Az egyesület társalgójának asztalán százszámra sorakozott az üstökös, paripa, halacska, holdsarló, csillag, virág, fenyőfa és szívecske formájú mézeskalács. Éppen szemrevételeztem egy szakajtónyi édes holdsarlót, amikor Krizsán Szokol Erzsébet, a mézes adventi készülődés szervezője és irányítója mosolyogva magyarázta el a figurák jelentését: a holdsarlóval azt az óhajt fejezik ki, hogy karácsonykor fényes holdvilág ragyogjon, a sok pikkellyel díszített halacska ajándékozása pedig sok pénzt hoz szeretteinknek.

Már hat éve, hogy ez idő tájt a szajáni Kolping család mézeskalácsot süt. Először Mikulás-napra készülnek, mert úgy tervezik, hogy százhatvan csomaggal lepik meg a helyi gyerekeket. Advent idején mintegy huszonöt magányos, idős embert is felkeresnek, hogy mézeskaláccsal, mákos bejglivel ajándékozzák meg őket. Karácsonyra szintén százhatvan mézeskalács-csomagot visznek a helybeli Szent István-plébániára, hogy ezzel is gazdagítsák a gyerekek ajándékát.

Erzsébet elmondta azt is, hogy a négy-ötezer darab mézeskalácsból küldenek a kölni és a hildesheimi Kolping családoknak is. Tavaly a kölni tagság az általuk küldött sütemények fotójával készített több száz karácsonyi üdvözlőlapot.

A Kolping család legfiatalabb tagjai, Német Bettina és Martina, Domonkos Fanni és Martin, Kormányos Réka és Balázs, valamint Visnyei Viktória, Búza Panna Henrietta és Bakai Balázs díszítette a legtöbb mézeskalácsot. Kisütésükben viszont az asszonyok: Visnyei Piroska, Német Lídia, Lázár Franciska, Kéri Brigitta, Kormányos Judit, Kapusi Piroska, Skárity Kató, Lukity Annuska, Gyenge Rozália, Berki Jolán és Tóth Gizella jeleskedtek.

Kéri Nikoletta az ifjú mézeskalács díszítőket örökítette meg felvételein.