A rengeteg csapadék belvízproblémákat okozott a többi között Ada és Zenta községekben is. A múlt hét elején Zenta térségében 55 mm eső hullott (55 liter négyzetméterenként), Adán 60 mm, Moholon nem egészen 40, Felsőhegyen 109. Az önkormányzat Ada és Mohol egyes részein válsághelyzetet hirdetett, a l...
- Június 21-e és 22-e között nagy esőzések, igazi felhőszakadás volt az adai község területén, amelyet a nyitott árok- és a meglevő kanalizációs rendszer nem tudott elnyelni. Az előállt problémát a válságtörzs a helyi közösségekkel és a hivatásos, valamint az önkéntes tűzoltó-egyesület tagjainak a bevonásával igyekszik megoldani. Az egyik kritikus pont Ada északi és Zenta felé eső része, a Đuro Đaković, a Svetozar Miletić és a Karađorđe utcák, a másik az úgynevezett Gunaras városrész, aztán a Nenad Dudvarski és a Dósa András utcák környéke. Az utóbbiaknál van ugyan árokrendszer, de az utcák a sarok felé lejtenek, vagyis egy helyre tódult az egész víz, és nem tudott továbbfolyni. Szivattyúkkal, kotrógépekkel akadályoztuk meg, hogy nagyobb kár keletkezzen, de sajnos, vannak olyan szakaszok, ahol egyszerűen lehetetlen hozzáférni a vízhez. Adán szinte minden pincében feljött a talajvíz, de az újonnan épült házak esetében ez talán nem okoz akkora gondot, mint a régiekében. A károsodás igazi mértéke tulajdonképpen akkor derül majd ki, amikor száradni, esetleg repedezni, mozogni kezdenek a falak. Moholon az árokrendszert úgy alakították ki, hogy a csapadékot a település déli részére vezetik, ott kapcsolódik egy bizonyos Erzsébet-kanálishoz, amelyből a Tiszába kerül a víz. Éppen ezért a gondok a délkeleti és a délnyugati részen merültek fel.
Volford Attila elmondta, hogy az elsődleges ok, ami miatt rendkívüli állapotot hirdettek, már megszűnt, de még fennáll a veszély. Ha az ,,égi áldás' ismét nagyobb mennyiségben ''szerencsélteti” a községet, akkor újabb beavatkozásokra lesz szükség. Szóba került a szennyvízcsatorna-hálózat is, amelynek Adán még csak a húsz százaléka épült ki. Mivel egy szegedi partnerrel sikeresen pályáztak az IPA program keretében, remélik, hogy az elkövetkező pár évben működőképes kanalizációs rendszere lesz a városnak.
Kaszás Emília megmutatta, hogy nemcsak a kertjükben, az udvarukban és a pincéjükben van víz, hanem a házuk melletti üres portán is, ahol ráadásul a szomszéd túlcsorduló emésztőgödrének a tartalmával keveredett össze. Ez különösen veszélyes lehet, hiszen az arra járó gyerekek bizonyára nem állják meg, hogy bele ne tapossanak a szennyes lébe. Az asszony elpanaszolta azt is, hogy csak az utca elején levő két-három ház került veszélybe, mert a talaj arra lejt. A feljebb levő épületek előtt száraz az árok, az övéké dugig megtelt. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy ez az áldatlan állapot, ha nem is ilyen mértékben, de már évek óta tart. Azon a környéken 1999 óta magas a talajvíz, de a helyi közösség semmit sem tett a probléma orvoslására.
