Köztéri mellszobrot állítottak és szenteltek fel szülőfalujában Msgr. Jung Tamásnak (Székelykeve, 1911. december 10. — Nagybecskerek, 1992. december 5.), a Trianonban szétszabdalt Csanádi Egyházmegye Jugoszláviához csatolt része első címzetes római katolikus püspökének emléke előtt tisztelegve. Jelen esztendő 352. napján.
„Kapaszkodókat biztosítani az itthon maradottaknak, s híven (meg)őrizni a pislákoló, ellenben szívós állhatatossággal hazahívó és váró mécsesek lángját. Ezek lesznek most — újra és újra! — a legfontosabb teendőink.”
Történt mindez helyszínileg az Al-Dunára telepített bukovinai székely magyarok egyik legdélebbi végvárának Szent István-temploma előtti terén. Álom havának harmadik vasárnapján, a negyedik adventi gyertyaláng fellobbanásának ünnepnapján. S lévén többszörösen is örömünnep, a várakozást szentmise tette teljessé, melynek főcelebránsa Msgr. dr. Német László SVD, a Belgrádi Főegyházmegye érseke volt. Jung Tamás életútját ft. Csipak Csaba plébániai kormányzó (a mellszobor felállításának ötletadója) méltatta, a néhai püspök úrhoz kötődő személyes élményeit Msgr. Gyuris László általános helynök osztotta meg az egybegyűltekkel. Végül a templomból történő kivonulás előtti percekben a pápai himnusz és a nemzeti ima akkordjai csendültek fel.
Msgr. dr. Német László SVD, a Belgrádi Főegyházmegye érseke
A szoboravatás nyitányában elhangzó köszönetnyilvánításokat ifj. Csóti Imre, e közösségi gesztus megvalósításának legapróbb szegmensét is felvállaló helyi Falufejlesztő Társaság elnöke tolmácsolta. Énekhanggal a helyi Szalmaszál ME asszonykórusa szolgált (Fohász a déli végeken), szárnyra keltek a Székely himnusz dallamai is, a büszt megszentelése után pedig Kozsán Ilona nyugalmazott óvónő és Szatmári Anna diáklány olvastak fel egy-egy verset. Megidézve ez utóbbi által a Tikkadt szívvel című költeményt, a saját világlátását annak idején költészet útján is kifejezésre juttató „falusi pap” Bíborló versek (Ürményházi Római Katolikus Plébániahivatal, 1999; készült a NÉLIA nyomdában, Debellácson) című kötetéből.
„Nincs más vágyam, csak vezetni / őket vissza — az eleven / vizű, örök forráshoz, / Krisztus tiszta tanaihoz, / hogy életünk gazdag legyen. / S a megrémült bús szívekben / magyar kedvvel, pazar fénnyel / hadd lobogjon a szeretet.”
Az eseményen a vajdasági magyar politikum képviselői is jelen voltak.
Ft. Csipak Csaba plébániai kormányzó
CURRICULUM VITAE
Jung Tamás az elemi iskolát szülőhelyén, a gimnáziumot Nagybecskereken végezte. A Frankfurt am Main-i jezsuitáknál filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott. 1936. július 12-én szentelték pappá Nagybecskereken, majd Versecen, Hódegyházán, Beodrán, Écskán és Muzslyán működött lelkipásztorként.
Ifj. Csóti Imre, a székelykevei Falufejlesztő Társaság elnöke
Harmincas éveinek végét tapodta, amikor rendkívül súlyos politikai állapotok uralkodtak Vajdaságban, de — miképpen azt életének szakavatott és hiteles kutatói is lejegyezték — a jó pásztor nem maradt néma szemlélője a borzalmaknak. Akkor, amikor templomokat bontottak le, Jung Tamás fokozott társadalmi érzékenysége költészetében is „testet öltött”, egyértelmű állásfoglalással. 1949-ben került Nagybecskerekre plébánosként, ahol a fogadtatás igen kedvezőtlen volt: az egyháztanács lemondott a „falusi pap” plébánossá való kinevezése miatt. Ez a kép azonban igen gyorsan megváltozott, és Jung Tamás egyre kedveltebb plébános lett a hívők körében. 1965-ben a hatósággal való konfliktusa folytán lemondott tisztségéről, és helyettes plébános lett, mielőtt 1967-ben ismét esperesi címet szerzett. 1971. december 23-án VI. Pál pápa a numidiai Castellanum címzetes püspökévé és a Bánsági Apostoli Adminisztratúra apostoli kormányzójává nevezte ki. 1972. február 13-án szentelték püspökké Nagybecskereken.
Jung püspök kormányzása alatt a papi egység, a szeretet elmélyült. Előmozdította, támogatta a templomok, plébániák építését, karbantartását, de mindenekelőtt fölemelte a csüggedőket, hogy velük együtt és hívei között is megvalósíthassa püspöki jelmondatát, melyet a földi nyugvóhelyének márványköve is magán visel: „Conformis in Christo gregi!”, azaz „Krisztusban eggyéforrva a nyájjal!”
II. János Pál pápa a Bánsági Apostoli Adminisztratúrát 1986. december 16-án egyházmegyei rangra emelte Nagybecskereki Egyházmegye néven. Viszont Jung Tamás ekkor már elmúlt hetvenöt éves. E tényből adódóan — hiszen megyés püspök nem lehetett — mint apostoli kormányzó vezette a püspökséget 1988. február 14-ei nyugalomba vonulásáig. Hivatalát ekkor Huzsvár László első megyés püspöknek adta át. Jung Tamást a nagybecskereki katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.
(Külső hivatkozások: Hét Nap/Körkép, 2012. január 4., Vamadia, Wikipédia, valamint a Nagybecskereki Egyházmegye névtára és évkönyve — 2011.)
Fényképezte: Martinek Imre
