A biztonság azt jelenti, hogy az értékrend nem kérdőjeleződött meg, nem fordult feje tetejére a körülöttem levő világ. Sőt, újabb megerősítést kaptak a közhellyé és megvetendővé silányítani próbált konzervatív-keresztény értékek s a fogalmak meg a tartalmak, mint a közösség, az építkezés, a párbeszéd, az együttműködés, a kiállás valami mellett és nem valami ellen. S igen, a művelődési otthonok, a templomok, a cserkészet, a hagyományőrzés, a sport vagy a kastélytúrák és a természetjárás vagy éppen a mezőgazdaság, a kis családi vállalkozás. A biztonságot az értékek megkérdőjelezhetetlensége adja. A kiszámíthatóságot és a tervezhetőséget pedig az, hogy a pályaválasztás előtt álló Levente fiam számára marad az itthonra megálmodott jövő, a biztos utaztatás Tóthfaluból a kiválasztott középiskolába és otthon az imádott foci, számunkra a kis falusi gazdaságunk tovább építése kőkemény munkával, lakóhelyünk, Tóthfalu számára pedig az új sportcsarnok május 28-ai átadásának bizonyossága, a templomtorony sisakrészének hamarosan kezdődő cseréje, a majdnem száz diákot befogadó kollégium további fejlődése. Tervezhetjük, hogy mikor ülünk vonatra Szabadka és Zenta vagy akár Belgrád és Budapest között (majd), hogy mikor, melyik hétvégén megyünk Gyöngyösbokrétára, Kanizsára komolyzenei hangversenyre vagy Contra Bayando-koncertre, virágzó Tiszára, a gyerek meccsére szurkolni, vajdasági mesemondókat hallgatni, könyvbemutatóra a Tisza menti juhászokról, filmklubba a VM4K-ba, Kisasszony napi búcsúra Doroszlóra, barangolni a Fruška gorán, pecázni az Arankánál Bánátban.

Biztos vagyok benne, hogy az április 3-ai anyaországi és szerbiai választások számunkra, vajdasági magyarok számára kiemelten fontos eredményei minden kis és nagy család, közösség számára elsősorban ezt a biztonságot, kiszámíthatóságot és tervezhetőséget hozták ebben a felfordult világban.