Csoportkép. Balról jobbra: Gajda Szilvia, Nemes Fekete Edit, Kemp Zsuzsa, Antal András, (guggol) Vékony Lajos

,,Van jó konyhánk, hét komfortos szobánk, tágas, világos és hűtött termeink...'' - így invitálta a művészvendégeket Bácsfeketehegyre Pál Károly, a helyi művelődési egyesület elnöke. A hagyományokról, az egykori festő- és kerámiatelepekről, melyek hosszú évtizedeken át messze vitték Kishegyes község hírét, már nem beszélt, hiszen maguk a meghívottak is részt vettek azok munkájában, alapításában. Így került ,,tető alá'' először a Gyurkovics Hunor vezette képzőművészeti műhely, ezután pedig július 4-étől 13-áig a Nemes Fekete Edit keramikusművész (a néhai Dévics Imre-művésztelep vezetője 1971-től 1981-ig) által szervezett Amfora Nemzetközi Keramikustalálkozó. Mindkét műhelynek a helybeli Művelődési Ház adott otthont. A közös tárlatra pedig majd ugyanitt szeptember 24-én kerül sor, amikor is a megszületett alkotásokról elkészül a katalógus is. A szervezőknek-házigazdáknak ugyanis egyetlen kikötésük volt: minden megjelent vagy nevezett művész két alkotással járuljon hozzá a helyi állandó tárlat megalapításához. ,,Az alkotások ebben az épületben maradnak, ezt az egyesületet gazdagítják és szépítik, nem adjuk és nem ajándékozzuk el őket'' - hangsúlyozta Pál Károly.
Meghitt csendben, a munkájukba belefeledkezve dolgoztak az ,,amforások'', amikor meglátogattam őket.
- Még valamikor márciusban kért fel az egyesület elnöke e találkozó megszervezésére, és én szívesen mondtam igent, már csak azért is, mert kishegyesi születésű vagyok, és művészi pályámat is itt kezdtem. Nosztalgikus emlékek fűznek a Dévics Imre-művésztelephez is, mely sajnálatos módon megszűnt, de hát ez már történelem, s ne hátra, hanem inkább előre tekintsünk - fogadott a Nemzetközi Keramikustalálkozó művészeti vezetője, Nemes Fekete Edit. - Ezzel a mostani műhellyel egy új korszakot nyitunk meg, remélem, hiszen közösségünknek és a Vajdaságban tevékenykedő művészeknek is szükségük van az ilyen jellegű megmutatkozásra. Legalábbis a makói, hódmezővásárhelyi nemzetközi szimpóziumokon (ahol számtalanszor szerepeltem meghívott vendégként) szerzett tapasztalataim ezt mutatják. Olyan elnevezésről gondolkodtam tehát, amely minden nyelven érthető, s amely szervesen kötődik a felvetett témákhoz is. Itt a tájra jellemzően a búza és a szőlő, vagyis a kenyér és bor volt az ihletőnk - ezért lett Amfora a nevünk, mert a régi időkben ilyen korsókban tárolták a gabonát és a szőlőnedűt is. Emellett, szabad témaként a család is szerepelt. A meghívott vendégeken kívül gyerekek is meglátogatták az alkotóműhelyűnket, s nagyszerűen bekapcsolódtak a munkába.
Az Amfora idei résztvevői voltak: Antal András (Alsótold, HU), Milorad Josimović (Törökbecse), Sinkovits Erzsébet (Palics), Vékony Lajos (Szabadka), Gajda Szilvia (Zenta), Kemp Zsuzsa (Szekszárd, HU), Holló Borbála (Horgos). A kamonci Budžarov Német Ágnes, valamint a doboji Dragan Handanović kész munkáikat küldték el.
- Magyartanári végzettségem van, de már 25 éve karamikusként dolgozom. A vajdasági művészekkel Antal András révén ismerkedtem meg, akit 1994-től rendszeresen elkísértem a Gál József által szervezett Bucka-Gányó művésztelepre. Nagyon jó légkörben dolgoztunk ott is. Noha mindenki a saját stílusában mesterkedett, valami újra azért nyitottak voltunk, és sok apró kis műhelytitkot is elleshettünk egymástól. Ez az egyik nagy érdemük az ilyen találkozóknak. Másrészt az ismerkedés a tájakkal, az emberekkel, a szokásaikkal, hagyományaikkal, világlátásukkal, napi örömeikkel és gondjaikkal - mely impressziók valahol majd egyszer valamelyik alkotásban formát is kapnak. Bácsfeketehegy kiváló kis sziget a műhelymunkához, a vendéglátás és a munkakörülmények csodálatosak - összegezte élményeit Kemp Zsuzsa.
- Edittel régóta ismerjük egymást, a hetvenes években magam is részt vettem a Dévics-telep munkájában, aztán az ő támogatásával jutottam el Makóra is, ahol behatóbban foglalkoztunk a magyar történelem egy-egy adott témájával, a honfoglalással például, az államalapítással, a magyar szentekkel stb. Én magamtól sohasem nyúltam volna e témákhoz, de itt rákényszerültem. Bácsfeketehegyen is hasonló sorozaton dolgoztam: megformáltam a szőlőtermelőket védő-segítő madonnákat, majd az augusztusban tartandó szabadkai kiállításomon be is mutatom őket - mondta Vékony Lajos.
A háromgyermekes fiatal anyuka, Gajda Szilvia a hosszú ,,kényszerszabadság'' után teljes felüdülésnek tartotta az Amfora-beli aktivitását.
- Valójában fazekasmester és okleveles mézeskalács-készítő és -oktató vagyok (ez utóbbiban Szerbiában az egyetlen), de mindig is kacsintgattam az iparművészet és a kerámia felé, mert bennük nagyobb alkotói szabadságot élhetek meg, mint a népi jellegű kézművességben. Az is igaz viszont, hogy én még mindig korongozok, vagyis a régmúlt idők alapmesterségeinek szabályait betartom, talán ettől lesznek egyediek a munkáim. Úgy érzem, hogy két év ,,bezártság'' után az Amfora egy óriási előrelépés az életemben - mérföldkő, hiszen nagyszerű emberekkel találkozhattam, akiknek mind szakmai, mind oktatói kvalitásuk nagyhírű - hangsúlyozta Gajda Szilvia.
A raku kerámiázás nemzetközi nagymesterének tartják Antal Andrást, aki Bácsfeketehegyen a megadott témák keretein belül kisplasztikai kísérleteket végzett.
- Ezek itt, amit most lát, még afféle amorf puffancsok, de festés, redukciós égetés, kompozícióba helyezés után egész más kinézetet kapnak majd: az életerőtől duzzadó termésektől az összetöpörödött gyümölcsökig lesz itt majd minden, csak ki kell várni. A falu nagyszerű ihletadó, a település megőrizte tájjellegét (a régi házakat nem gyalulják szét), az emberek szorgosak és gondosak. Ha valakinek mindehhez van szeme, láthatja, hogy Európa egy kis gyöngyszeme tárul elé, amit feltétlenül meg kell(ene) őrizni mindenféle globalizációs kényszer és késztetés ellenére - fejtegette Antal András, aki látott már sok ,,csodá''-t, hiszen keresztül-kasul bejárta Európát.
A mondottak maradjanak meg emlékül, illetve ihletőnek a jövőre nézve. Teljen meg az Amfora máskor is sok jó terméssel!