Mindig van hova hazatérni

Mindig van hova hazatérni

Ünnep volt Tóbán, találkozót tartottak ugyanis ebben a kis bánáti faluban. A templombúcsú és a mindenszentek mellett ez az a nap, amikor megtelik a település vendégekkel.

Ilyenkor a világ több pontjáról is hazajönnek az elszármazottak. A szervezők ezúttal a tóbaiak negyedik találkozójára várták gazdag programmal az érdeklődőket. 

A reggel 10 órakor kezdődő szentmisét a falu szülöttje, Csipak Csaba plébános celebrálta. Prédikációjában elmondta, nagy öröm számára, hogy ennyien eljöttek, hazajöttek Tóbára. Kiemelte, Jézus arra tanít, hogy a mi hazánk a mennyben van, de az égi haza mellett földi hazánk is van, és azt, hogy honnan származunk, sohasem szabad felednünk. Hálát kell adnunk az Istennek, hogy mindig van hova hazatérnünk. Legyen így a jövőben is! A szertartásban részt vett ft. Király Tibor plébános és ft. Bővíz László atya is, aki világtalálkozónak nevezte az ünnepséget. Szerinte is fontos mindig visszatérni a gyökerekhez. Arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak közösen a templom felújításáért. Elmondta, a villanyhálózatot és a templom bejárati részét már sikerült megjavítani.


Bacsik Attila felvételei

Ördög Szilvia vezetésével egy kiállítást is megtekinthettek az érdeklődők a nőszervezet termében. Kérdésemre, hogy mióta van ilyen jellegű kiállítás, a következőket válaszolta:

— Korábban kézimunkákból készítettünk kiállítást, 2016-tól pedig régi használati tárgyakat tekinthetnek meg a látogatók, illetve a helyiséget is úgy próbáltuk berendezni, amilyen régen lehetett egy paraszti, falusi szoba. Mindent, ami itt látható, a faluból való öt család bocsátotta rendelkezésünkre.

* Melyik a legértékesebb tárgy?

— Ez a kis váza, mely 1458-ból származik. Üknagyanyám hagyta a család nő utódjaira/tagjaira, ő pedig egy német családtól kapta, melynél szolgált. A másik pedig ez a kereszt, melyet az első tóbai telepesek hoztak 1776-ban. Körülbelül 120 év után szereztek tudomást erről az itt élők, és mintegy 15 éve van a helyi közösség tulajdonában.

* Mi a célja e kiállításnak?

— Szeretnénk, hogy a mostani fiatalok is lássák, hogyan éltek őseink, mit és hogyan használtak. Sokuk számára ismeretlen a köpülő, butykos, mozsár. Egy kézzel dagasztott kenyeret is sütöttünk, az asztalra pedig mamaligát (gancát) és hajában (héjában) sült krumplit is tettünk, melyeket meg lehetet ízlelni.

* A falvédők feliratai is érdekesek, sokatmondóak, találóak. Felolvasnál néhányat?

— Az egyik: Kis barna menyecskének rengeteg a dolga, soha el nem fárad, s mindenre van gondja. Vagy: Mikor az ebéd sikerül, akkor a férjem megbékül. Illetve: Piros rózsa, kék nefelejcs, engem rózsám el ne felejts.

A nőszervezet tagjai kézimunkával alkotott tárgyakat árusítottak a helyszínen. Apró Gizella elmondta, dekupázs technikával gyártották a tányérokat, pálinkásüvegeket, gyertyatartókat, befőttesüvegeket, kávéscsészéket. Kiemelte, hogy a Tóba feliratos tárgyak voltak a legkelendőbbek.

Szántó Tivadart, az egyik szervezőt a többi közt a kezdetekről, a szervezési teendőkről is kérdeztem.

