Ez persze korántsem meglepő, hiszen mindketten ugyanazon a településen sarjadtunk. A nagy múltú és hajdanán virágzó faluból, melynek (ős)lakosai már egy jó ideje egyre távolabb költöznek. Mennek, mennek csak egyre. Idegenbe. Álmaikat máshol valóra váltani. Hátrahagyva ellenben — tisztelet a kivételnek! — jó néhány tisztázatlan kommunális számlát is. Az egyre gyarapodó, összességben immár több millió dináros kinnlevőséget, melyet egy bizonyos idő múltával egyszerűen lehetetlenség megfizettetni. Sajnos halmozódnak továbbá a még a faluban élők adósságai is. Hiába minden, a tartozások kiegyenlítését célzó kérés, emberi hangvételű megszólítás, hivatalos külalakú felszólítás… 

A szerző felvételei

Mint ismeretes, a nyolc plusz egy főt foglalkoztató debellácsi közművesítési közvállalat hatáskörébe mindenekelőtt a lakosság minőségi ivóvízellátása tartozik. Ezt követi az emésztőgödrök rendszeres szippantyúzása, a kis- és a nagytemető, a piactér és a vásártér karbantartása. Továbbá a település urbanisztikai terve alapján definiált zöld területek gondozása, illetve a falusi vízvezeték-hálózat zökkenőmentes működtetése. Ez utóbbihoz kapcsolódott a mögöttünk maradt hónapokban egy nagy lélegzetvételű hálózati remont, mely munkálatok második etapja — ugyancsak az időjárás függvényében — hamarosan folytatódik. Azzal a céllal, hogy a munka végeztével végül ne csak egy több, funkcionális reonra tagolt, lokális elzárókkal felszerelt vízvezeték-hálózat üzemeljen a faluban, hanem a megfelelő nyomással működő, új tűzcsapok igénybevételével a csövek falán megtapadó vas-oxidot is hatékonyabban el lehessen távolítani. Mégpedig úgy, hogy az a bizonyos rozsdás zacc még véletlenül se a háztartások vízcsapjain távozzék majd, mint eddig.

Egyébként a vállalat többszörösen nagykorú gépparkjára is ráférne egy alapos megfiatalodás. Havas telünk egyelőre még nem volt, ellenben mihelyt megérkeznek a hófellegek, a helyi önkéntes tűzoltó testület ezúttal is kész segítséget nyújtani két hóekéjével utcáink járhatóvá tételében.

Jóvér László 2015 decembere óta vezeti a „négyoktóbert”. Elmondása szerint — a helyi és a községi szférák összefogódzása ellenére — egyre több gazdaságossági buktatóval kénytelenek megbirkózni napi munkavégzésük során. A magától értődő kisebb-nagyobb szervizelések, továbbá az úgynevezett menetrenden kívüli, jelentősebb kiadást igénylő amortizálások mellett a hullámokban erősödő és lanyhuló, értelmetlen helyi vandalizmus nyomait is a csapat feladata begyógyítani. A faluparkban, a temetőkben, az ökokutak környékén, a piactéren… Holott e nélkül is akad elegendő teendő. Mindezen, fényképekkel is alátámasztott tények hallatán egy kissé elbátortalanodva teszem fel az utolsó papírra vetett kérdésemet az igazgató úrnak: mit várnak az előttünk álló esztendőtől?

Mint mondja, varázspálcás csodát semmiképp, viszont a faluban élők felelősségteljesebb viszonyulását, azt mindenképp! Ahhoz, amijük van. Mindahhoz, amit közösen használnak. Hm…

A dolgokba jobban belegondolva azt hiszem, ha csak ennyi is teljesül, az már maga lesz a csoda. Bízzunk benne!