Vukelity Csilla, a rendezvény egyik szervezője a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola tanítónője, aki szívesen foglalkozik a mesemondás népszerűsítésével.

— Csantavéren jelenleg öt diákom van, aki élőszavas mesemondással foglalkozik. Szerencsére egyre többen érdeklődnek az élőszavas népmesemondás iránt. Nemrég jártunk a Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyen, mely rendkívül népszerű a gyerekek körében, rengetegen voltak, és ez is azt bizonyítja, hogy sok gyerek szereti ezt a műfajt. Bízom benne, hogy ez így is marad! A találkozó ötlete onnan ered, hogy az egyik versenyen azt vettem észre, a gyerekek nem barátkoznak, hanem ellenfelekként, vetélytársként tekintenek egymásra. A megmérettetés után felkerestem Borbély Szabó Rékát azzal az ötlettel, hogy szervezzünk egy olyan eseményt, amelynek a mese áll a középpontjában, a résztvevők pedig versenyzés helyett ismerkednek és barátkoznak egymással. Ez volt a kiindulópont, a tervünk sikerült, azóta ugyanis már a harmadik találkozó valósult meg. Azt látjuk, hogy megvannak a közös kapcsolódási pontok, a gyerekek játszanak és beszélgetnek egymással. Számunkra a 20 fős találkozó az ideális, az idén viszont 25-en jelentkeztek, vagyis többen, mint a korábbi években, ennek pedig nagyon örülünk. Főként alsó osztályosok jöttek az idén is, illetve néhány felsős tanuló is kilátogatott hozzánk. Eddig Csantavéren volt a mesetalálkozó, az idei évben pedig megvándoroltattuk egy kicsit. A legtöbben Csantavérről, Felsőhegyről és természetesen Királyhalomról érkeztek, de jöttek Kispiacról, Hajdújárásról, Magyarkanizsáról és Martonosról is — tudtuk meg a szervezőtől.

A találkozó résztvevői

A felkészítő tanár szerint nagyon fontos a foglalkozás milyensége, hogy a gyerekek szeressenek részt venni a felkészüléseken.

— Közösen választjuk ki a mesét az általam felkínáltak közül, hogy mégis olyat tanuljanak meg, amely megszólítja őket. Az idegen kifejezéseket megbeszéljük, majd rengetegszer elmondjuk közösen a mesét. Most már eljutottunk arra a szintre, hogy tudnak egymásnak tanácsot adni. A saját osztályukban is elmondják a mesét, hiszen ez is egyfajta gyakorlás, felkészülés a versenyekre. Nagyon sokat fejlődtek az évek alatt, ez pedig a bátorságukban és a kiállásukban látszik — emelte ki a csantavéri tanítónő.

Borbély Szabó Réka mesét mond

Borbély Szabó Réka mesemondó előadásából akár tanulhattak is a gyerekek, de a hangsúly természetesen az élményszerzésen volt.

