Úgy látszik, ebben az évben is megdőlt egy évszázados érvényű közmondás, mégpedig az, amely szerint: ,,Nem eszi meg a kutya a telet.” De bizony megette, hiszen a hőmérséklet még a naptár szerinti téli éjszakákon sem mindig szállt fagypont alá, a nappalok meg inkább voltak mondhatóak ősziesnek vagy tavasziasnak, mint téliesnek. Még a prémes bundák is ott bóbiskolhattak a naftalinban, hacsak valaki úrhatnámságból fel nem öltötte valamelyiket, hogy megmutassa: neki ilyen is van.
Amit viszont a kutyának sem sikerült megennie, az a zentai Termoelektrana, vagyis a Távfűtő Művek számlája volt. (Pedig a mi kutyánk már Hét Napot is evett, amikor az óvatlan postás széles jókedvében nem a postaládába csúsztatta be kedvenc hetilapunkat, hanem csak úgy átdobta a kerítésen.) A távfűtésszámla viszont úgy meghízott, olyan zsíros lett, hogy még a mi sokat próbált ebünk sem érzett késztetést a felfalására. Így hát csak a városi távfűtés jóvoltából melegedő polgárok vérnyomása, valamint adrenalin- és koleszterinszintje emelkedett a tavalyihoz képest úgy 35 százalékkal, akárcsak a távfűtés. Pláne annak, aki még azt is elolvasta az újságban, hogy a létfenntartási költségek a tavalyiakhoz képest alig növekedtek...
Ám elszánt távfűtőink, úgy látszik, elkötelezett ellenségei mindenfajta stabilizálódásnak, és úgy gondolták, ha már az élelmiszer-termelők ilyen pipogyák, akkor majd ők mutatják meg a fogyasztóknak, hogy ki is az úr Zenta keleti felében, ameddig a Távfűtő Művek hatalma terjed. Helyi önkormányzatunk próbálkozott ugyan - már csak azért is, mert közelednek a helyhatósági választások - , és motyogott is egypár megrovó ejnye-bejnyét, ám a talpraesett távfűtők azzal replikáztak vissza, hogy hát télen melegedni sehol sem olcsó mulatság (kivéve az Egyenlítő környékén), és miért éppen Zentán volna olcsó, és miért csak a gőzfűtés? Mert ha drágább lett a földgáz, akkor nem maradhat olcsó a gőz sem, hiszen a vízből köztudomásúan a gáz hatására lesz gőz. Igaz, a cukorgyári kampány idején kétszer is megfizettetik, mert amíg nem volt távfűtés, csak úgy kieresztették a gőzt a levegőbe, de hát ne járjon jobban a gőzfűtés kedvezményezettje sem, mint a szénnel, fával, villanyárammal vagy földgázzal fűtő egyszerű halandó!
Így hát mindenki örült az enyhe télnek, kivéve a jegesmedvéket és a távfűtés ,,kedvezményezettjeit”. Az utóbbiak ugyanis még fagypont körüli hőmérsékleten is résnyire nyitva tartották ablakaikat, mert a lakásokban nyári hőség uralkodott a távfűtés jóvoltából, holott a legzordabb napokon sem kellett a vizet negyven foknál jobban felmelegíteni. S még csak takarékoskodni sem lehetett, mert hiába is kapcsolnánk ki némelyik helyiségben a fűtést vagy állítanánk alacsonyabbra a hőfokot, fizetni továbbra is a fűtött terület négyzetmétere után kellene.
Óh, szentséges Marx atya, hogy is felejthetted ki az extraprofitszerzésnek ezt a módját kapitális művedből, a Tőkéből?!