Mess Attila (jobról a második) és a lendvai társulat
,,Október 20-án és 21-én a lendvai Színház- és Hangversenyteremben bemutatkozott az MNMI keretében létrehozott, a lendvai középiskola diákjaiból verbuvált Diáxínpad. Minden várakozást felülmúló produkciót hozott létre a Mess Attila szabadkai rendező vezette csapat.' - áll a szlovéniai magyarok 2006-os évkönyvében. Mess Attila, a Pataki Gyűrű-díjra jelölt színész, a radiós műsorvezető, a Kosztolányi Dezső Színház Diáxínpadának alapítója, vezetője, rendezője, dramaturgja, a háromszori Évad Színésze, a dr. Bodrogvári Ferec különdíj nyertese legutóbb egy önálló muravidéki magyar színielőadással rukkolt elő, a frissen alapított lendvai Diáxínpaddal, amely a muravidéki Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet Tanácsától átvehette a kulturális nívódijat is.
* Hogyan indult a kapcsolat a muravidéki magyar fiatalokkal?
- Szerencsés véletlenek játszottak közre. Öt évvel ezelőtt Vörös Imelda, a Gyermekszínház színésze megkért, vezessek foglalkozást a Tóthfaluban megrendezésre kerülő Kelepelő tábor fiataljainak. A Muravidékről, a Felvidékről és Vajdaságból mintegy tizenöt-húsz ötödik osztályos gyerek alkotta a csapat magvát. Közben elhangzott az ötlet, hogy a szabadkai mintát követve, alapítsuk meg Szlovéniában is a Diáxínpadot. Ezért utaztam Lendvára. Megérkezésem pillanatáig nem derült ki, hány gyerekkel dolgozom majd együtt. Végül tizennégy középiskolással láttunk neki a darab elkészítéséhez. Fontos volt, hogy olyan szöveg mellett tegyük le a voksunkat, amelynek van mondandója, de emellett testhez álló szerepeket biztosítson a fiataloknak. Végül - és ez nagyon ironikus - a lendvai magyar gyerekekkel egy vajdasági magyar rendező instruálása mellett egy szerb darab, azaz Dušan Kovaèeviæ: A maratoni futók tiszteletkört futnak című fekete komédiája került bemutatásra, amit azóta a szabadkai közönség is láthatott a közelmúltban. Mint ahogy minden rendezőnek a saját munkáiban van egy állandó és örök alapgondolata - nekem is volt, illetve van ilyen. Az én esetemben ez a felnőtté válás kérdése. Mirko Topaloviæ, a főhős sorsa veti fel a nagy kérdést: kell-e változtatni azon a szemléletmódon, amelyet gyermekkorunktól magunkban hordunk? Fel kell-e nőni, s ha igen, mi lesz ennek az oka? Ez a darab egy kicsit nemzeti tragédia is lett, hisz az öt különböző korosztály habitusában akár öt különböző nemzetiségű figura is felismerhető. Ami nagyon fontos, hogy mindezt sok, a megírtnál több humorral ötvözve szerettem volna színpadon látni. Vannak benne provokatív mondatok is, ezért a szórólapokon feltüntettük, hogy az előadásban a közízlést sértő szövegek is előfordulnak.
* Mi az, ami rendhagyó elemként jelenik meg a darabban?
- A rendezés során kiderült, hogy Paller Péter, a főszereplőt megtestesítő színész remekül játszik gitáron. Látván, hallván ezt a zenei készséget, egy régi kedvencemnek, Erdész Róbertnek a Kisember című dalát bekombináltam a produkcióba, mély és kissé kegyetlen őszinteségű mondanivalója végett. A díszletre nem helyeztünk nagy hangsúlyt, s Nemes László, a zalaegerszegi festő egy festménnyel is segítette a kompozíciót.
* Milyennek bizonyult ez a frissen verbuvált társulat?
- Hatalmasat alakított. Tagjai az eddigiektől eltérően nagyon nyitottak voltak az alkotásra, a színészkedésre. Nem szégyellték a viselt dolgaikat, bátran játszottak egymásnak és egymás előtt. A fellépők: Paller Péter, Molnár Mátyás, Pisnjak Anna, Štampah Misi, Sep Peter, Peèek Petra, Kósa Péter, Pisnjak Attila, Baša Mónika, Kocon Attila, Soboèan Sanja, Marton Krisztina, Nað Éva és Krajnc Alisa. A bemutató előtti napon mintegy 450 általános és középiskolás látta őket. Másnap nagyon nagy sikert arattak a Lendvai Színház és Hangversenyterem színpadán is. Az egyetlen keserűség csak az volt, hogy ezért a helyért a minket felölelő Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet kénytelen volt terembérleti díjat fizetni. Az ő ötletük volt egyébként a lendvai Diáxínpad megalapítása, az önfeláldozó munkáért külön köszönet Göncz László elnöknek, Kepe Lili elnökhelyettesnek és Vida Szimonának.
