Az elmúlt napokban végre úgy érezhettük, mintha a nyár is szabadságra ment volna. Rövid ideig élvezhettük az esőt és a lehűlést, viszont előtte is, és már e sorok írásakor is újra olyan meleg volt, hogy a klíma alig bírta szusszal. Ma már nem ritkaság, hogy napközben 35 fok felett van, de éjjel is alig kúszik 30 alá a hőmérséklet. Ilyenkor talán már azok is megértenek, akik egyébként szeretik a nyarat, mert mostanra ők is egy kis enyhülésért rimánkodnak. Egy kis szellőt, egy hideg fagyit szeretnék, vagy legalább egy olyan éjszakát, amikor nem forgolódok a lepedőn, mint kolbász a grillen.
Úgy döntöttünk, az idén nem a klasszikus napágyas, tengeri nyaralást választjuk, hanem rokonlátogatásokkal egybekötve egy kicsit elmenekülünk a forróság elől. Célirányosan: hűs, erdős környezet, árnyékos hegyoldalak, zöld parkok, vagyis Németország és Ausztria.
Van valami ígéretes abban, hogy más táj és remélhetőleg egy másfajta időjárási rendszer fogad. Erdők, ahol nemcsak a test, hanem talán a lélek is visszanyeri az optimális működési hőmérsékletét. Olyan helyek, ahol nem sugározza vissza a meleget az utca burkolata.
Persze nem szakadunk el teljesen a nyár klasszikusaitól sem. A fesztiválozások, a lángos és a kürtőskalács mellé esti borozgatások is beleférnek. Az idén a Balaton váltja fel a tengert. És akaratlanul is dolgozik a nosztalgia ilyenkor: eszembe jut az 1930-ban épült Katica panzió, ahol csaknem egy évtizede szálltunk meg, és mely valahogy mindent megőrzött, ami a rendszerváltás előtti balatoni hangulatból megmaradt. Műanyag kerti székek, biliárd, csocsó, kockás abrosz és az a jellegzetes nyári illat, amelyet sem leírni, sem elfelejteni nem lehet. Egyszer talán ide is visszatérünk!
A többi program még alakul, de talán ez a legjobb a nyárban, hogy hagy némi helyet a spontaneitásnak. Egy váratlan hétvégi kiruccanás, egy esti séta valahol, egy hideg fröccs a teraszon, medencézés a barátoknál — ezek azok a pillanatok, amelyek néha többet adnak, mint a hónapok óta tervezett utazás.
Most csak egy dolog biztos: menni kell valahova. El, ki, be az árnyékba, a vízbe, az erdőbe.
