„Kevés helyen annyira mostoha a magyar kastélyok sorsa, mint a Délvidéken, ahol az etnikai konfliktusok is szenvedélyes öldöklésben törtek ki a térség nagy történelmi fordulópontjának idején. A Bácska és a Bánság tekintélyes része a 17. század utolsó éveiben szabadult fel a török hódoltság alól, a következő évtizedekre tehető a terület etnikai összetételének kialakulása. Ekkor vált tömegessé a különféle nemzetiségű, szerb, német, román, bolgár népcsoportok beköltözése, az egykori Bács-Bodrog és Torontál vármegye benépesülése. 

Podhorányi Zsolt és Korhecz Imola — könyvbemutató Zentán

Gyakran hangoztatott vélemény szerint a trianoni béke előzményei is erre az időszakra nyúlnak vissza. A Délvidék történelme alapjaiban határozta meg Magyarország modern kori helyzetét, ehhez képest óriási aránytalanság, hogy ma legtöbben azt sem tudjuk, mit is értünk pontosan Délvidéken, a Bácska és a Bánság kifejezése is összefolyik a közvélekedésben. A terület legjelentősebb, mintát adó arisztokrata kastélyai és kifinomult ízléssel, műértő építész irányítása alatt épített úri lakjai jórészt elpusztultak vagy az összedőlés határán állnak, gazda nélkül adják át magukat az enyészetnek.”

E sorokkal és a sokat sejtető Romok földjén címmel indítja el a történetek sorát a szerző. Bácskai és bánsági kastélyok, családok múltja elevenedik fel a lapokon, olvashatunk a többi közt a vajdasági magyarok körében reneszánszát élő, sejtelmes nevű babapusztai Fernbach-kastélyról vagy a közelmúltban visszaszármaztatott horgosi Kárász-kastélyról, a bajai, bajsai és szabadkai Vojnits-kúriákról, a kölpényi, óbecsei, dunacsébi, szenttamási Dungyerszky-kastélyokról, a palicsi Vermes-villáról, a beodrai Karátsonyi-kastélyról, a csókai Lederer-kastélyról, az óléci Dániel-kastélyról és -kúriáról, a törökkanizsai Szervicky-, Tallián-, Schulpe- és Maldegheim-kastélyokról, A cement költészete címmel a belcsényi Ohrenstein-kastélyról, illetve kitekinthetünk a nosztalgia városára, Fiumére, az ottani Villa Giuseppe épületére — és még sorolhatnám a majdnem négyszáz oldalas, a szerző fotóival és régi fényképekkel, térképekkel, interjúkkal és anekdotákkal színesített könyv témáit.

— Televíziós koromban kezdődött, amikor különféle filmforgatásokhoz kerestünk helyszíneket — mesélte a szerző, Podhorányi Zsolt a könyvbemutatón. — A ’90-es években valóban elmondható volt, hogy jószerivel minden faluban találtunk egy-egy ilyen romos kúriát, kastélyt, és valóban rácsodálkoztam arra, hogy az egykori múlt emlékei romos állapotukban is mennyire impozánsak. Akkoriban nem folytattam kutatást, mert ezer más dolgunk volt. De valahol ott kezdődött ez a szerelem a kastélyok iránt, a bölcsészvégzettségem, illetőleg a filmes múltam valahogy predesztinált arra, hogy olyan köteteket hozzak létre, amelyekben a fénykép, az archív illusztráció, illetve a szöveg egyenrangú. Így jelent meg a Mesélő kastélyok sorozat ezen ötödik kötete, melynek első kiadása 2011-ben látott napvilágot, majd következett a Mesélő felvidéki kastélyok 2014-ben, az Észak urai és mágnásai 2017-ben, illetve előkészületben vannak a Bécs vonzásában és a Mesélő erdélyi kastélyok című kiadványok. Egy szerzőnek nagyon ritkán adatik meg, hogy megfogjon egy régi szöveget, és az azóta eltelt évek tapasztalatával, tudásával kiegészítse, a már megszerzett információkkal gazdagítsa, ezért nagyon köszönöm a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek a lehetőséget, illetve a Magyar Nemzeti Tanácsnak a támogatást, hiszen így létrejöhetett egy jóval letisztultabb, egységesebb kötet, mint az első kiadás. Ez egy egészen különleges, ritka pillanat az életemben. Sajnos a koronavírus-járvány miatt nem tudtam megtenni, hogy újra és újra elmenjek az épületekhez, és ismét lefotózzam őket, pedig bizonyára sok változás tapasztalható a helyszíneken az első kiadás megjelenése óta.