* Hogyan alakult a muravidéki Diáxínpad sorsa a hazai premier után?
- A lendvai bemutató után Dobronakon léptek fel. Ott nagy hagyománya van a színjátszásnak. Amolyan teltházas, pótszékes, vastapsos bemutatóról beszélnek, ami talán az eddigi legjobb is. Ezután Hodoson játszottak - ami egy nagyon picinyke falu. Szerepeltek még Lentin, közvetlenül a határ mentén. A tervek szerint még lesz egy felvidéki körútjuk, Magyarországon pedig Zalaegerszeget célozták meg. A lendvai Kétnyelvű Középiskola tanulóiból verbuválódott Diáxínpad a kiváló színelőadás létrehozásáért kulturális nívódíjban is részesült, a társulat nevében Paller Péter vette át. Ezen a díjátadáson jelen volt Czukor József, Magyarország új szlovéniai nagykövete, sőt vele volt egy kulturális attasé, aki nagy érdeklődést mutatott a darab iránt. Ennek köszönhetően talán a ljubljanai magyarok is megnézhetik a fővárosban. És nincs kizárva, hogy a következő darabot is... A zentai előadást az Égtájak Iroda igazgatója is látta. Megnyerően nyilatkozott róla, ezért már szóba került annak lehetősége, hogy a nyári ifjúsági táborban is bemutatkoznának a Diáxínpadosok. Fontos, hogy egy olyan közös mozgás indult meg, amelyben a határon túli fiatalok találkozni tudnak.
* Mit kell még erről a díjról tudni?
- A muravidéki magyarság anyanyelvének megőrzése és ápolása, a kulturális teendők sikeres ellátása, illetve a közművelődés és a muravidéki magyarság szellemi örökségének védelme terén kifejtett kiemelkedő munka elismerése és ösztönzése végett a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet Tanácsa évente három kulturális nívódíjat ítél oda. A muravidéki Diáxínpad mellett a dobronaki színjátszók és egy népitánc-oktató kapott ilyent 2005-ben. Magát a szobrocskát a Munkácsy-díjas szobrászművész, Király Ferenc készítette a budapesti Hősök terén található, a Zala György alkotta millenniumi kompozíció egyik kimagasló eleme, a Gábriel arkangyal motívuma alapján.
* Sugalltál itt egy következő előadást...
- Most már ismerem az ottani fiatalok képességeit. Egy remek kis csapat jött össze, és kár lenne ezt a lehetőséget kihagyni. Szerintem ezúttal egy könnyű, zenés vidámságot csinálunk. Még nem árulnám el a címét, csak annyit, hogy a fejemben már nagyjából összeállt a kép. A jelenlegi gárdában többen zenélnek is, ezt szeretném kihasználni. Így mindenki a saját tehetségszférájában mutatkozhatna meg. Talán még a plakáttervet vagy a látványtervet is velük együtt sikerül elkészíteni.
* A következő darabban ugyanezek a kamaszok szerepelnek?
- Biztosan megmarad egy erős mag, de ilyen-olyan okból lesz, aki kimarad. Néhányan egyetemre mennek októbertől. Ha viszont még szeptemberben megszületik a darab, akkor ígéretükhöz híven ők is nagyon szívesen játszanának benne. A tervek szerint már augusztusban ott lennék és szeptemberben kivitelezzük a terveinket. A jó hír, hogy már többen jelezték: csatlakoznának hozzánk. Érzik azt, hogy ez egy jó közeg, ahol értelmesen töltjük ki az időt.
* Milyen élményeket szereztél még a szép Szlovéniában?
- Talán nem titok, hogy a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének műsorvezetője vagyok. Lehetőséget kaptam, hogy a Muravidéki Magyar Rádióban is kipróbáljam magam. Emellett mint a Rotary Club tagja is felmértem a szlovén terepet. Szlovéniában megközelítőleg 25 Rotary Club működik. Érdekes volt új adománygyűjtési módokat látni. Így például, míg mi a szüreti napok körül ügyködünk vagy színházi előadás keretében szervezünk humanitárius akciót, addig ők, a helyi golfpályán megrendezett versenyek benevezési díját fordítják jótékonysági akciókra, és még sorolhatnám tovább... Most egy kicsit hiányt érzek, a barátok hiányát, akiket otthagytam. Olyan barátokat, akiknek fájdalmát és örömét is éreztem, akiket szívesen imitálnék, hisz véleményem szerint az imitáció a ragaszkodás legmagasabb foka.