A zentai Rozetta Kézművestársaság — nevéből adódóan — elsősorban a kézműveseket, valamint a népi kismesterségek és az iparművészeti szakágak képviselőit gyűjti össze. Tevékenységüket különféle eseményeken, vásárokon népszerűsítik. Az egyesületben nagy gondot fordítanak az utánpótlás képzésére is. Egész évben szerveznek rendezvényeket a kis- és a nagyobb iskolásoknak, fiataloknak.

A Gyermekhéten a szervezet a Mesterségem címere… című programjára várta az érdeklődőket a Városi Múzeumban és a műhelyében, mely a Fő utca 23. alatt, a Népi Technika épületének udvarában található.

— Tavaly a Jelképek meséje címet viselte a foglalkozásunk, ennek a folytatása a Mesterségem címere…, mely a téli szünidőben kezdődött, a nyáron folytatódott és most teljesedett ki — mesélte Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató, a „rozettások” elnöke.

— A cím bizonyára sokaknak ismerősen cseng, hiszen még én is játszottam gyermekkoromban azt a játékot, amelynek a szövege így kezdődött: Amerikából jöttem, mesterségem címere… A számítógépek világában felnövő generációk talán már nem tudják, hogyan kell hozzákezdeni, mint ahogyan sokuk számára az is elképzelhetetlennek tűnhet, hogy saját kezűleg készítsen el egy használati tárgyat. Ebben próbálunk segíteni, és természetesen abban is, hogy a gyermekek minél több kézműves-mesterséget ismerjenek meg. A téli szünidőben már tartottunk foglalkozásokat, akkor a szövés és a bőrözés volt a legnépszerűbb, a nyáron pedig háromnapos, hétvégi táborokban nemezeltünk, agyagoztunk, korongoztunk, valamint a részvevők bepillanthattak a kosárfonás, a fafaragás, a hímzés, a csipkekészítés fortélyaiba is. Szerencsére még vannak olyan emberek, akik autentikusan be tudják mutatni a saját mesterségüket. A táborban készült munkákat szintén a Gyermekhét alatt állítottuk ki a műhelyünkben. Az sem titok, hogy a szélesebb nyilvánosság figyelmét is fel szeretnénk hívni ezekre a régi mesterségekre, a tagjainkat pedig arra ösztönözzük, hogy ők is készítsék el a saját cégéreiket, cégtábláikat, melyeket a rendezvényeken, vásárokon használhatnának egyfajta hirdetőtáblaként, reklámként, és melyek tükröznék, hogy mivel foglalkoznak.

* Ezt a projektumot a Városi Múzeumban megtartott, tárlatvezetéssel egybekötött előadások egészítették ki.

— A diákok előbb a múzeumba jöttek, ahol a szakmai útmutatómmal megnézték a 2013-ban megnyílt, felújított néprajzi kiállításunkat. Ennek több része is éppen a régi mesterségeket mutatja be, például a kender feldolgozását és a kötelesek munkáját — ilyesmi ezen a vidéken már nem igazán látható — vagy a takácsok tevékenységét. Az osztályok az itt szerzett információkkal felvértezve mentek át a műhelyünkbe, melyben a Rozetta-tagok kézműves-foglalkozásra várták őket.

* Többször említetted már a műhelyeteket, mely nemrégiben készült el.

— A műhelyünk egy hosszabb folyamat eredménye. A Népi Technika épületének udvarában kaptunk egy nagyobb, már nem használt termet, melyet lassan, fokozatosan felújítottunk. Az ablakok cseréjével kezdtük, majd csempéket raktunk le, meszeltünk, az eredmény egy nagyon hangulatos és otthonos műhely lett. A tagságunk sokat dolgozott, és amit csak lehetett, magunk végeztünk el, de szükségünk volt a zentai önkormányzat, a Bethlen Gábor Alap és a községi gyermekjóléti akcióterv keretében működő gyermekjogi tanács támogatására is. A csempét Magyarkanizsáról kaptuk, az ablakcserét úgy oldottuk meg, hogy megkaptuk az óvoda leselejtezett nyílászáróit. Most van egy helyiségünk, ahol teljes osztályokat fogadhatunk. Szeretném elmondani, hogy a Gyermekhét, a téli és a nyári táborok hívogatónak kiválóak, de mi egész évben várjuk a kézművesség iránt érdeklődő gyermekeket. Általában szombaton és hétfőn délután jöhetnek szőni, hímezni, horgolni, illetve más foglalkozásokra is jelentkezhetnek. Örülnénk, ha minél többen megtanulnák becsülni az alkotómunkát, és rájönnének, hogy a bolti tömegárut lecserélhetik egyedi, saját készítésű tárgyakra, termékekre, sőt, akár ruházati cikkekre vagy az öltözködéshez szükséges kiegészítőkre is.

Herédi Krisztián felvételei