A rendezvény a Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplomban ünnepi szentmisével kezdődött, melyet Msgr. Fazekas Ferenc megyés püspök mutatott be. Hangsúlyozta, Szent Márk evangélista napján a katolikus egyház szokásai szerint megáldják a szántóföldeket és a vetés minden fajtáját, valamint kérik a Jóistent, óvja meg mindazt, amit a földművesek elvetettek. Mindezt az Úr gondviselésében bízva, és abban a reményben, hogy ebben az évben is megadja azt a kenyeret, amely majd megtartja a családokat, közösségeinket.

Püspöki szentmise

A szentmise után a jelenlévők fiákereken vonultak a búzaparcellához, mely mellett rendezvénysátor várta a vendégeket. Házigazdaként Nagy Miklós, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének elnöke köszöntőjében rámutatott, a vajdasági gazdák már a kezdetektől részt vesznek a Magyarok Kenyere programban, és leginkább egy-egy zsáknyi búzával járulnak hozzá a jótékonysági akció sikeréhez.

Fiákeren érkeznek a vendégek a határba

– Az adományozott búza mennyisége a kezdeti néhány száz kilogramm után a múlt évben meghaladta a 33 tonnát, az adományozók száma pedig az 550 főt. A búzáért kapott mintegy 19 tonna lisztet 33, gyermekekkel foglalkozó szervezet között osztottuk szét.

Hozzátette, a jótékonykodást, minden nehézség ellenére, az idén is folytatják. A kapott adományokat Vajdaságban használják föl, de minden zsákból kivesznek egy kisebb mennyiséget, melyet eljuttatnak Magyarországra az összeöntés ünnepére, hogy az itteni búza is része legyen a Kárpát-medencei magyarok kenyerének. Ez a kenyér jelképezi a világban szétszórt 15 millió magyar összetartozását, egymással való összefogását és szolidaritását egy jó ügy kapcsán.

Dr. Juhász Bálint, Nagy Miklós, dr. Kövér László és Jakab István

Az összejövetel kiemelt szónoka dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, a Kárpát-medencei búzaszentelő ünnepség fővédnöke volt. Beszédében hangsúlyozta, ha szabadságot és békét akarunk magunknak és utódainknak, senkinek sem szabad elfelejtenie, mindannyian egy kenyéren vagyunk.

– Szülőföldünk több mint 1100 esztendeje szilárd talaj a lábunk alatt. Erre építettünk házat és hazát, és ezért létezik otthonunk és nemzetünk. Ez adta az előttünk járó nemzedékek kezébe kemény munkájuk jutalmaként a kenyeret. A második szó ezért az emlékezésé és a tiszteletadásé, amellyel az elődeinknek tartozunk. Tisztelet és hála az előttünk járó magyar nemzedékeknek. Ők is egy kenyéren voltak, volt miért könyörögniük a Jóisten áldásáért, mert volt kiért dolgozniuk, és volt miért harcolniuk. Ők vették művelésbe a földet, és tették ezzel otthonukká és hazájukká. Ők építettek templomot és iskolát, ők neveltek gyermekeket, hogy egyszer mi is itt lehessünk. Visszatérve a jelenbe a harmadik szó a számvetésé. Közös munkánk eredményei mindenki számára jól érzékelhetők. Egy évszázad csalódásai és reményei után közjogilag egyesítettük a nemzetet, visszaadtuk az állampolgárságot mindazoknak, akik ebben a keretben is össze akartak tartozni velünk, megerősítettük a nemzetünket egybefonó közösségeinket. A nemzetpolitikában a Trianon utáni korszak legsikeresebb tizenhat éve van mögöttünk, miként a szomszédságpolitikában sem volt egy évszázada soha olyan baráti és kölcsönösen hasznos kapcsolat Magyarország és Szerbia között, mint amilyennek ma azt láthatjuk. Bízunk benne, hogy a magyarországi választáskor felhatalmazást nyert kormánypolitika nem lerombolja, hanem tovább építi mindazt, amit a nemzetpolitikában és a szomszédságpolitikában, azon belül pedig kiváltképp Szerbiával eddig elértünk – hallottuk a Magyar Országgyűlés elnökétől, aki arra is kitért, vajon az európai kormányok meg akarják-e védeni az európai nemzetek érdekeit. – A búza gyorsan el fog válni majd az ocsútól Európában és Magyarországon egyaránt. Régi bölcsesség, de igaz, hogy nehéz időkben mutatkozik meg a legpontosabban, ki kicsoda, ilyenkor derül ki, hogy van-e bennünk elég erő kitartani egymás mellett, és a megfelelő számvetés után újrakezdeni mindazt, amit lehet, és amit kell. Türelemre és bölcsességre van szükségünk annak tudatosítására és gyakorlására, hogy a nemzet minden tagjáért végzett szolgálatunk állandó kötelességünk, akár fent van a csillagunk a magasban, akár lentebb jár.

