home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Mindig semlegesnek maradni
Tóth Tibor
2013.02.13.
LXVIII. évf. 7. szám
Mindig semlegesnek maradni

Tavaly novemberben, az országos súlyemelő csapatbajnoki döntőn bíráskodott utoljára a szabadkai születésű, Bácsfeketehegyen élő Korhecz Gyula. Szerbia legidősebb nemzetközi rangú súlyemelőbírója több mint hat évtizedig tevékenykedett a sport szolgálatában.

Versenyzőként kezdte, edzőként folytatta, majd bíróként tett pontot eredményes pályafutása végére. A Spartacus Nehézatlétikai Klub keretében 1957-ben megalapította a súlyemelő szakosztályt, s ez 1959-ben önálló klubbá vált. Korhecz Gyulát a karrierjéről, a jugoszláv és a szabadkai súlyemelés létrejöttéről, valamint a bírói hivatásról kérdeztem.
— Tilli Ernő irányítása alatt könnyűatlétikával, azon belül is súlylökéssel és diszkoszvetéssel kezdtem pályafutásomat — indítja a beszélgetést. — 1950-ben birkóztam először. Elsősorban birkózónak tartottam magam, csak másodsorban súlyemelőnek. Csak azokra a súlyemelőversenyekre jártam el, amelyek nem egyidejűleg zajlottak a birkózóversenyekkel.

* Az egykori Jugoszláviában mikor került sor az első országos bajnokságra?
— Az első országos bajnokságot 1948-ban, Ljubljanában tartották. Három emelési forma létezett akkoriban: a szakítás, a lökés és a nyomás. Előtte öt fogásnemben versenyeztek a sportolók (egykaros szakítás, egykaros lökés, kétkaros szakítás, kétkaros lökés, kétkaros nyomás), majd háromra csökkentették a versenyszámokat. 1972-ben, a müncheni nyári olimpiai játékokon megszüntették a nyomást, és azóta két fogásnem, a szakítás és a lökés létezik. Az 50-es évek közepéig jelen volt az ollózásos emelés is, de amióta a japán Mijaki a beülős emelést alkalmazta, azóta ilyen stílusban emelnek a versenyzők. A jugoszláv súlyemelés a legnagyobb sikert az 1951-ben megszervezett milánói Európa-bajnokságon érte el: a szarajevói Andrija Maleš bronzérmet szerzett. Utóda az én tanítványom, Marko Ostrogonac volt, aki tizenhárom alkalommal nyerte meg az országos bajnokságot.

* 1948-ban már Szabadkán is ismerték a súlyemelést. Kik foglalkoztak vele?
— Szabadkán a szertornászok, az evezősök, a birkózók és a hentesek azért foglalkoztak súlyemeléssel, hogy erősödjenek, nem az volt céljuk, hogy versenyen is részt vegyenek. Újvidéken a szertornászokból, Szávaszentdemeteren (Sremska Mitrovica) az evezősök soraiból, Belg-rádban pedig a birkózókból kerültek ki a későbbi súlyemelők. Szabadkán, a Korhecz-féle hentesárugyárban dolgozott Mészáros Jóska bácsi, aki ezzel a sportággal foglalkozott, és toborozta is a fiatalokat. Akkoriban a szakítást még nem ismerték, lökésben, nyomásban és hídban emelésben versengtek egymással. A vajdasági súlyemelés atyjának a topolyai asztalosmestert, Huber Elek—Lexi bácsit tartjuk, akit előszeretettel egyszerűen csak Mesternek hívtunk. Ő kedveltette meg ezt a sportágat az újvidéki vágóhídon dolgozó bácskossuthfalvi Gracza Ferenccel, aki a székvárosi Egység tagjaként az 1948-ban, a ljubljanai országos bajnokságon nehézsúlyban 100 kg-os lökéssel országos csúcsot állított fel. Gracza Szabadkára, a November 29. húsárugyárba került(ahol én hentesinasként dolgoztam), és itt népszerűsítette a súlyemelést. Edzésre a mai Jadran épületébe (az akkori Testnevelési Otthonba) jártunk, a nehézatlétikai klubba, ahol csak birkózók edzettek. Három súlyzó, egy vasrúdon két, összesen 22,5 kg súlyú vasgömb, valamint két 42 kg-os és egy 63 kg-os nehezék állt rendelkezésünkre. Ezeket emelgette többek között Csúzdi Béla és az olimpikon, Torma János, s mi is ott kezdtük pályafutásunkat. Az első súlyemelő-versenyzők mind hentesek voltak (Mészáros József, Basity Ferenc, Halász Ferenc, Polyák Ferenc, Korhecz Gyula), kivéve az öcsémet, Korhecz Jánost, aki esztergályosként dolgozott. A szabadkaiak első versenyén (1949-ben), az újvidéki országos bajnokságon érdekes dolog történt. Érmet ugyan nem nyert a csapat, de Korhecz János legyőzte az országos csúcstartó Gracza Ferencet, s végül János a negyedik, Ferenc pedig az ötödik helyen végzett. Az országos bajnoki címet Huber Elek szerezte meg. Ő vándoredzőként tevékenykedett, időnként eljárt hozzánk Szabadkára is. Az akkori és a mostani edzéseket össze sem lehet hasonlítani. Egyet-kettőt emeltünk, majd leültünk, beszélgettünk, később újra emeltünk. Mi hetente háromszor gyúrtunk, most naponta két alkalommal teszik ezt a sportolók, és egészen más intenzitással készülnek a versenyekre.

