Apja — fia címmel tartott nemrégiben nagy sikerű estet Magyarkanizsán a Kossuth- és Magyar Örökség díjas Berecz András énekes, mesemondó és néptáncos fia, István, akit a Fölszállott a páva adásából immár nagyon sokan ismernek. 2012-ben ugyanis ő nyerte meg a tehetségkutató vetélkedő szólótánc kategóriáját. 

Puskás Károly felvételei

Berecz András Apja — fia műsorai Magyarországon is nagyon közkedveltek, hiszen ezekben a különleges produkciókban a népzene, a néptánc és a mesemondás fonódik össze. Ráadásul úgy, hogy a híres apuka általában két fiával karöltve áll a közönség elé. A nézőket az előadóművész kisugárzásán kívül nyilván az estekből áradó családiasság is elvarázsolja.

A négy Berecz gyermek közül a legidősebb, István az, aki a népművészet színpadi megjelenítésében is otthonosan mozog. Kati, a leány — már unokával is megajándékozta Berecz Andrást és feleségét — énektudását kisgyermekeknek kamatoztatja. Mihály Londonban, a királyi akadémián tanul, az évfolyam legjobbja, zongoraművésznek készül. A legkisebb, Márton is be szokott kapcsolódni a közös estekbe, és róla mondja az édesapja, hogy úgy énekel, mint ő.    

Magyarkanizsán „csak” Istvánt láttuk az apja mellett, valamint a szabadkai Juhász Zenekart, mely magas színvonalú muzsikájával tette kerek egésszé a produkciót. István a néptánctudásának felcsillantása után furulyán kísérte édesapját, és énekelt is vele. Berecz András pedig mesélt, humorosan, jóízű magyarsággal, közvetlenül, ahogyan azt már megszoktuk tőle, és közben tanította is a jelenlevőket. Nemcsak dalra, mert természetesen az sem maradt ki a repertoárjából, hanem emberségre és az örök értékek megbecsülésére is. Ha abban a pillanatban kacagtunk is az elhangzottak egy-egy részletén, a tanulságon később minden bizonnyal sokan elgondolkodtak. István az újságíróknak megjegyezte, ezeken a fellépéseken érzi az emberi szó hatalmát, mert az édesapja a történeteivel olyan miliőt teremt a táncok köré, amelybe teljesen más ilyenkor belépni, mint egyéb alkalmakkor.

Minden emberben megvan a mulatás utáni vágy, a búfelejtés igénye. Berecz András díszlet és eszközök nélkül is — az asztalon borospohár volt egy égő gyertya mellett, mely időközben elaludt, viszont az előadó nem gyújtotta meg újra — érthető üzenetet közvetít, a figyelmünket semmi sem vonja el, a képzeletünk gát nélkül szárnyalhat.  

Az esemény iránt egyébként akkora volt az érdeklődés, hogy a magyarkanizsai Művészetek Háza viszonylag nagy színházterme szűknek bizonyult. Ezért a Regionális Kreatív Műhely szervezésében és a Natural Kft. támogatásával létrejött műsort sokan állva nézték végig.