— Óvodás koromban, 2000-ben, tehát huszonöt évvel ezelőtt indultam el a népmesemondás útján. Lelkes voltam, és elszánt, mert az óvó nénim, Kopasz Éva a ludasi óvodában egyik reggel feltette számomra a kérdést: Réka, szeretnél mesét mondani? A válaszom egyértelműen igen volt, attól függetlenül, hogy akkor még nem nagyon értettem, hogy miről is van szó valójában. Ő készített fel a Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyre, mely, azt hiszem, a hatodik volt. Megszerettem, mert egyértelműen szerettem kiállni, beszélni, és azóta is tart a lelkesedés. Az első évben Kopasz Éva óvónő segített a felkészülésben, majd a következőben már a ludasi Ludas Matyi Művelődési Egyesület mesemondó csoportjába kerültem, hiszen Ludason nagy hagyománya van a népmesemondásnak. A csoporton belül Zemkó Ilona támogatott ezen az úton, de odahaza anyukám, Szabó Ágota volt az, akitől mesét mondani tanultam. Anyu családi gyökerei révén egyértelmű volt a mesék iránti szeretetem, mert pici koromtól kezdve mesélt nekem, azokat a történeteket, amelyeket ő még az apukájától, az én nagytatámtól hallott. Mindezt élőszóval, de persze esténként a meséskönyvek is előkerültek. Minden mesét fejből tudtam, és már akkor is nagyon válogatós voltam. Sokszor alkudoztunk, hogy egy este mennyi mesét meséljen nekem, és ha az egyik nem tetszett, bizony kialkudtam helyette két másikat. Mindig is a tréfás meséket kedveltem, és ez a mai napig így van, a kedvenc mesehőseim is általában a tréfás karakterek. Nehezen bújok olyan karakter bőrébe, akit nem érzek magaménak. Számomra mindenképp az életem elválaszthatatlan része a mesemondás. Volt néhány év szünet is ezen a téren, de ezt inkább pihenésnek mondanám. A mese számomra a mindennapokban is jelen van, hiszen sokszor képekkel gondolkodom. Az életem területein egy-egy népmesei momentum segített túljutni a nehézségeken, oldott meg problémákat, segített kiigazodni az élet útvesztőjében. Nekem a mesemondás az önazonosságom megformálója, gyökereim mozgatója. Úgy gondolom, tehetség és szorgalom kell hozzá, és nem egyszerű ez a népművészeti ágazat. Például egy csoportos megjelenéssel ellentétben itt egyénileg kell a közönség figyelmét megragadni, sőt, fenn is tartani úgy, hogy a mesehallgató is beleélje magát a történetbe. Sokat köszönhetünk a zentai Kálmány Lajos Népmesemondó Versenynek, hiszen többen a verseny által váltunk mesemondókká, és a folyamat még mindig tart, hiszen évről évre formálódnak a vajdasági népmesemondó közösségek.  Számomra csodálatos volt ez a találkozó. A sok boldog gyerek, a jókedv igazán feltölti az embert. Remek volt a hangulat, és ezt bizony elteszem a kis mesebeli tarisznyámba a mindennapokra — mondta el lapunk olvasóinak a mesemondó.

Agyagozás

Tokai Mónika vezetésével a kézműves-foglalkozás keretében a gyerekek az agyagozásban is kipróbálhatták magukat. Ezután pedig Minden, ami zene címmel Torok Orsolya népi énekes, népzenész tartott interaktív hangszerismertető foglalkozást a gyerekeknek.

— Az ilyen jellegű foglalkozásokkal nekem nem az a célom, hogy a gyerekek komplex tudást vigyenek haza, hanem hogy a hangszerek által jó élményben legyen részük. Érezzék, hogy a hangszerek barátok, melyeken megnyugvás játszani. Az itt bemutatott hangszerek egy része saját, a másikat pedig a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületből kölcsönöztük. A gyerekek megismerkedhettek a citerával, a hegedűvel, a köcsögdudával és a furulyával, melyek úgyszólván biztonságos hangszerek, lehet velük kísérletezni. Nagyon érdekes tapasztalás az, hogy amikor valaki először vesz részt egy hangszerbemutatón, akkor a végén nem meri kipróbálni a hangszert, viszont a következő találkozáskor már bátrabb, és a kezébe veszi, megszólaltatja. Különféle ritmushangszereket is megmutatok a gyerekeknek, mert azokkal egy kisebb zenekart lehet létrehozni. Úgy gondolom, hogy a hangszerekkel nagyon könnyű megragadni a gyerekek figyelmét, és ezt érdemes kihasználni, erre építeni — tudtuk meg a népi énekestől.

A népmesemondó találkozó jó hangulatú táncházzal fejeződött be, melyet Béres Szinita tartott a gyerekeknek.

Torok Orsolya hangszerbemutatóját is nagyon élvezték

Táncház

Béres Szinita, Vukelity Csilla, Tokai Mónika, Borbély Szabó Réka és Torok Orsolya (fotók: Borbély Áron)