* Hogyan sikerült élete első súlyemelőversenye?
— Első versenyem a Szávaszentde-meteren megrendezett országos bajnokság volt, nehézsúlyban aranyérmet nyertem. A hat súlycsoportból ötben vajdasági (Rusić, Marković, Sára, Korhecz János, Korhecz Gyula) győzelem született. A hatodik diadalt a szarajevói Maleš aratta. 1953-ban, Ljubljanában ezüstérmet szereztem. Utána már leginkább birkóztam, 1956-ig, amikor befejeztem a pályafutásomat. Betöltöttem a 80. életévemet. Én vagyok a legidősebb súlyemelő és sportmunkás Szerbiában. Úgy tudom, hogy az egykori Jugoszlávia területéről Szlovéniában él egy 93 éves sportmunkás, aki még nekem is bíráskodott. Szabadkán a negyedik legidősebb birkózó én vagyok Gion István, Torma Béla és Keller Pál után.

* Birkózásban melyik eredményére a legbüszkébb?
— Szabadkán ez a küzdősport gazdag hagyományra tekint vissza. Akkoriban olyan kiváló versenyzői voltak a Spartacusnak, mint Keller Pál, Torma Béla, Torma János, Berényi András, Marko Monastirski és Ratić István. Nehézsúlyban öt kiválósága volt az együttesnek: Bartus, Koleszarovics, Vörösbaranyi, Bajer és én. Bajer Jóska kétszeres országos bajnoki címmel rendelkezett, amikor én elkezdtem birkózni. Csak akkor fértem be a csapatba, ha Jóska lefogyott, s kisebb súlycsoportba került. Amikor Bajer Németországban maradt, bekerültem az első csoportba. A Spartacus nagyon erős volt. Az első csapat az I. ligában versenyzett, a második csapat pedig megnyerte a II. ligát, de a szabályok nem engedték, hogy egy klubnak két csapata is a legerősebb osztályban versenyezzen. Szerbia ifjúsági bajnokságán második voltam Bajer Jóska mögött, a másodosztályú és a harmadosztályú bajnokságot viszont megnyertem. 1951-ben Zentán nemzetközi mérkőzést tartottak a Tisza-partiak és az olasz Terni együttese között. Ezen a meccsen legyőztem Olaszország ötszörös nemzetközi bajnokát, Intronót. Lexi bácsi a szállodában azt mondta, hogy ne féljek, az olasz híres birkózótól nem szégyen kikapni. Nem izgultam, és diadalmaskodtam felette.

