A 1808 és 1813 között épült, barokk stílusú templom látszólag jó állapotú, falai azonban teljesen átvizesedtek, mostanra már a nedves lábazatot eltakaró faburkolat fölé is felszivárgott a víz. A toronyban levő négy harang tartószerkezetének gerendái pedig annyira elöregedtek, hogy veszélyessé vált a harangok megszólaltatása, pedig nagy szükség van rá, hiszen ebben a faluban sokkal sűrűbben hallani a harangszót, mint másutt.

A kupuszinai templom felújításának híre hallatán felkerestük Zsúnyi Tibort, a helyi plébánost. Közölte, hogy a kupuszinai templombúcsú, azaz Szent Anna napja után áthelyezték Szenttamásra, de ennek ellenére még végig fogja kísérni az általa megkezdett projektumot, hiszen csaknem öt évig teljesített egyházi szolgálatot ebben a faluban, így szívügyének tekinti a templom felújítását. A tervezett munkálatok kapcsán így egyszerre két plébános is nyilatkozott lapunknak: Zsúnyi Tibor, illetve Kurin István, a falu új plébánosa, később pedig Silling János, a templom sekrestyése is csatlakozott a beszélgetéshez.

A templom falaiban a nedvesség már csaknem kétméteres  

A magyarországi Teleki László Alapítvány támogatásának köszönhetően megállítják a templom falainak vizesedését, valamint a harangok tartószerkezetét is felújítják — meséli lapunknak Zsúnyi Tibor.

— A templom épülete kapcsán ott kezdődik a gond, hogy a falak nagyon átvizesedtek, amíg pedig itt voltam, tehát az elmúlt öt évben, sajnos nem volt lehetőség nagyobb felújításra, csupán kisebb korrekciós munkálatokra. A templomban jelenleg egy faburkolat takarja el a nedves falakat, de ez nem állapot, a falakat alá kell vágni, más megoldás nincs. A magyarországi alapítvány szakértői első ízben azt mondták ugyan, hogy a falak átvágása helyett inkább egy jókora árkot kellene ásni a templom köré, de az sem lenne jó megoldás. Meg kell szüntetni a probléma okát, azt, hogy a falak felhúzzák a nedvességet. Ez volt a gondja a plébánia épületének is, nedvesek voltak a falak, de amióta be lett építve a kellő vízszigetelés, azóta ez megoldódott. Kellett idő, hogy kiszáradjon. A belső felújítást pedig majd csak akkor kell folytatni, amikor e munkálatok után teljesen kiszáradnak a falak. Felfedeztünk egyébként egy repedést is az egyik ablaknál, de a magyarországi Teleki László Alapítványból érkező szakemberek szerint ez nem veszélyezteti a templom szerkezeti egységét. A repedés megtalálta az épület leggyengébb pontját. A falak átvágása után előfordulhatnak még nagyobb repedések is, de ezek a problémák a mai világban már áthidalhatóak. Nagy munka lesz ez, de kivitelezhető. A tető is felújításra szorulna, a bádogtetőt ugyanis legutóbb hét éve festették, és mostanra már kezd leperegni a festék.

Templomfelújításra nem sűrűn adódik lehetőség, ezért ilyenkor legalább ötven évre előre kell tervezni, nem csupán öt-tízre. Óriási felületről és területről van szó, ez nagy beruházás. A felújítás előtt még a szabadkai székhelyű Községközi Műemlékvédelmi Intézet is jóvá kell hogy hagyja a munkálatokat.

A harangok tartószerkezetének javítása után a harangok már teljes mértékben használhatóak lesznek, a tervek szerint automatizáltak. A toronyórát is már egy automatizált szerkezet irányítja, három évvel ezelőttig ugyanis még a harangozónak nap mint nap fel kellett járnia a toronyba azért, hogy felhúzza az órát. Ezzel szemben ma már egy atomóra működteti a toronyórát, ez 6000 euróba került, és Apatin község költségvetéséből lett finanszírozva. A templom orgonája is nemrégiben lett felújítva, az atyák szerint ritka jó állapotban van.

Az atyák azt is fontosnak tartották elmondani, hogy az itt élő közösség nagyon vallásos és bizonyos tekintetben egyedi is. A falu eddigi plébánosa szerint van a lelkületükben egyfajta érzékenység a szakrális dolgok iránt, itt még megmaradtak és élnek a régi hagyományok.

A harangon olvasható felirat: MEG SZÜNVÉN A DÜHÖSKÖDŐ EPE MIRIGY EZEN HARANG ÖNTETÉSÉVEL IGYEKEZETT AZ ÚR ISTENNEK HÁLÁT ADNI A KUPUSZINAI TEMPLOM ÉS KÖZÖSSÉG – 1833

— Itt például magától értetődő, hogy minden gyerek a hittant választja, amikor beiratkozik az iskolába. Amikor ide jöttem, és mondtam a tanárnőnek, hogy erről majd beszélni kellene a szülőkkel, akkor azt a választ kaptam, hogy ez itt nem is kérdés. Az itteni munkám kezdetén vettünk egy tévét a templomba, hogy legyen hol kivetíteni az énekek szövegét, mert itt nagyon szép egyedi énekek vannak, melyeket csak ebben a faluban énekelnek, máshol nem. Ezeket nem csupán őrizni kell, hanem éltetni is, hogy megmaradjanak.

Kurin atya hozzátette, hogy ezáltal a magyarság is megmarad, továbbá a falura jellemző palóc nyelvjárás és hagyomány is a magyarsággal együtt, az egyház által. Hozzátette, hogy máshol ez lassan sajnos elveszik, mert az emberek elhagyják a szokásaikat, a népviseletet, valamint a templomi és az egyházi énekeket. Itt azonban ezek mind megmaradtak.

— A templom és a plébánia a falu központi része — folytatta Tibor atya —, azt éreztem, hogy ide az emberek bátran bejönnek. Más közösségekben nem foglalkoznak ennyire a plébániával, csak az iroda hivatalos ügyeivel, itt viszont az emberek bejönnek, és felajánlják a segítségüket. Más jellegű az itteni hívők hozzáállása, nagyon nyitottak az egyházra. Ez egy nagy dolog, egy olyan kincs nekünk, papoknak, amelyet ki kell használni, és butaság volna elengedni. Ha pedig a falu lakosságának ilyen a hozzáállása, akkor úgy látom, ezt viszonozni kell valahogy, és ha adódik egy ilyen lehetőség, hogy az anyaország támogatásával megújulhat a templom, akkor természetesen bele kell menni, végig kell csinálni.

Hogy unokáink leborulhassanak

A templomon és a plébánián kívül egyházi tulajdonban van a temető, a ravatalozó és a lélekharang is, valamint számtalan egyházi jellegű szobor és feszület díszíti a falu utcáit. Itt a legtöbb az egy főre eső szakrális emlékművek száma. A köztéri egyházi emlékek karbantartása érdekében jött létre a GYUSZI nevet viselő, regionális jellegű, környezet- és szellemiörökség-védő civil szervezet, mely a Bethlen Gábor Alaphoz benyújtott, Hogy unokáink leborulhassanak elnevezésű sikeres pályázatnak köszönhetően újítja fel a köztéri szakrális műemlékeket. Egykor ezeket egy család tartotta karban, de közülük mára sok gazdátlanná vált, és felújításra szorul. Ezeket a munkaakciókat vasárnap délutánonként szokták megtartani.