A riportutunk során bárkivel beszéltünk is, valamennyien készségesen mutatták, mit fényképezzünk, hiszen - érthetően - mindenkinek a saját baja a legnagyobb. A Đuro Đaković utcában számos kapu alatt csöveken folyt ki a víz, az udvarokban dolgoztak a búvárpumpák. A házak előtti árkok kimélyítve, a bejáratok átvágva, átszaggatva, nemrégiben új áteresztőket, betoncsöveket raktak le. A Svetozar Miletić utcában is hasonló állapotok fogadtak bennünket. Egy elkeseredett, magányos öregasszony - azt mondja, csak így említsem az írásban - elmondta, hogy eleinte csak az utcán állt a víz, egészen a házfalig. Aztán beömlött az udvarba is. Mivel magányosan él, azt sem tudta, mihez kezdjen. A baromfit magasabb részre költöztette, de most olyan szűk helyre szorultak össze a háziszárnyasok, hogy kénytelen levágni belőlük. Azt mondta, 52 éve lakik már ebben a házban, de ilyet még nem tapasztalt. å már bizonyára nem éri meg a kanalizáció kiépülését - tette hozzá -, de a fiatalok életét könnyebbé tennék vele.
Később érkezett a hír, hogy az adai állatorvosi állomás megrendelte a fekáliával szennyezett területek fertőtlenítéséhez szükséges vegyszert. Amint a körülmények lehetővé teszik, megkezdik a munkálatokat azokon a részeken, ahol a belvíz összekeveredett a trágyával és a szennyvízzel.
 |
| Terhes Endre a hivatalos zentai vízmércénél - Szabó Attila fotója |
Hazafelé benéztünk Terhes Endréhez, a zentai DTD Vízgazdálkodási Vállalat műszaki igazgatójához, árvíz- és belvízvédelmi vezetőjéhez. Akkor éppen 767 cm-t mutatott a Tisza vízállása, vasárnap este azonban már 786 centire ugrott fel. A szakember elmagyarázta, hogy a Csongrád feletti szakaszon egészen Tokajig csökkenőben van a folyó szintje, mivel azonban a Maros vízgyűjtője ismét nagy csapadékmennyiséget kapott, az Alsó-Tiszán nem kezdődhetett meg a várt apadás. Ráadásul a Duna magas vízállása következtében egy kisebb árhullám érkezik magyar területről. Ha a Duna, illetve a Maros árhulláma levonul, akkor megkezdődhet a Tiszán először a stagnálás, majd a nagyon lassú apadás. De hogy erre melyik napon, illetve mekkora vízállásnál kerül sor, azt nem tudják megjósolni.
- A töltések mindenhol rendben vannak, elbírják a vízmennyiséget, egyelőre nyolcórás megfigyelést tartunk. Ha a vízszint eléri a 800 cm-t, akkor bevezetjük az állandó ügyeletet. Az átszivárgás ilyenkor természetes jelenség, de azok a pontok is az ellenőrzésünk alatt vannak. Egyébként Zentánál 2006-ban mérték a Tisza eddigi legmagasabb vízállását, 926 centimétert, de akkor sem volt ok aggodalomra, mert a töltéseinket 1045 cm-es szintre építették ki - sorolta az adatokat Terhes Endre, majd áttért a belvízhelyzetre.
- Felsőhegyen adódtak gondok, de a mobilszivattyúval két nap alatt sikerült szanálni a problémát. A csatornarendszerünk Felsőhegy alatt teljesen megtelt, interveniálnunk kellett. Van egy szivattyúnk, ami a zentai rétből pumpálja fel a vizet Felsőhegy alá, a magasabb teraszra, most viszont a felsőbb szakaszról engedjük le a zentai rétre, onnan pedig a Tiszába dobatjuk. Ada és Zenta között félúton van egy csatorna a Tisza felé, ami nagyon megtelt, csak centiken múlik, hogy lezárjuk a torkolati zsilipet és oda is mobilszivattyút telepítsünk. Ada fölött létezik egy nagy mesterséges akkumuláció, kétmillió köbméteres víztározó, amelybe ezeket a felesleges vizeket folyamatos ellenőrzés mellett engedhetjük. Minden tervszerűen halad, a vizektől menekülünk, ahogy csak lehet. Az egész működési területünkön, tehát Péterrévétől Moholon, Adán, Zentán, Adorjánon, Magyarkanizsán keresztül a martonosi szivattyútelepig, éjjel-nappal, vagyis huszonnégy órán át ügyelünk és dolgozunk. A három községben állandó munkában vannak a szivattyúk a kiépített állomásokon, ezenkívül mobilszivattyúkat szerelünk oda, ahova kell.