* A versenyzői pályafutását követően edzősködött, majd bíráskodott.
— A sikeres vizsgák után birkózó- és súlyemelőedző, majd sülyemelőbíró lettem. Szabadkán az első súlyemelőbíró Csúzdi Béla birkózó és Stantić Antónia volt. Az ehhez szükséges vizsgát 1957-ben, Péterváradon tettem le Ljudevit Čović Lajossal, Erdélyi Antallal és Szabó Nándorral együtt, 1959-ben pedig megkaptam a köztársasági bírói címet. Csapatbajnokság alkalmával akkoriban a súlyemelők súlycsoportonként mérkőztek egymás ellen, és nem a ma használatos Sinclair-táblázat szerint. A hazai és vendégcsapat bíróján kívül egy harmadik klubból érkezőnek is közre kellet működnie a versenyen. Egyszer, amikor a Spartacus a bácsi Herculest fogadta, a bácsiakkal érkezett egy bíró, a hazai én voltam, de a harmadik, semleges helyszínről érkező ítélő nem jelent meg. A szabályok szerint vagy három vagy egy bíró dönthet, kettő nem. Végül a Hercules elfogadta, hogy egyedül bíráskodjak. Vezetőjük, Speizer Erik mondta is, hogy aki a testvére szabálytalan gyakorlatát is megsemmisíti, azt nyugodt szívvel elfogadjuk. Megtartottuk a versenyt, amelyen végül a Hercules nyert 4 : 3-ra.

* Milyennek kell lennie egy jó súlyemelőbírónak?
— Nagyon fontos a versenyzői múlt. Együtt kell lélegezni a „tanítvánnyal”, és meg kell tanítani neki, hogy hogyan uralja a feje fölé emelt kilókat. Mindig semlegesnek kell maradni, én is erre törekedtem. Sok bíró szigorúbb a kezdőkkel, a menőknek pedig nincs bátorságuk pirosat nyomni.

* November 11-én vonult vissza az aktív bíráskodásból. A Spartacus Súlyemelő Klub, valamint a Vajdasági és a Szerbiai Súlyemelő Szövetség is elismerésben részesítette. Mit jelentettek ezek a dicséretek az Ön számára?
— Ha nincs Kiss Ferenc, a Spartacus Súlyemelőklub elnöke, akkor a szabadkai klub elbúcsúztatott volna, de a vajdasági- és a szerbiai szövetség nem. Úgy érzem, hogy engem a Vajdasági és a Szerb Súlyemelő-szövetség is elfelejtett. Megkértem őket, hogy minden súlyemeléssel kapcsolatos körlevelet nekem is küldjenek el, hogy figyelemmel kísérhessem a sportág történéseit. Amíg Miodrag Jovanović töltötte be a szerb szövetség titkári funkcióját, addig ezeket az értesítéseket mind meg is kaptam, de az ő távozása után egyet sem láttam. Októberben elmentem a Szabadka Kupa elnevezésű nemzetközi versenyre, és ott Kiss Ferenccel közöltem, hogy visszavonulok. Ő arra kért: egy másik alkalommal is jöjjek el, hogy hivatalosan is elbúcsúztathassanak a bíráskodástól. Megbeszéltük, hogy erre az országos csapatbajnoki döntő utolsó fordulójában kerítünk sort. Ha a klubelnök nem jár közben, akkor a Spartacus csapatán kívül más nem búcsúztatott volna el. Nagyon meglepődtem, hogy egy szép ünnepségen tehettem pontot bírói pályafutásom végére.

* A Spartacus csapata ezen a versenyen megszerezte tizennegyedik, zsinórban nyolcadik országos csapatbajnoki elsőségét. Mi a szabadkai súlyemelők titka?
— Szerbiai viszonylatban a Spartacus nagyon erős, a szerbiai súlyemelés viszont nemzetközi viszonylatban nagyon gyenge. Röviden és tömören ez a válaszom a kérdésre. Állítom, hogy a Spartacus második csapata is legyőzné a többi szerbiai csapatot, annyira kiemelkedő a szabadkaiak fölénye.

* Három hónapja vonult vissza a bíráskodásból. Mivel tölti azóta az idejét?
— Mindig szívesen bíráskodtam, és soha egyetlen dinárt sem fogadtam el érte. Nézőként, hacsak tehetem, ott leszek a versenyeken. Minél idősebb vagyok, annál elfoglaltabb is. Sok minden érdekel, nekem a huszonnégy óra kevés, de hát mit lehet tenni, ennyiből áll egy nap! Amióta visszavonultam, egy percig sem unatkozom — fejezte be a beszélgetést a három hónapja visszavonult Korhecz Gyula egykori súlyemelő, edző, nemzetközi súlyemelőbíró.
 

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..