. A beodrai Karátsonyi-kastély

A könyv különlegességét, egyediségét az archív fényképek, a régi képeslapok, illetve a szerző saját fotói és az általa megírt történetek adják, a még élő leszármazottakkal folytatott beszélgetések. Mindezeknek köszönhetően az olvasó beleélheti magát az egykori lakók mindennapjaiba — dicsérte a kiadványt a könyvbemutató moderátora, Korhecz Imola előadóművész, a szerző felesége. Podhorányi Zsolt pedig így fogalmazott:

— Engem mindig inkább az emberek érdekeltek. Minden történet tartalmaz építéstörténeti összefoglalót, ám inkább arra fókuszáltam, hogy emberi sorsok rajzolódjanak ki a kötetekben.

A rendezvény után a könyvet lapozgatva, olvasva rögtön kedvet kaptam egy hétvégi kiránduláshoz. A beodrai Karátsonyi-kastélyra esett a választásom, impozáns külseje régóta vonz egy felfedezésre. A Mesélő délvidéki kastélyok erről így ír Út a csillagokból címmel:

      „A Karátsonyi család története a tragikus végletek históriája. Magyarország egyik leggazdagabb grófi családja felbecsülhetetlen értékeket hozott létre. Sajnos nem az örökkévalóságnak.

      A legalább harmincezer bánsági hold legjobb minőségű termőföldje lehetőséget teremtett számukra Buda legfényűzőbb palotájának fölépítésére.

[…]

      Könyvünk készítése előtt jó tíz évvel jártam a kastély belső termeiben, akkoriban a kocsiáthajtó lenyűgöző klasszicista oszlopsorában bálákban állt a hipó, metsző szaga átjárta az árkádos folyosókat, a lépcsőházat, amelyen egy uralkodó vagy herceg is elégedetten szedhette hajdanán a lépcsőfokokat lakosztálya felé. Makacsul küzd az idővel ez a csodálatos régi kastély, sem háború, sem népboldogító eszmék új földesurai, sem az elszakítottság nem tudták egyenlővé tenni a földdel. Parkja elvadult, az egykori angolkert növényeiből hírmondónak is alig maradt néhány famatuzsálem.

      A vegyi gyárként szolgáló rezidenciával szemben hajdani gazdasági épületek sorakoznak. Egyik ámulatból a másikba eshetünk itt. A Karátsonyi grófok pénzéből arra is futotta, hogy oszlopos, tornácos, kocsialáhajtós magtárat építsenek, a gazdasági épületek díszítéséből sok magyar kastélyra is futotta volna.”

S hogy ki volt a nagy alvónak nevezett Karátsonyi Guidó? Miért írja a szerző, hogy Beodra a semmirekellők gyűjtőhelye? S hogy kerül a történetbe a rózsaesküvők hagyománya meg a lakájok címeres gombja? Megtudják, ha elolvassák Podhorányi Zsolt könyvét. És ha arra is kíváncsiak, mit hagyott maga után a kastély falai között a vegyi gyár, keljenek útra, keressék fel Beodra e szebb napokat látott csodálatos épületét, szánjanak rá néhány óra hosszát, barangolják be keresztül-kasul, kívül-belül, utána pedig a Mesélő délvidéki kastélyokból keressenek újabb úti célt.

Egy impozáns kötet, lebilincselő olvasmány