Lapunk megjelenésének időpontjában már zajlik Tiszaszentmiklóson a Bánáti Újság nyári újságíró-iskolája. Immár tizenhárom éve gyűlnek össze július elején a falucska katolikus plébániáján azok a fiatalok, akik kíváncsiak arra, hogyan kell újságot írni, vagy már kacérkodnak is ezzel a szép hivatással. Újságot írni? Egy régi mondás szerint, mely nyilvánvalóan a hírlapírás virágkorában született, ami nincs benne az újságban, az meg sem történt. Aztán jött a rádió, a televízió, az internet. Manapság, amit a sajtóban találunk, az már rég megtörtént. De legalábbis tegnap.
A tanfolyamunk ugyan mindössze öt napig tart, de a beszélgetések során olyan alapelveket is megvitatunk, hogy az újságírói munkában következetesen és világosan el kell választani egymástól a hírt és a véleményt. Mert: a hír szent, a vélemény szabad. Kimondva egyszerűnek és érthetőnek tűnik, de sokkal nehezebb következetesen megvalósítani, mintsem gondolnánk. Vélemény? Hiszen az mindenkinek van. A munkahelyen, a különféle összejöveteleken, családi és baráti körben mindenki érvel, indokol, javasol, megjegyzéseket fűz a történésekhez, tehát véleményez. Hogy az újságíró is csupán ezt teszi? Magánemberként talán. A nyilvánosság előtt is, de megfontoltabban. Kicsit burkolva, némileg csomagolva, de mindenképpen úgy, hogy értsen belőle az, akinek szánta. A vélemény - legyen meggondolt vagy meggondolatlan, érvekkel alátámasztott vagy indulatok szülte - közzétehető, de felelősséggel tartozik érte az, aki leírta. És aláírta.
Hogy mi való nyomtatásba és mi nem? Avagy: mit tűr el a nyomdafesték? Ez is érdekes kérdés, különösen, ha az előadásokon olyan fiatalok ülnek, akik a blogok világában nőttek fel. Mert ma már mindenkinek lehet blogja, vagyis átvitt értelemben sajtója. Aztán itt vannak még az internetes fórumok, ahol álnéven is megengedett a hozzászólás, a véleménymondás, gyakran a sértegetés is, ha a moderátor nem elég éber. Bárki bármit bárkiről bárhol? Az is vitatható, hogy a mértéket, határt, szabályt, normát, törvényt nem ismerő sajtószabadság valóban a sajtó szabadsága-e.
Amíg mi mostanában azt figyeljük, hogyan alakulnak meg, illetve létrejönnek-e az új összetételű községi képviselő-testületek, találgatjuk, ki kivel lép szövetségre Zentán, Magyarkanizsán, Kishegyesen, addig a külföldi hírügynökségek, sőt, közvetítésükkel az anyaországi sajtó egy része is egy nem mindennapi gyilkosságon csámcsogott. Egy 26 éves oroszországi nő azért ölte meg a férjét, mert nem bírta a szagát. A 35 éves férfi ugyanis hónapok óta nem volt hajlandó se fürdeni, se zuhanyozni, de még mosakodni sem. Miután a feleség nem tudott rá hatni és már képtelen volt elviselni a bűzt, leütötte a férjét a vasalóval, majd megfojtotta annak zsinórjával. A holttestet egy recés pengéjű kenyérvágó késsel szétfűrészelte és elrejtette a közeli erdőben. Letartóztatásakor csak az iszonyatos szagot hozta fel indokul, pedig a hőségre is hivatkozhatott volna. A viselkedéskutatók szerint ugyanis a kánikula kapcsolatba hozható az agresszió és az erőszak emelkedésével, valamint az általános kedélyállapot romlásával is. Azt tanácsolják, a nyári hőség idején ne hozzunk meg fontos döntéseket, mert később megbánhatjuk. Forrófejű, mondjuk gyakran, ha valaki elhamarkodottan, meggondolatlanul cselekszik. Pedig a hőmérő higanyszálának vészes emelkedésével akaratlanul valamennyien forrófejűekké válunk. Ami az újságírásban kerülendő.