* Miben tud az előnyünkre válni, ha ismerjük önmagunkat, tisztában vagyunk a tulajdonságainkkal?

— Ennek köszönhetően a különféle élethelyzetekben ügyesebben, adaptívabban tudunk reagálni. Az ismertebb szituációkban rutinosabban tudunk működni, viszont az ismeretlenebb, váratlanabb helyzetekben kapaszkodó tud lenni az önismeret. Egy sokkal teljesebb életet élhetünk, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi az, ami számunkra örömet szerez, vagy megvisel bennünket. Önmagunk megismerése nem feltétlenül jár azzal, hogy kerülni fogjuk azokat a helyzeteket, amelyek nekünk nehézséget okoznak, hanem éppen ellenkezőleg, van annyi erőforrásunk, hogy szép lassan, de kifelé toljuk a határainkat. Az önismeret egy életen át tartó folyamat, hiszen az életkorunk előrehaladtával folyton más és más élethelyzetekbe kerülünk. Másról szól egy kamasz önismerete és egy fiatal felnőtté. A szülőség például az önismereti folyamatnak egy alfaja, hiszen ahogy a gyermekünk növekszik, újabb és újabb állomásokra érkezünk vele. Ez az élet minden területére érvényes. Mivel kapcsolatban sérülünk és gyógyulunk, fiatal felnőttként válnak számunkra intenzívebben fontossá a saját magunkat érintő kérdések, hiszen a kapcsolati hálózatunk is ekkor kezd kialakulni, túlmutatni az elsődleges családi hálózaton.

Ricz Dencs Tünde (Odri Pamela felvétele)

* Miből áll a csoportos önismereti foglalkozás?

— Van egyalkalmas foglalkozás, mely egy workshop, illetve van egymásra épülő csoportfolyamat, ahol lehetőség van az egyénnel mint csoporttaggal foglalkozni. A workshop esetében a résztvevő kap egy tükröt, feltehet egy vagy több kérdést, és lehet, hogy valamelyikre választ is kap, de ez egy kicsit olyan, mint egy útnak indulás, viszont ez még nem az út. Akkor jó egy csoportfoglalkozás, ha nem ugyanaz az ember hagyja el a csoportot, mint aki elkezdte, tehát valamiféle változások kezdenek el benne végbemenni. Azt tapasztalom, hogy borzasztóan türelmetlenek vagyunk saját magunkkal, azt szeretnénk, hogy minden azonnal megjavuljon, megváltozzon, és az, amit húsz éven keresztül egyféleképpen csináltunk, azt rögtön tegyük másként. Fontos szem előtt tartani, hogy a léleknek és a működésünknek a folyamatai sokkal lassabb átállást mutatnak, mint amit a mai kor embere szeretne. Az, hogy milyen módszerek kerülnek elő az önismereti személyiségfejlesztő csoportos műhelymunkán, nagymértékben függ attól, hogy a csoportvezetőnek milyen a profilja. Az általam vezetett csoportfoglalkozásokon pszichodráma-elemekkel és mesével dolgozunk, illetve asszociációs kártyák vannak használatban. A felépítését illetően rámelegedéssel, megismerkedéssel kezdjük a találkozót, majd a fő rész következik, a foglalkozás végén pedig van egy lezárás, mely során a csoportvezető visszaigazolást kap, a résztvevők pedig ki tudnak lépni a folyamatból. Utóbbi azért fontos, mert hosszabb ideig csoportban ülni egy megváltozott tudatállapot.

* Egy új év kezdete sokaknak egyfajta újraindulás. Mi a véleményed az összegzésről?

— Úgy gondolom, fontos rituálé, hogy ami elkezdődött, az fejeződjön is be, tehát egy év lezárásakor tekintsünk rá a folyamatra, hogy honnan hova jutottunk. Ennek a lekerekítése, lezárása lélektanilag is lényeges. Ez az önismeretben is a segítségünkre lehet, hiszen vannak célzottan pszichológiai évtervezők. Jó, ha látjuk az árnyalatokat, hogy nem csak kudarcaink vagy sikereink voltak egy-egy évben. Érdemes rávilágítani a bukásainkra, hogy vajon hol kezdődött el a folyamat, mert ha ezt megértjük, akkor a jövőben meg tudjuk előzni, vagy lélekben tudunk rá készülni. Ha például tudjuk, hogy egy dátum megvisel bennünket, akkor aznapra nem teszünk munkamegbeszélést vagy fontos találkozót. Ugyanígy meg lehet tervezni az örömszerző eseményeket is. Hiszek abban, hogy ugyanolyan fontos az év részletes megtervezése, mint a lezárása.

* Sokan tesznek újévi fogadalmat. Hová veszik a lendületünk?

— Az újévi fogadalom arról szól, hogy valami egészen új és lenyűgöző dolgot fogunk véghez vinni. Az a helyzet, hogy minél nagyobb dolgot szeretnénk elérni, annál nagyobb a kudarc valószínűsége. Tanácsosabb kisebb célokat kitűzni magunk elé, mert általában az történik, hogy nagy lendülettel elindulunk, és amikor meglátjuk, hogy mennyire hatalmas a kiszemelt hegy, melyet meg kellene másznunk, akkor lemondunk róla, hátat fordítunk neki. Mindig érdemes végiggondolni, hogy miért szeretnénk elérni azt a valamit, mi ebben a motivációnk. Ha például társat szeretnénk szerezni, akkor meg kell kérdeznünk magunktól, hogy miért van rá szükségünk, hol szokott elakadni a folyamat, vannak-e ismétlődések, mintázatok, melyek az eddigi kapcsolatainkra jellemzőek voltak. Az elhatározások akkor tudnak jól működni, ha azokhoz valóban hiteles motiváció társul. Ha eljutunk eddig, akkor az már nem is fogadalom, hanem egy kész terv. Sok mindenre lehet vágyni, de meg kell nézni, hogy van-e helye az életünkben a kívánt dolognak. Nem szükségszerű, hogy a lendület megtörjön, átalakítható ugyanis aszerint, hogy éppen mire van szükségünk, néha alább is hagyhat, mert sokféle formája van. Az az izgalmas, hogy a lendületet folyamatosan életben kell tartani, hol azzal, hogy egy szellemi inputot adok neki, hol pedig fizikailag kell megtámogatni.

* Az ünnepek után gyakran ürességet érzünk magunkban. Többen fordulnak szakemberhez ebben az időszakban?

— Ez inkább februárra és márciusra jellemző, hiszen ebben a régióban több az ünnep, így a szabadság és az ünneplés időszaka is elhúzódik. Ezután jelennek meg azok az érzések, hogy minden ugyanaz, minden szürke, hogy nagyon vártuk az új évet, mégis minden olyan, mintha november volna. Ha hagyjuk ezt magunkban eluralkodni, akkor valóban rossz lelkiállapotban telnek majd a napjaink, pedig úgy is meg lehet közelíteni ezt az időszakot, hogy megnézzük, milyen színei, erőforrásai lehetnek a februárnak vagy a saját napjainknak, heteinknek. Annyi minden nem pénz kérdése, például egy jóízűen elköltött tea melletti baráti beszélgetés sem az. A napjaink attól válnak másmilyenekké, ha szép lassan elkezdünk kilépni a komfortzónánkból. Minden változás a komfortzónán kívül van, hogy egy picit mindig kijjebb és kijjebb toljuk azt a bizonyos határt. Nagyon fontos, hogy amikor kilépünk a komfortzónánkból, akkor ünnepeljük meg magunkat, mert ezek továbblendítenek bennünket, és erőt adnak.