home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Misztikus, dokumentarista, képzőművészeti
Szerda Zsófia
2022.03.17.
LXXVII. évf. 11. szám
Misztikus, dokumentarista, képzőművészeti

Talán ez a három fogalom írja le legjobban a budapesti Élőkép Színházat, melynek élén Bérczi Zsófia áll. A képzőművészet és a színház közötti határokat (már ha vannak) tologatják, feszegetik, próbálgatják, alakítják. Előadásaikban dominál a vizualitás, jelmezekkel és díszletelemekkel festenek a színpadra. Minden produkciójuk különböző, a maga nemében egyedi. Március 22-én a Kosztolányi Dezső Színház deszkáin is bemutatkoznak az Angster re-generációk című előadásukkal.

* Szóval mesélj egy kicsit a színházról, hogyan dolgoztok, miből inspirálódtok?

— Én vizuális színházzal szerettem volna foglalkozni, és az motivált, hogy képzőművészeti indíttatással hozzak létre színházi előadásokat. Mindig konkrét elképzelésekkel, tervekkel indulok neki egy-egy próbafolyamatnak, de a táncosok, színészek több esetben aktív alkotótársak, gondolkodók, kísérletezők. Nagyon jellemző az Élőkép-előadásokra, hogy misztikus, szellemi, filozofikus tartalmakat keltenek életre. Maga a képi világ is, az, hogy elképzelsz dolgokat, az is ebbe az irányba mutat. A verbálisnál sokkal képlékenyebb, többértelműbb a képi információ. Mondok egy példát. Van négy hullámalak a Hullámtér című előadásunkban, négy kékesen világító S alak. Ezeket mint bábokat zenére illesztgetjük egymáshoz. Hihetetlen, hogy négy hullámalakból mi mindent lehet kirajzolni! Madarakká változhatnak, a négyet összeillesztve kialakulhat belőlük sárkány, török pasa, hosszú hajú lány, tulipán, és nem sorolom. Aztán több olyan darabunk is van, amelyben például a jelmez elevenedik meg.


Nő pirosban — Bérczi Zsófia (fotó: Sulyok Miklós)

* Erre is mondasz egy példát?

— Az Angster re-generációkban is van egy olyan jelenet, ahol az orgonagyár emlékére készült emlékmű talapzata nőalakként elevenedik meg. Vagy van egy piros jelmezem, mely például a Szalon és a Nő pirosban című előadásainkban szerepel. Ez a ruha a mell alatt dupla szoknyában folytatódik, mindkettő aljába egy-egy merevítőkarika van behúzva. Ha a felső szoknyát felemeled, akkor a jelmez egy csővé alakul, ha leengeded, dupla karimás ruha. Ezt a fölső karimát sokféleképp tudod magadra tenni, csinálhatsz magadból koldust, terhes nőt, dámát, pincérnőt, tehát egy mozdulattal beállíthatod a karaktered. Az Élőkép-előadások egyik legjellemzőbb vonása éppen ez, hogy a jelmezt animáljuk. Egyébként most májusban lesz egy kiállításunk Nagy Fruzsival és Szűcs Edittel a Kiscelli Múzeumban, mindhárman olyan jelmezeket tervezünk, amelyek önmagukban, önálló látványelemként vizuálisan kommunikálnak.


Fotó: Tomasits Vini

* Az Angster re-generációk egy saját, személyes történetet feldolgozó előadás, a te családod történetének egy szeletét mutatja be.

— Így van. Ki is lóg a darabjaink sorából, inkább verbális-dokumentarista jellege van, semmint vizuális. Dokumentumszínház, melyet élőképek tarkítanak. Az én nagyapám volt az egyik utolsó vezetője a pécsi Angster orgonagyárnak, és neki szerettem volna emléket állítani. És persze a többi felmenőmnek, akiket nagyon tisztelek. Maga a darab több generációt ölel fel, az ükapám életével kezdődik. Idézünk benne ükapám naplójából, cikkekből, videófelvételekből, sok benne az orgonamuzsika. Fontos számomra az előadás interdiszciplináris jellege, az, hogy különböző műveltségi területek ötvöződnek benne, mint a történelem, a hangszerkészítés, a zeneakusztika és a zenei előadó-művészet. Az orgonában is egyidejűleg van benne a zene, a mérnöki tudás, a kreativitás, a hangszer maga egy összművészeti alkotás. Ezért is mondják, hogy a hangszerek királynője. Valahol itt érzem magamban a hasonlóságot Angster őseimmel, én magam is összművészeti előadásokat készítek. Egyébként az Angster család és a gyár története is drámai. Ükapám egy szegény, német parasztfiú Kácsfaluról — mely a mostani Horvátország területén van, de akkoriban szerbek lakták —, 1834-ben született, még az Osztrák—Magyar Monarchia idején. A darab azt is bemutatja, hogyan éltek egymás mellett a nemzetiségek akkoriban. Ő maga magyarul nem is tudott, csak később tanult meg. Az orgonaépítést Nyugat-Európában tanulta, majd visszatérve nagy vándorútjáról azon gondolkodott, hol telepedjen le, Eszéken vagy Pécsett. Végül, mivel a pécsi zsinagógában kapta első megbízását, a sors döntött helyette. Hosszú tanulással, kitartó szorgalommal egy gyárat épített fel, Magyarország legnagyobb orgonagyárát, melyet aztán a kommunista diktatúra nagyapámék alatt megsemmisített. Nagyapámat a darabban Kalmár Ákos alakítja, aki Vajdaságból, Magyarkanizsáról származik, sőt jelenleg ott is él, így az előadás többszörösen is egy kicsit hazatalál, amikor Szabadkán mutatjuk be. A történet nem ér véget a gyár felszámolásával, bemutatjuk a gyár utóéletét is, megszólal Budavári Attila, aki most egy hasonló gyárat üzemeltet Pécsett, és a nagynéném is, aki fizikusként orgonaakusztikai kutatással foglalkozik.


