Metafikció

Metafikció

Néhány lépés, és már át is léptük a valóság kapuját — erről szól a művészetek nagy része. Az audiovizuális művészeti ágak évszázados fejlődéstörténete pedig valójában az emberiség transzcendencia utáni vágyódásának lenyomata.

A sci-fi-irodalmon, a fantasztikus és futurisztikus filmeken felnőtt generációk végül ajándékként kezükbe kapták a számítógépet, mely szerkezet által posztmodern lett a valóság is, nem csak a művészet.

Pedig a posztmodern előtt is létezett élet, sőt, létezett maga a posztmodern is. Mindig volt egy festő, aki előbb megfestette azt a bizonyos képet, amelyet a jövőben valaki szintén meg fog festeni. Emlékezzünk csak az egyik ’70-es évekbeli filmklasszikus jól ismert soraira: „a festő, aki festett egy képet a festőről, aki festett egy képet a festőről, aki festett egy képet a festőről, aki festett egy képet a tájról...” Az időparadigma jól mutatja, hogy a modernség utáni állapot valahol a múltban keresendő. Pontosabban abban a múltban, amely lehetne akár a jövő is.

A vizuális művészeteknél maradva, példaként nézzünk egy ’60-as évekbeli klasszikus metafiktív történetet a múltbeli jövőből, mégpedig a Fantomas-trilógiát. Az egykori zseniális futurisztikus horrortörténet, mely a ’60-as évekre horrorkomédiává változott, valamikor az 1910-es évek legelején íródott. A főhőst, aki nem más volt, mint egy apokaliptikus antihős, avagy egy ördögi zseni, meg fogjuk találni ugyanabban a formában 2066-ban vagy 2138-ban is pontosan ugyanúgy, mint ahogyan megtalálhattuk már 1905-ben Arsène Lupin vagy még korábban Arthur J. Raffles alakjában. De még ők sem voltak annyira „modernek”, illetve „posztmodernek”, mint az 1800-as évek közepén hódító Rocambole nevű figura, avagy a mindenkori időlabirintusba utat mutató kalandor. Rocambolesque — azaz elképzelhetetlen, hihetetlen és fantasztikus, mondják a franciák. Rocambole sokak szerint az első metafikciós hős volt, de tévednek, hiszen a metafikció lényege pont az (a fenti példák is jól mutatják), hogy soha sincsenek elsők, mindig csak másodikak és másolatok vannak.

Pierre Alexis Rocambole karaktere előtt például ott volt Eugène Sue misztikus Rodolphe-ja. Rodolphe előtt pedig szintén ott sorakoznak az elődök. A jövőbeli karakterek keresése, illetve a jövő kutatása közben így nyúlunk vissza egyre mélyebben a múltba.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Metafikció
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink