Megvettem a fiamat
Perisity Irma
2021.08.27.
LXXVI. évf. 33. szám
Megvettem a fiamat

Az élet nem csak méz, és ez ellen nem tehetünk semmit, állítja a férfi, aki történetét olyan olvasóknak szánja, akik zűrös ügyeik intézése közben már elveszítették a sikeres végkifejletbe vetett hitüket. Szerinte az életünkben semmi sem történik ok nélkül, már csak azért sem, hogy meggyőződjünk a sors hatalmáról.

— Sokszor a mindennapok úgy belekeverednek életünk folyásába, hogy képtelenek vagyunk meghúzni a határt, mi történik valójában, és mit ragasztunk a körülöttünk zajló eseményekből a saját sorsunkhoz — mondja Dénes komolyan, mint egy bírósági ítéletet. — Ahány ember, annyi kívánság, annyi életerő, annyi határozottság, de mindenki azt gondolja önmagáról, hogy mindent a legjobban tud, hogy minden problémát meg tud oldani, főleg akkor, ha a hozzá közel állók vannak napirenden. Engem egyébként is olyan szigorú szülők neveltek, akiknek egy szem fiuk voltam, akit végtelenül szerettek, de a nevelési módszereik olyan szigorúak voltak, mint egy apácainternátusban. Amikor legénysorba cseperedtem, és ezt szóvá tettem, apám azt mondta, bármit tettünk is anyáddal, minden a te érdekedet szolgálta, és ezt akkor érted meg, ha a saját családod életét alakítod majd.

Városi gyerek lévén természetes volt, hogy középiskolába iratkozom, és utána egyetemre. A közgazdasági középiskolát találtuk otthon a legidőszerűbbnek, majd pedig Újvidékre, a kereskedelmi főiskolára felvételiztem. Befejeztem a főiskolát, de a kereskedelem nem állt hozzám közel, hát rövidített programú szakiskolát kezdtem vasszakmából. És sikerrel, időben be is fejeztem. A tanulást komolyan vettem, így nem sokat jártam szórakozni. A feleségemet is strandon ismertem meg, nem buliban. Nem voltunk szerelmesek, de úgy éreztük, meg tudnánk egyezni mindenben, hát megesküdtünk. Belekezdtünk a házépítésbe, ám elég lassan haladtunk. Én nagyon szerettem volna gyereket, de a feleségem azt mondta, először építsük fel a házat. Amikor megtudtuk, hogy terhes, elvállaltam egy líbiai, kétéves munkamegbízatást, hogy mielőbb összegyűjtsük a házravalót. A feleségemet anyámékra bíztam.

A szüleim szerint minden rendben volt, a feleségem sem panaszkodott, de azt hiszem, valami nem stimmelt köztük. Egy állítólagos megfázás miatt kórházba került a terhesség nyolcadik hónapjában, és ki sem jött onnan. Megszületett a fiunk, koraszülöttként speciális gondozásba került, a feleségem pedig egy hét múlva meghalt. Majdnem egy hónap múlt el, mire sikerült elrendeznem a szerződés megszakítását és a hazautazáshoz szükséges papírokat. A fiam még kórházban volt, én vittem haza, amikor elérte a megfelelő súlyt. Az éppen egy olyan időszak volt, amikor sokat lehetett hallani a szülészeteken történt gyerekcserékről, babakereskedelemről. Én mérhetetlenül boldog voltam, hogy vigyáztak a fiamra a kórházban, és minden rendben volt. Anyám segített, így sikerült a munka mellett rengeteget foglalkozni a picivel is. Hároméves volt, amikor megnősültem, a második feleségem volt az első asszony, aki minden értelemben megütötte a mércémet. Hamarosan terhes maradt, és szült egy aranyhajú kislányt, aki már babakorában mindenkit levett a lábáról. Líbiából hoztam magammal egy kis megtakarított pénzt, a feleségemmel szépen kerestünk, csinosra sikeredett a családi ház, és lassan beindult a magánvállalkozásom is, melyet egyedül indítottam útjára. Alig két év alatt küzdöttük fel magunkat a sikeresebb kisvállalatok közé. Azt hittük, az élet csupa méz.

A fiam az általános iskolát fejezte, amikor megkaptam az első névtelen levelet, melyben X. Y. közölte velem, hogy ő a fiam biológiai apja, és kéri a gyerekét. Találkoztunk is. Egy borvirágos orrú, toprongyos alak volt, aki 10 000 eurót követelt a fiáért, vagy ha nem fizetek, feljelent a rendőrségen, és bíróságon követeli majd a gyerekét, mondta. És gondolja el, a feleségemmel valóságos pánikba estünk. Akkor kezdtük elemezni a babalopásokat és a pasas állításának igazságtartalmát. Imádtam a fiamat, hallani sem akartam arról, hogy valaki elvegye tőlem. Hát fizettünk, senkinek sem szólva. És vártuk, jelentkezik-e még a férfi. Közben a fiam az iskolában véletlenül beleesett a folyosó egyik üvegajtajába, kórházba került, és a jelentős vérveszteség miatt vérre volt szüksége. Azonnal jelentkeztünk, és a feleségem ötlete volt, hogy csináljunk DNS-vizsgálatot. Elintézve a formaságokat még a rendőrséget is értesítettük, és kiderült, hogy a saját fiamat vettem meg. De nehogy azt gondolja, hogy sajnáltam a pénzt! Csak azt akartam, hogy a férfit fogják el, hiszen ki tudja, mire lesz még képes. Amikor letartóztatták, kiderült, hogy nem én voltam az első áldozat, akit a kórházból kapott információk alapján választott ki. Azt hiszem, akkor értettem meg apám magyarázatát a szigorú nevelésről, az ősi igazságot, mely szerint semmi sem történik ok nélkül. Talán ennek köszönhetem, hogy a fiam lakodalmára készülünk. Mondtam a feleségemnek, legszívesebben meghívnám az egész várost, de annyi pénzük éppen nincs. A fontos, hogy megvan a fiam.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Sorsok, Emberek rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..