Mint egy nagy család

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Mint egy nagy család

A napközi otthon udvari szárnya - Szabó Attila fotójaMoholon az idősek napközi otthona nem véletlenül található éppen a nyugdíjas-egyesület épületében. Nagyon szépen együtt tudnak (és nem utolsósorban, akarnak is!) dolgozni. De a nyugdíjas-egyesület keretében működő nőaktíva tagjai sem mara...

A napközi otthon udvari szárnya - Szabó Attila fotója

Moholon az idősek napközi otthona nem véletlenül található éppen a nyugdíjas-egyesület épületében. Nagyon szépen együtt tudnak (és nem utolsósorban, akarnak is!) dolgozni. De a nyugdíjas-egyesület keretében működő nőaktíva tagjai sem maradhatnak ki semmiből. Különféle csoportok tevékenykednek - a legsikeresebbek a kézimunkázók -, kirándulásokat szerveznek, télidőben főleg a magyarkanizsai fürdőbe, nyáron hosszabb utakra is eljutnak, például Ópusztaszerre, Mórahalomra, valamint más magyarországi üdülőközpontokba. Közös teadélutánokat, névnapokat tartanak, nemrégiben házassági évfordulót ünnepeltek, méghozzá az ötvenediket. A kis falu közössége pedig mind jobban elfogadja a tevékenységüket. Amihez a szokásos feladatok is hozzátartoznak, mint az élelmiszer-csomagok, tüzelő, tisztálkodási szerek beszerzése.
A nyugdíjas-egyesület vezetősége, Rózsa Sándor elnök, Szőke László titkár és Zsótér Ida pénztáros számadatokban is ki tudja fejezni, mit nyújtottak az idén az érdeklődőknek. Tizenkilenc alkalommal voltak Magyarkanizsán a fürdőben, hatszor Magyarországon egynapos utazáson, helyben öt teadélutánt rendeztek. Ilyenkor nemcsak hozzájuk érkeznek a barátaik, hanem ők is eljárnak vendégségbe Péterrévére, Adára, Bogarasra, Zentára, Martonosra, Felsőhegyre, Tóthfaluba, Oromra, Völgyesre... Aztán itt vannak még a bálok is, például a nőknek, az aratóknak, Katalin-napra, újévre.
Az asszonyok délelőttönként is bejárnak az otthonba, de ilyenkor inkább csak kávéznak, beszélgetnek, szerda délutánonként viszont kézimunkázni jönnek össze. Tombolatárgyakat is készítenek, hiszen ezek a nyeremények fontos kellékei a teadélutánoknak. Az inni- és harapnivaló megvásárlásához általában százötven dinárt adnak be, a tombolajegy húsz dinárba kerül. Később ebből a pénzből fedezik az utazások költségeinek egy részét. A felsorolásból nem marad ki a kiállításokon való részvétel és a számítógépes tanfolyam sem, amelybe szintén bekapcsolódtak. Természetesen van néhány szponzoruk és jóakarójuk is, mondják.
A számítógépes tanfolyam talán némi magyarázatra szorul. Idősek a világhálón címmel pályázatot nyertek a tartományban, vásároltak két számítógépet minden szükséges felszereléssel, és beindították az öt hónapon át tartó képzést. Három csoportban okosodnak az tanulni vágyók, ismerkednek a masinákkal, a világháló lehetőségeivel. Mivel a fiatalok közül sokan külföldön kerestek boldogulást, a nagyszülők abban reménykednek, hogy nemsokára az Interneten keresztül kommunikálhatnak az unokáikkal. Ami mégiscsak más, mint az ,,egyszerű' levél vagy telefon.
Ismét hangsúlyozzák, hogy a nyugdíjasok és a szociális központ közösen tevékenykedik, mint egy nagy család. Erre szükség is van, mert nagyon sok az idős ember Moholon. Megdicsérem az udvart, amely őszi kopárságában is impozáns, de büszkén hangoztatják, hogy nyáron kellene látnom, amikor tele van virággal. Az épületet egyébként ,,akadálymentesítették', hogy azokra a rendezvényeikre is mindenki gond nélkül be tudjon jutni, amelyeket az idősek otthonának a lakóival közösen tartanak.
A moholi aggok és nyugdíjasok otthona egyébként már több mint negyven éve áll a rászorulók szolgálatára, jelenleg 220 férőhellyel, de tervezik a bővítését. A hosszú távú városrendezési tervbe már a jelenleginél nagyobb lokációval került be az intézmény. Az ingatlanok felvásárlásával új építkezési területet nyitnának, 48 férőhelyes objektumot képzeltek el. Ugyanakkor a már meglévőt is szeretnék tatarozni, a konyhát teljes mértékben az előírásoknak megfelelően kialakítani, mosodát, raktárhelyiséget létrehozni.
A napközi otthonban is vannak még tervek, például a fűtési rendszer befejezése. Ott jártunkkor elmondták, mindent megvásároltak már, csak a radiátorokat kellene felszerelni. Az orvosi rendelő korszerűsítéséről is gondolkoznak, hiszen erre is van megfelelő helyiségük. Jelenleg minden hónap utolsó csütörtökjén jönnek a szakemberek, vérnyomást, vércukrot mérnek, a szemorvos ingyenesen rendel, a pácienseknek csak a szemüveg költségét kell fedezniük. Jó lenne, ha hetente egyszer-kétszer az általános orvos is kijárna hozzájuk, mert sokaknak gondot okoz, ha be kell utazniuk a városba.
Várják ám az írást és a képeket a lapban - búcsúztak el végül tőlünk, mi pedig most teljesítjük az ígéretünket. És további jó egészséget kívánunk a tervek valóra váltásához.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Mint egy nagy család
Irodalom
  • PÁSZTOR-KICSI Gergely
  • 2018.04.10.
  • LXXIII. évfolyam 14. szám
Mint egy nagy család
Irodalom
Facebook

Támogatóink