— Sokan megkérdezik, van-e valamilyen kapcsolatom a vasúttal, esetleg ott dolgozom-e. Sírásó vagyok, a vasútmodellezés számomra hobbi, megnyugvás, feltöltődés, egy világ, melyet olyanná alakítok, amilyenné szeretnék. Gyermekkoromban, ahogy akkoriban sokan, karácsonyra én is körvasutat kaptam, ám nem örülhettem neki sokáig, mivel kíváncsi voltam, hogyan működik, és darabokra szedtem. 1994-ig, a fiam születéséig nem gondoltam arra, hogy elmélyültebben foglalkozzak ezzel, akkor azonban az egyik ismerősöm a kisfiának körvasutat vásárolt. Én is hasonlóan cselekedtem, de igazából magamnak vettem, hiszen a fiam akkor még nagyon kicsi volt. A 2000-es évek elején megismerkedtem néhány modellezővel, majd megvásároltam az első gőzmozdonyt. Magyarországi és németországi kiállításokon tett látogatásaink alkalmával láttuk, hogy különféle ünnepségeken szívesen állítják ki a vasútmodelleket. 2010-ben a szabadkai Vert Róberttel eldöntöttük, hogy gyűjteményünket mi is bemutatnánk a szélesebb nyilvánosságnak. Először a Hajdújárási Szüreti Napok alkalmával a Róka-teremben állítottunk ki, majd később a művelődési ház nagytermében kaptunk helyet, és azóta szinte minden évben ott vagyunk a jeles eseményen. Egy-egy terepasztal 90 cm magas, 80 cm széles, a kiállítások alkalmával hat terepasztalt helyezek egymás mellé. Egyik alkalommal Robi, aki egyébként akkoriban hullaszállítóként dolgozott, a vállalati autóval kijött hozzám, hogy a terepasztalokat elvigyük a kiállításra. Egyszer csak megszólalt a telefon, és a feleségem közeli boltban dolgozó unokahúga beleszólt, hogy a vállalati autóval parkoljunk inkább az udvarba, mert már a fél falu azt találgatja, mi történhetett nálunk. Ezen azóta is gyakran nevetünk — mondta István.

Bátori István a hajdújárási kiállításon

Az évek során a terepasztalt többször szétszedte, majd újra összerakta, bővítette, hiszen egy terepasztal sosem készül el, mindig lehet módosítani rajta. Egyes gyűjtők kiválasztanak egy valódi vonalat, például a Szabadka—Horgos vasútvonalat, és azt jelenítik meg a terepasztalon, míg István szabadjára engedte fantáziáját, és hegyekkel, völgyekkel, dombokkal tarkított, nem egyenes, hanem több bukkanóval teletűzdelt terepasztalt alkotott meg. A hegyeket zsákpapírból készítette, melyet szükség szerint lehet gyűrni, behorpasztani, kiegyenesíteni.

A modellek közül szívéhez a Szürke Villám, a sínbusz áll a legközelebb, de nagyon szereti a gőzmozdonyokat (például BR—64, BR—33, BR—93) is, melyek gyűjteménye legnagyobb részét teszik ki. A több mint húsz modell között megtalálható egy villanyvonat és két dízelmozdony, a Kennedy és a Đuro Đaković — Đakuš is.

Gyűjteménye nagy része gőzmozdonyokból áll

A német, osztrák és olasz gyártóktól származó modellek méretaránya 1:87, leginkább Budapestről, a szakboltból szerzi be őket, de a gyűjtők gyakran cserélgetnek is egymással.

— Az ember kezdetben mindent megvásárol, majd az évek alatt kialakul, mi az, amit szeret. A vasútmodellezés hat korszakot jegyez, én a 3—4. korszak modelljeit gyűjtöm, mely az I. világháború végétől az 1960-as évek végéig és az 1970-es évek elejéig terjedő időszakot foglalja magában. Egy-egy modell ára 100 eurónál kezdődik, a határ pedig a csillagos ég. A közelmúltban került piacra a V—43-as magyar villanyvonat, melynek ára 250 euró, de ennek ellenére a gyűjtők sorban állnak érte. Az újonnan kiadott gőzmozdonyok nagyon drágák, értékük 500 euró körül mozog. Analóg vonatokkal foglalkozom, tehát mindent saját kezűleg csinálok, míg a digitális vonatokat, melyekben egy dekóder található, telefonon, különféle applikációk által irányítják, és ezeknek az ára szintén magas — mondta.

Szabadka községben tíz és húsz közötti a vasútmodellezők száma, ők gyakran összejönnek, és valamilyen finom étel mellett elbeszélgetnek a vasútmodellező világot érintő kérdésekről. A társaság foglalkozás szerinti összetétele meglehetősen tarka, hiszen mentősök, orvosok, tanárok — István személyében sírásó — is vannak köztük, viszont mozdonyvezető mindössze egyetlenegy. A gyűjtők között a mindent a szemnek, semmit a kéznek elv érvényesül, hiszen engedély nélkül nem érnek hozzá, és nem fogják meg egymás modelljeit, nehogy valamely apró részlet letörjön, ha pedig valamelyik gyűjtő leejti a másik modelljét, az örök haragot vonhat maga után. A kezdők számára a juniorkészlet megvásárlását javasolta, mely egy kör alakú pályát, egy vonatot, néhány vagont és irányítódobozt tartalmaz. A vasútmodellezést nem csak fiatalként lehet elkezdeni, hiszen a társaságukban is van egy nyugdíjas, aki nemrég kezdte el a gyűjtést. István tovább bővítené terepasztalát, a hamarosan Magyarországon megrendezendő kiállításon néhány kéttengelyes, deszkaoldalú vagont vásárolna, a gőzmozdonyok részére pedig fordítókorongot rendelt.

Olyannyira a vasút szerelmese, hogy szabadidejében gyakran kilátogat a királyhalmi vasútállomásra, ahol már a közeledő mozdony hangjáról és fényeiről tudja, hogy a Csillagromboló, a Búvár vagy a Szergej fog-e áthaladni hamarosan a településen.

A bukkanókkal, hegyekkel, völgyekkel, dombokkal teletűzdelt terepasztal