Topolyán, az idei Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján több elismerést is bezsebelt a nagykikindai társulat. A legjobb alternatív/új formákat kereső előadásért megkapták a Bambach Róbert-díjat, továbbá Tombácz Imre érdemelte ki a legjobb férfi-epizódszerepért járó Nagy István-díjat, emellett különdíjban és vendégszereplési lehetőségben is részesültek.

A történet két kisembere, Hap és Hep az egész világot szeretné jobbá tenni. Jó volt elgondolkodni az előadás után, vajon ki mit kívánt volna a varázsló ajánlatára… A mesélőt Király Annamária, Hap szerepét Király Sándor, Hep szerepét Csíkos Dávid játszotta, a varázsló szerepében pedig a kisoroszi Tombácz Imrét láthatta és hallhatta a közönség. A hang és a világítás irányítója Komarek Igor, a súgó Fazekas Vivien.

Király Sándor rendezőt és színészt kérdeztem, miért erre a darabra esett a választásuk.  

— Egyszerű darabot akartam csinálni, néhány szereplővel. Rengeteg szöveget átolvasok, mire találok egy olyat, amely „testreszabott”. Ez elsősorban az egyszerűsége miatt fogott meg, de később rájöttem, hogy nem is annyira egyszerű, mint feltételeztem. Sokkal több gondolat, munka, érzés van benne, mint ami első látásra szembetűnik. A mai vagy akármelyik korban lehetne játszani, mert itt mindenki saját magára ismer. Mindenki álmodott már arról, hogy ezt a világot jobbá tegye… De mivel? Ez tetszett meg. Mert lehet, hogy valaki vagy valakik e darab nézése után megállnak egy pillanatra, és tesznek valami jót valakinek/valakivel. Nincsenek benne nagy bonyodalmak, fordulatok, ám lehetőséget ad, hogy egy kicsit magunkba nézzünk. Kisorosz előtt már hét-nyolc alkalommal játszottuk Vajdaságban, Romániában és Magyarországon is. Sok előadás után a nézők ott maradnak, és beszélgetünk a témáról, a műről, ami szerintem nagyon jó dolog.

* Milyen volt szabad téren szerepelni?

— A szabadtéri játéknak van egy különleges íze, izgalma. A technikusnak, a színésznek a semmiből kell valamit alkotni. Sokkal több munkával jár, mint egy felszerelt kőszínházi előadás, de megéri! A csapatom is szívvel-lélekkel támogat, és mellettem van, ha ilyen helyre kapunk meghívást.

* Rendezőként vagy szereplőként nehezebb helytállni?

— Ez nagy kérdés. Mind a kettő nagy felelősséggel jár. Játszom egy darabban, melyet én rendeztem, és így legalább őszintén megmondhatom saját magamnak a véleményemet. Önsanyargatás?

* Remek színpadi ötleteket láttunk (farönk, lekváros kenyér, kis elemlámpa…). Ezek könnyen megszületnek?

— Szeretem, ha egy előadásban van mozgás, kellékek, mert amellett, hogy sok mindent kifejeznek, így természetesebb a játék. A színészekkel sokszor már a próbák kezdetén érezzük, hogy milyen tárgy kellene, vagy mit lehetne csinálni. Örök hálám nekik! Nekem már a darab olvasásakor van egy elképzelésem a játékról, kellékekről, és ezt próbálom egy kicsit „filmszerűvé” és egyedivé tenni a színpadon.

Tombácz Imrét már régóta ismerem, hiszen néhány évvel ezelőtt a kisoroszi színjátszó csoport tagja volt velem együtt.

— A varázslót eljátszani nem volt nagy kihívás, volt alkalmam megnézni néhány varázslós filmet, valamint a rendezői utasítások mellett szinte gyerekjáték volt. Nem először játszom szabadtéri színpadon. Az emlékeim közül a legszebb a pályafutásom elejéhez fűződik, még a kisoroszi csapattal Bácson léptünk fel, a vár romjai között mutattunk be egy középkori témájú darabot. Az gyönyörű volt, autentikus környezet, kiváló akusztika...

Kíváncsian várom a nagykikindaiak következő előadását, de addig is próbáljunk a rendező kívánságának eleget tenni, s valami jót cselekedni, valami apróságot, mellyel örömet szerezhetünk másoknak.

Gyuránki Norbert felvételei