* Hogyan lett belőled népmeseszerető gyerek/felnőtt, és ebből hogyan váltál népmesemondóvá?

— Gyermekkoromban anyukám sokat mesélt nekem. Nem múlt el este mese nélkül, gyakran alkudoztam is, hiszen már akkor is nagyon válogatós voltam a meseválasztás terén. Anyu rengeteg mesét ismert, melyet az édesapjától szívott magába még gyermekkorában. Élőszóval is mesélt, és persze a jó öreg meséskönyvekből is gyakran olvasott. Egy kicsit később, az óvodában Kopasz Éva óvónő feltette a nagybetűs kérdést, hogy szeretnék-e mesemondó versenyre menni. Határozott válasszal tudattam a részvételi szándékomat. A zentai Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyről szép eredménnyel tértem haza, és ott, akkor, 2000-ben valami elkezdődött… Palicsi származású vagyok, de Ludasra jártam óvodába, és az általános iskola alsó tagozatait is a faluban végeztem, így időközben magától értetődően tagja lettem a Ludas Matyi Művelődési Egyesület népmesemondó csoportjának, melyet Zemkó Ilona vezetett. Anyukám tanította a meséket odahaza, többnyire azokat, amelyeket még az édesapjától hallott, a szakcsoportban pedig elmélyítettem az otthoni légkörből merített gazdagságot. Minden évben részt vettem az említett zentai mesemondó versenyen, és így váltam felnőtt mesemondóvá.

A magyar népmese napja, 2022 — Összetartozás Háza, Budapest  (Torok Orsolya felvétele)

* Egyáltalán hogyan lesz valakiből Vajdaságban „hivatásos” mesemondó?

— Nálunk, Vajdaságban a népmesemondók legrangosabb elismerése a Mesefa díj, melyet a zentai Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyen lehet kiérdemelni. 2014-ben kaptam meg a díjat, és bármennyire is különösen hangzik, utána évekig nem meséltem. Utólag visszagondolva elcsendesülésnek tartom azt a néhány évet, viszont mindig is éreztem, hogy 2014-ben nem fejeződött be a népmesemondás iránti kimeríthetetlen vágyam. 2021-ben meghívtak a budapesti Hagyományok Háza I. Almárium táborába Kiscsőszre. A táborban lendületet, megerősítést és nagy kedvet kaptam arra, hogy újra meséljek. Azóta pedig sokat és sok helyen mondok mesét. Ahogy elkezdtem újra mesélni, szinte mesébe illő módon ajtók nyíltak ki számomra, és nagyon hálás vagyok azért, hogy vajdasági mesemondó lehetek. Személy szerint én így lettem hivatásos mesemondó.

Mesedélután, 2022 — Hunyadi János Általános Iskola, Csantavér (Vukelity Csilla felvétele)

*  Mekkora és milyen népmesemondó közösség él itthon?

— A zentai Kálmány Lajos Népmesemondó Versenynek köszönhetően szépen virágzik a mesemondás Vajdaságban. Zenta Önkormányzata és a Zentai Városi Könyvtár munkatársainak évek óta tartó áldozatos munkája által az idén már a huszonnyolcadik vetélkedőt szervezik meg. Mgr. Dévavári Beszédes Valéria és dr. Raffai Judit néprajzkutatóknak nagyon sokat köszönhetünk, hiszen munkájuk által sok összegyűjtött vajdasági népmesénk van. A budapesti Hagyományok Háza támogatása által népmeseműhelyek is működnek a térségünkben, amiért hálásak lehetünk a Hagyományok Háza vajdasági hálózatának is. A bejegyzett népmeseműhelyek mellett iskolákban, óvodákban népmesemondó csoportok is tevékenykednek. Évente több magyarországi versenyen is jelen vannak a vajdasági mesemondók, tehát ilyen formában már a határon túlra is hírét visszük a kincsünknek.

Aranykapu Játszóház, 2021 — Interetno, Szabadka (Borbély Áron felvétele)

* Milyen küldetéssel, céllal működtök?

— A magam nevében beszélhetek, viszont hiszem és tudom, hogy mindannyian azért csináljuk, mert szeretjük és fontosnak tartjuk éltetni az élőszavas mesemondás hagyományát. A mai világban szilárd bástyának kell lennünk a hagyományaink ápolásában, továbbadásában és az anyanyelvünk kincsének megőrzésében. Középiskolás koromban néhány évig, majd 2019-től napjainkig a ludasi népmesemondó műhelyben tanítok mesemondást a gyerekeknek, ezért tapasztalatból mondom, hogy nehéz és egyúttal gyönyörű dolog tanítani a mesemondást, illetve a mai világ felgyorsult és ingerszegény légkörében igazi kihívás is.

A vajdasági népmesemondók és műhelyvezetők szakmai napja — Zenta, 2023 (Borbély Áron felvétele)

* Milyen befogadó közösségről tudsz beszámolni?

— Ami az élőszavas mesemondást illeti, a közösségek befogadóak, de nekünk, mesemondóknak kell megteremtenünk a légkört azzal, ahogy mesélünk, így válik befogadóvá a közösség. Ismétlem önmagam azzal, hogy méltó feladat mesét mondani, és bátran kijelentem, hogy küldetés is. Ami pedig a mesemondás tanítását illeti, számomra öröm, hogy a ludasi mellett a csantavéri és a felsőhegyi népmeseműhelyekben is megfordultam azzal a céllal, hogy segítsem a csoportok munkáját. 2022-ben pedig lett egy nyugdíjas, online tanítványom Tornyoson. Hálás vagyok, hogy segíthetek másoknak.

* Hogyan és kiknek köszönhetően, illetve kiknek jött létre az I. Vajdasági Népmesemondó Találkozó? 

— Vukelity Csilla csantavéri tanítónővel természetesen a mese hozott össze bennünket a mentorprogram keretében (ma már a barátomnak mondhatom őt). Csilla azzal az ötlettel állt elő, hogy jó lenne szervezni egy olyan találkozót, ahol a vajdasági mesemondó gyerekek találkoznak és megismerkednek egymással. A versenyek alkalmával nincs lehetőség a barátkozásra és a játékra, ezért úgy gondolta, úttörő lesz, és megszervezi az I. Vajdasági Népmesemondó Találkozót a Kobzart Polgárok Egyesülete berkein belül. Milyen jól tette ezt, hiszen gazdagabbak lettünk egy nagyszerű és gyümölcsöző rendezvénnyel, és így került az esemény Csantavérre.

A Ludasi Népmesemondó Műhely növendékei, 2022 (Kolovics Svetlana felvétele)

* Milyen jövőt álmodtatok meg a rendezvénynek?

— Jó lenne folytatni, fejleszteni és hagyománnyá alakítani, hiszen érdeklődés és igény van rá. Nagyon jó, hogy a mesemondás hagyománya a találkozás elmélyülésében is tud formálódni és virágozni.

* Ízlett-e a találkozón főzött kőleves? Eredeti recept alapján készült?

— Nagyon mesés volt. Mindenkinek a receptje benne van, de főként a nyitott szíve és öröme, s ami a legfontosabb: örömmel mesélni, hagyományt őrizni, ápolni, továbbadni, és örülni egymásnak, mi ezt tettük a tarisznyánkba az I. Vajdasági Népmesemondó Találkozón.