Fotó: Boldizsár Edit

* Már három előadásról beszéltél, s ahogy böngésztem az oldalatokat, láttam, hogy nagyon sok más izgalmas képi világú produkciótok is van. Kiemelsz néhányat?

— Az egyik, melyet kiemelnék még, az a Tara teknője, mely az idén szerepelni fog a látványtervezők nemzetközi kiállításán Kanadában, a World Stage Designon. Tara istennő a buddhista ősanyaszimbólum, a darab díszlete egy hófehér, elasztikus anyagból készült korong, egy tó, mely a tudatunkat jelképezi, s ennek felszínén fel-felbukkannak a szenvedéseinket okozó gondolat- és érzéslények, hogy az istennőhöz fohászkodó mantrák hatására újra és újra eltűnjenek, beolvadjanak az ősanya bölcsőjébe. Ezeket a gondolati megtestesüléseket, vagyis a minket mozgató erők megnyilatkozásait, a morfománokat, én nevezem őket így, különböző színű és formájú elasztikus anyagokba bújva mozgásművészek keltik életre. Ebben az előadásban, illetve még a Ji Csing Labirintusban is szerepel Kalmár Ákos. A Ji Csing Labirintus is különleges, öt éven keresztül szerepelt a Sziget Fesztiválon. Egy nyolcszögletű labirintusban játsszuk, melynek középtere a pa kua felnagyított mása, minden kapujában egy-egy megszemélyesített ősjel, vagyis kua áll. Ez egy önismereti előadás, a kérdésre válaszul kapott jelet, sőt annak egy konkrét vonását a látogatónak az ő aktív szereplésével egy intim jelenetben mozgásszínházi eszközökkel közvetítjük.


Fotó: Molnár Anna

* Milyen reakciókat kaptok a közönségtől? Fogékonyak a megfoghatatlanra, az ismeretlenre?

— Változó. Vannak, akik teljesen elzárkóznak tőle, másokat beszippant, vannak régi rajongóink és újak, vagyis mivel ennyire különbözőek az előadások, azt hiszem, mindegyik megtalálja a saját közönségét. Az interaktívabbakat, abból is van jó néhány, azok élvezik, akik szeretnek egy színházi előadásnak a résztvevői lenni. Ilyen részvételi produkciónk még A szőnyeg, melyen egyidejűleg négy fő vehet részt, vagy a Tarot Labirintus, ahol a tarot-kártyákkal lép kapcsolatba a látogató, vagy ilyenek a helyszínspecifikusan adaptálható Morfománia-előadások, melyekben láthatatlan fogalomlények megtestesüléseivel lehet találkozni.


 

* Téged személy szerint miért érdekel a szemmel nem látható, a misztikus része a világnak?

— Mert a látható világot a láthatatlan világ mozgatja, és nagyon érdekelnek a látható, tapasztalható tüneteket előidéző okok. A legutóbbi bemutatónk, az Organitórium például a belső szerveinket modellezi, melyeket négykézláb járhatunk végig. Ez nem annyira misztikus téma a mai ember számára, mégis a szemnek láthatatlan, igazán egzotikus világ, és egyébként is vérplazmaként bolyongani a szervalagutakban kalandos, nem hétköznapi vállalkozás. Ez az előadás is elemel, kiemel a hétköznapi rutinból. Én asztrológiával is foglalkozom, mert mindig nagyon izgatott, hogy milyen a természetünk, miért vagyunk olyanok, amilyenek, sőt az is, hogy mi miért történik velünk. Erre szerintem az asztrológia pontosabb válaszokat tud adni, mint a pszichológia. És elárulom, hogy az egyik következő bemutatónkban az asztrológiában bolygókkal szimbolizált belső személyiségeink fognak életre kelni.


Fotók: Király Péter


Fotó: Adrián Zoltán

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..