Történt mindez a helyi ifjúsági klub (ÜIK) és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének (VMPE) közös szervezésében, egy-egy szajáni (Szajáni Betyárok, felkészítő: dr. Zsoldos Ferenc), ürményházi (Ürményházi Hagyományőrzők, felkészítő: Móric Erzsébet) és székelykevei (Keve Király, felkészítő: Szatmári Mihály), illetve két-két torontálvásárhelyi (Torontáli Visszatérők és Torontáli Betyárok, felkészítő: Onjin Hartig Viktória), makói (Történészek és Időutazó Kutatók, felkészítő: Dulka Árpád), valamint újszegedi (Újszögediek és Tisza-parti Tudósok, felkészítő: Mikó Valér) felsős diákcsoport részvételével.  

Játékra és együttműködésre hangolva

„Megismerni a tényeket, általuk pedig tudatosan megtervezni a jövőt” — ezeket a bátorító szavakat a VMPE képviseletében érkező és a vetélkedő nyitányában felszólaló Korenchy László, a pedagógusegyesület alelnöke helyezte az egybegyűltek szívére. Majd elrajtolt a rendezvény, mely minden szervezői elképzelést felülmúlva, a szó legteljesebb értelmében zsúfolásig betöltötte a falu helyi közösségének tanácstermét.

A verseny moderátora ezúttal is Móricz Elvira tanárnő, az ÜIK fiatal elnök asszonya volt. Elképzelése és helyszíni útmutatásai nyomán a terítékre helyezett (tesztkérdések, szókirakós és asszociációs feladatlapok, illetve rajz formájában megszerkesztett — a szerző megj.) pontszerző feladványok közötti hézagok ezúttal sem szűkölködtek játékos ötletességben. És persze segítőkből is akadt azért. Reményei(n)k szerint a soron következő esztendő(k)ben sem lészen másképp. Legfeljebb ama bővítéssel, hogy a versenyi sokadalomba a romániai Bánság települések tanárai és diákküldöttségei is újra visszatérnek! Mert hogy hiányoztak, ahhoz nem fér semmi kétség…

Interaktív falujárás

Összhangban a korábbi években többé-kevésbé állandósult munkakoncepcióval, az idei kötelező tananyag ugyancsak a Borovszky-féle monográfia (Magyarország vármegyéi és városai) felhasználásával készült, Dulka Andor nyugalmazott történelemtanár összeállításában. Pontosabban a Torontál vármegye történetét, földrajzát, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyait, közművelődési és közgazdasági állapotát bemutató enciklopédiában nyomatékosított korabeli (a kötet 1912-ben látott napvilágot) tényállások felelevenítésének szándékával.

Mert már akkor volt mit felmutatnunk!

Élő történelemóra a temetőkertben

„Egy lelkes és bátor írói gárda óriási munkára vállalkozott. Megírja Magyarország történetét és jelenkorát vármegyénkint, városonkint, olyan kiterjedésben, olyan részletességgel, a minőre nincs példa a gazdag külföldi irodalomban. Ez is legyen dicsősége Magyarországnak. Ilyen magasra emelkedett a század elején még oly szegény, jelentéktelen magyar irodalom!” — jegyezte le nagy mesemondónk, Jókai Mór 1896-ban, az első kötet előszavában. A millennium évében induló sorozatban 1914-ig összesen huszonegy vármegye, továbbá három kisebb földrajzi egység története látott napvilágot huszonhat kötetben, csak az I. világháború kitörése szakította meg a munkát. (Forrás: Adtplus.arcanum.hu)

Az interaktív falujárást a háromtagú szakzsűri által megfogalmazott szakmai kiértékelés, az eredményhirdetés, az oklevelek és az ajándékok átadása, továbbá az ismert, illetve az úgynevezett balladai félhomály köpönyegébe burkolódzó szponzorok méltatása követte. A helyi vadászegyesületben megejtett ebéd után a vetélkedő résztvevői a falu temetőkertjét keresték fel. Okkal és céllal.

A vetélkedő csoportképe diákokkal, tanárokkal, szervezőkkel, zsűrivel (a szerző felvételei)

Mint ismeretes, a falu 1817-ben történt betelepítése után az 1848-as események is próbára tették a közösség fönnmaradását. Annál is inkább, mivel a település fölgyújtása és kifosztása után annak puszta fennmaradása is kétségessé vált. Az elűzött lakosság óriási áldozatok árán végül mégiscsak újjáépítette felperzselt életterét. Idővel a kényszerű hallgatásból kibontakozó feledés homálya is töményen rátelepedett a történtekre. Hosszú évtizedeken keresztül. A kényszerű (el)hallgat(tat)ás béklyóit a falu közössége az ÜIK és a Délvidék Kutató Központ közös projektumának tárgyi megnyilatkozása által vetette le végül nyilvánosan is önmagáról. 2019 márciusának idusán, nemzeti ünnepünk alkalmából. Az emléktábla D’Orsay Miksa cs. kir. századosnak és az 1848/49-es szabadságharc ismeretlen délvidéki hőseinek érdeme előtt tiszteleg. A talapzatra a nemzetiszín pántlikával átkötött koszorút az idei vetélkedő bajnokai, a Torontáli Betyárok csapata helyezhette el. A pillanatot dr. Zakar Péter történésznek, az SZTE rektorhelyettesének az alkalmi gondolatai tették teljessé.