A Mission: Impossible — Utóhatás pompás szórakozás, az év vitathatatlanul legjobb akciófilmje és az akcióthriller-sorozat talán legjobb darabja.

Bár itt egy kissé elfogult vagyok, mert Brian De Palma eredeti Lehetetlen küldetését annak idején nagyon szerettem. Ettől függetlenül az Utóhatás valami eszméletlenül nagyot szól, egy világ körüli robbantótúra, melyben atombombák, titokzatos fenyegetések és veszélyes szépségek bukkannak fel. Tom Cruise-ról ismét az a benyomásunk, hogy emberfeletti képességekkel áldották meg, ő nekünk, földlakóknak a személyes Kripton-fiunk, egy ma élő hollywoodi Superman. Fut, vezet, lő, repül, ugrik, és szüntelenül az utolsó pillanatban menekíti ki magát a halál torkából. Cruise nagyon megdolgozik azért, hogy ez a film tökéletes élményt nyújtson, és ebben még az egyre hajlottabb kora sem tudja megakadályozni. Az Utóhatás a szélsőségek és a páratlan szórakozás tökéletes elegye.

Cruise ezúttal is Ethan Hunt bőrébe bújik, aki továbbra is az IMF-nek (nem a valutaalapnak, hanem az Impossible Missions Force-nak) dolgozik. A banda egy kissé összezsugorodott: aki maradt, az Ving Rhames, azaz Luther, valamint Benji, vagyis Simon Pegg. Ez már a hatodik rész, és eddig csak az előző rendezők egyikét, Christopher McQuairre-t kérték fel arra, hogy újra instruáljon egy epizódot. Számos nagyon komoly, tapinthatóan sorsdöntő pillanat van a filmben, mi pedig, higgyék el, kapkodni fogjuk a fejünket. Ethan már a sztori elején találkozik a Fehér Özveggyel, aki egy feketepiaci fegyverkereskedő. Vanessa Kirby karizmatikus alakítása kiváló (a hölgyet elsősorban a Királynő című Netflix-sorozatból ismerhetjük, ő alakítja Erzsébet kicsapongó és szexi nővérét). Még a harisnyatartóját is láthatjuk, melyben természetesen szakmája eszközeit rejtegeti.

Ethan új partnerével, Walkerrel (Henry Cavill) beleszalad egy veszélyes helyzetbe, s innen dominóként dőlnek majd előre az események, a nézők pedig őrületes akcióorgiát kapnak a nyakukba — remélhetőleg a pattogatott kukorica és a kóla helyett. Az IMF akciója balul sül el, egy küldetés kudarcba fullad, majd felüti a fejét egy fundamentalista csoport, mely mindenáron plutóniumot akar szerezni. Ethan Hunt és csapata tehát versenyt futva az idővel igyekszik a terroristáknál előbb megszerezni a tömegpusztításra alkalmas eszközöket.

Fontos hozzátenni, hogy ebben a moziban egy tipikus mai akciófilmhez képest minimális számítógépes trükkparkot alkalmaztak, a hátborzongató mutatványok nagy részét pedig maga Cruise vállalta be. Nem vicc, a víz alatti és a légi jeleneteket, az úgynevezett HALO-ugrásokat, mind egy szálig a Top Gun, az Esőember és a Koktél egykori sztárja csinálta. Hogy milyen arckrémekkel tartja magát ilyen fiatalon, arra én is kíváncsi vagyok. Élvezetes nézni, ahogy például Párizs utcáit szeli át egy motorral, vagy az autókkal valósít meg olyan kaszkadőrmutatványokat, amelyekre még a leggyakorlottabb sofőrök sem képesek. Persze a film több pontján is éppen Ethan Hunt korából ered a legtöbb poén, ezért a párhuzam Cruise és az általa formált karakter között nagyon is érezhető.

Henry Cavill is remek alakítást nyújt, őt pedig elsősorban a legújabb Superman címszerepéből ismerhetjük. Wade Eastwood első kézből segített a veszélyes helyzetek megkomponálásában — ő az a kaszkadőr, akinek ez már a sokadik közös munkája Tom Cruise-zal, és aki rendszeresen felméri, hogy a több millió dollárt érő színész mit nem vállalhat be a munkája során. A mozi legvégéig az az érzésünk, hogy Tom Cruise nagyon szeretne bizonyítani a mai kor közönségének, a filmről világszerte íródott dicsőítő kritikák alapján pedig úgy tűnik, ezúttal sem tudott hibázni. 8/10

Nyitókép: Puliwood.hu