Felidézte Petőfi Sándor születését, azt, hogy miként vált az ország ünnepelt kötőjévé, forradalmárrá, katonává. 26 év röppálya volt az élete a magyar égbolton, halálával átlépett a legendák világába.

Magyar sors, közülünk való, aki fölénk emelkedett. Mi ezt aligha tudnánk utána csinálni, állapította meg, mint ahogy azt is, hogy minden magyar a gyermekkora óta tud legalább egy verssort tőle. Petőfiben ott van minden magyar, és minden magyarban van egy kis Petőfi.

Fotók: MTI

A miniszterelnök beszélt arról is, hogy 25 évvel a Himnusz születése után, 1848-ban Magyarország már nem ugyanaz az ország, mint korábban volt. Ekkora utat megtenni nagy bravúr, igazi magyar virtus, de nekünk, magyaroknak, kevés. Mindig kell lenni egy hivatásnak, ami a hétköznapok felett áll, és magasabb rendű értelmet ad véges életünknek. Egy világraszóló tettnek. Merre szabjunk irányt a saját személyes sorsunknak és a hazának is? Ezt a keresett, várva várt hangot, ezt a szót is Petőfi adta meg: Talpra magyar! Rabok legyünk vagy szabadok? Dicsőség a márciusi ifjaknak!

Orbán Viktor azt is hangsúlyozta, más népeknek talán furcsa lehet, hogy 175 éve március 15-én mindig elmeséljük ennek a napnak a történetét, és nem ununk rá. Azért nem ununk rá, mert ez egy nagy közös születésnap, a magyar szabadság születésének napja. És ilyenkor összesereglik a család.

Szónoklatában megállapította, a szabadság magyar nyelvjárását Petőfi Sándor teremtette meg, és arra is felhívta a figyelmet, ne feledkezzünk el a nagyok szüleiről sem. „Dicsőség a Petrovics családnak” – fogalmazott.

A világszabadság prófétájaként is tudta, hogy a szabadság, testvériség, egyenlőség hármasa nem a hit, remény, szeretet parancsa helyett, hanem amellett érvényes – emelte ki Petőfiről. Megállás nélkül dolgozott. Csak 26 évet élt, de ebből is mindössze öt év adatott valódi alkotásra. Verset úgy írt, ahogy mi egyszerű halandók levegőt veszünk. Életműve mégis teljes, mert az tette teljessé, hogy maradék nélkül megfizette a hazának mindazt, amire a verseiben kötelezettséget vállalt.

Ezért irigyeljük is egy kicsit, mert mi is így szeretnénk távozni a világból, hogy minden nekünk kirótt kötelességünket teljesítettük – hallottuk a beszédben.

Ámulva és vágyakozva figyeljük, hogy Petőfi olyan világot teremtett magának, ami egyértelmű és egyenes. Ha beérjük kevesebbel és hitványabbal, mint amik lehetnénk, méltatlanná válunk önmagunkhoz, hiszen mi nem akárkik, hanem magyarok vagyunk. És magyarnak születni kötelességet jelent. Méltónak lenni a fajtánkhoz. Petőfi ezt olvassa a fejünkre naponta. Vagy rabság, vagy szabadság, lehet választani!  

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke ünnepi beszéde végén a következő gondolatokat fogalmazta meg:

–A magyar szabadság hatalmas menete ma is tart. Petőfi ebben a menetben itt van velünk. Látjuk, ahogy fellázad, amikor idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogyan éljenek. Látjuk, ahogy szembefordul a világ hatalmasaival, akik újra be akarják olvasztani a magyarokat egy európai szuperállamba. Látjuk, ahogy odakanyarintja a 12 pont elé, hogy legyen béke.
Tartozunk neki. Ezért sosem fogjuk megengedni, hogy a szabadság zászlaját kicsavarják a magyarok kezéből. Nem fogjuk hagyni és nem is fog sikerülni, mert minden magyarban van egy kis Petőfi!