Tóbiás József, a szerbiai parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke szerint a búzaszentelés ősi hagyománya arra emlékeztet, hogy a föld, a kenyér és a hit összeköti a magyarokat, éljenek a Kárpát-medencében vagy bárhol a nagyvilágban.

– Ma nemcsak a búzát áldjuk meg, hanem a közös akaratunkat is, hogy figyelünk egymásra, segítünk a rászorulókon, és nem engedjük el egymás kezét. Ez a kezdeményezés ma már átszövi az egész Kárpát-medencét, és úgy tartja össze a világ magyarságát, ahogy a kovász a lisztet. Ez már nem csupán egy program, hanem a nemzeti összetartozás egyik alappillére. Bizonyítja, hogy a magyar nemzet nemcsak történelmi fogalom, hanem élő közösség. Egy közösség, amely képes adni, összefogni, és nem utolsósorban megőrizni önmagát. Egy nemzet addig él, amíg emlékezik, és közösségként cselekszik. Most mi is ezt tesszük, emlékezünk, hálát adunk, és együtt cselekszünk. Kívánom, hogy a mai búzaszentelés ne csak a föld termésére hozzon áldást, hanem mindannyiunk életére is, erősítse a hitünket és a nemzetünk jövőjébe vetett bizalmunkat.

Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) elnöke úgy fogalmazott, a tartásunk, az értékrendünk és a hitünk megvan, ezt magunkkal hoztuk, a lelkünkben van, és nem lehet tőlünk elvenni.

– Gyakran mondjuk, hogy nem a meghátrálás, hanem a hit emberei vagyunk, hogy életet nyerjünk, mert a kenyér az élet. Mi egy nemzet fiai és lányai vagyunk, egy akarattal, egy szívvel érzünk, azonos az értékrendünk, tiszteljük a hagyományainkat, emberi módon éljük meg a jelent a XXI. században is, és képesek vagyunk arra, hogy a jövő számára is egy élhető, emberi és tiszta világot alakítsunk ki.

Arra is kitért, hogy a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program tizenöt éve indult. A kezdeti 10 tonna gabonából 1100 tonna lett, a munkába több mint 500 szervezet kapcsolódott be, hogy az adományok célba érjenek. Több mint 10 000 gazda adományoz, több mint 30 malom működik közre a gabona megőrlésében, az adomány pedig több mint 100 000 rászorulóhoz jut el. Mindez nem hivatalos úton szervezve, hanem az emberek szívéből fakadóan valósul meg.

– Azt gondolom, hogy bennünket a hazaszeretet, az összefogás, az emberi módon való élés lehetősége tart össze és visz előre. Ez a rendezvény ékes példája annak, hogy a Kárpát-medence területén élő magyarság képviselői itt vannak, együtt ünnepelnek, és együtt kérik Isten áldását. Mi nem divatból éljük meg a hagyományokat, hanem a lelkünkből. Keményen kell küzdenünk az elkövetkező időszakban, kell az összetartás, a hitünkből fakadó erő és a megfontolt, higgadt gondolkodás. Ez segít majd abban, hogy megőrizzük az eddig elért eredményeinket.

Részlet az ünnepi műsorból

A művelődési műsorban a himnuszt Komáromi Lepár Krisztina énekelte, fellépett Cseszák Korcsik Anikó és Cseszák Balázs óbecsei néptáncospáros, a péterrévei Bovánovics Emília aratódalt adott elő, Sóti Luca, a zentai Thurzó Lajos Általános Iskola negyedik osztályos tanulója verset mondott. A program részeként az alkalmi színpadra állt a zentai Pöndöly asszonykórus és három fiatal népzenész, Kadvány Balázs, Sándor Alex, Rekovics Regő, akik a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet által szervezett népzeneoktatásban vettek részt.

Az esemény zárásaként a búzaparcella szentelésében és megáldásában közreműködött Msgr. Fazekas Ferenc, a Szabadkai Egyházmegye püspöke, ft. Sáfrány Dávid, a zentai Kis Szent Teréz-plébánia plébánosa és nt. Orosz Attila református lelkész.

Az ünnepség a MAGOSZ és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara támogatásával valósult meg, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Magyarok Kenyere Nonprofit Közhasznú Kft. szervezésében. 

A búzaparcella megszentelése