— 2003-ban megálmodtuk ezt a találkozót, és 2004-ben meg is szerveztük először, akkor 500 vendégünk volt. 2010-től háromévente rendezzük meg a találkozókat. Az ideit másfél éve kezdtük szervezni, a sátrat, zenekart, szakácsokat már akkor lefoglaltuk. Tizenhárman vagyunk szervezők: Lackó Farkas Erzsébet, Balázs Dezső, Szabó Gyula, Tóth Anna, Helfrich Zsuzsanna, Tóth József, Tóth Eszter, Ördög Szilvia, Csapó József, Ördög András, Bába Natália, Palatinus Ervin és jómagam. Mindenkinek megvan a saját feladata, csak így tudunk haladni a munkával. Az idén 320-an veszünk részt az esti vacsorán és a bálon. Kanadából, Kölnből, a szomszédos országokból, Magyarországról, Horvátországból és Vajdaság különböző területeiről érkeztek tóbaiak, elszármazottak. A befolyt összegből előbb rendezni szoktuk a kiadásokat, a megmaradt pénzt pedig a falu javára fordítjuk. Három évvel ezelőtt például padokat helyeztünk ki a központba, a temetőbe, illetve a falut jelző üdvözlőtáblát is sikerült megvásárolnunk a település két pontjára. 2022-re szeretnénk ismét megszervezni a találkozót, remélem, akkor is sokan eljönnek — mondta bizakodva Tivadar.

Az Aranyos házaspár, Aranyos (Ördög) Erzsébet és Aranyos Dezső Szabadkáról jöttek. 

— Mindketten tóbaiak vagyunk, de 1971 óta Szabadkán élünk. Eddig minden találkozón részt vettünk. Hogy miért jó visszatérni Tóbára? A szülőfalum a mindenem. Itt töltöttük a legszebb éveket. A gyermek- és ifjúkori emlékek, a megismerkedésünk is felelevenedik ilyenkor. Az öröm mellé sajnos egy kis szomorúság is kerül, az utcákat végigjárva a szívünk is elszorul, mert egyre több az üres, lakatlan ház.


A szervezők csapata

Balázs Dezső a helyi közösség tanácselnöke, szervező a következőket nyilatkozta:

— Öt alkalommal vettem részt a találkozó megszervezésében, csak legutóbb maradtam ki, mert nem tartózkodtam a faluban. Az elvándorlás érezteti hatását, hiszen volt, amikor 500-an is jelen voltak a találkozón. A program részeként az Emlékparkban koszorút helyeztünk el, beszédet tartottunk, és stílusos zenei aláfestésről is gondoskodtunk. A II. világháborúban elesett férfiakra emlékeztünk. Huszonhárom név szerepel az emléktáblán, van, aki 1868-ban, más pedig 1926-ban született. Kiemelném, hogy nekik nem volt választási lehetőségük. Ők mindannyian a hatalom parancsára vonultak ki a harctérre. Itthon kellett hagyniuk a családtagjaikat, szeretteiket. Tudomásom szerint holttestük egy tömegsírban hever Bosznia-Hercegovina területén.

* Nehéz egy ilyen rendezvény megszervezése?

— Az biztos, hogy nem könnyű, viszont a tizenhárom szervezőn kívül sok önkéntes is belesegített az előkészületi munkálatokba. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy elsősorban a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, emellett a vadászegyesület, a nőszervezet, a nyugdíjasok és a tűzoltó-egyesület képviselői is kiveszik részüket a munkából. És köszönet illeti az óvó nénit is, aki felkészítette a gyerekeket, ezzel is színesebbé téve a kultúrműsort. Továbbá hálásak vagyunk a muzslyai Rémusz egyesületnek, mely a felszolgálásért volt felelős. A zenekarról, a Kikindai Vidám Fiúkról is csupa jót mondhatunk, valóban vidám hangulatot teremtettek — mondta Balázs Dezső.

Mint elhangzott, egy ilyen eseményt nem könnyű megszervezni, de a tóbaiak összefogtak, és színvonalas ünnepséggel kedveskedtek mindenkinek. Ezen a napon bebizonyosodott, hogy a kis közösségek is nagyot tudnak tenni és alkotni. Minden zökkenőmentesen haladt, a jelenlevők arcáról mosoly és elégedettség sugárzott. Jó volt ilyen környezetben találkozni, és elbeszélgetni a régi ismerősökkel, jó volt felszabadultan szórakozni. A szervezőknek hálával tartozunk, és mindenképp dicséretet érdemelnek, hiszen a találkozó több száz embernek szerez örömet, boldog napot.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Mindig van hova hazatérni
Bánáti Újság
  • Borbély Tivadar
  • 2019.09.21.
  • LXXIV. évfolyam 38. szám
Mindig van hova hazatérni
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink