Kecskés István és felesége, Krisztina négy fiúgyermeket nevelnek. Legidősebb gyermekük tízéves, a legfiatalabb mindössze három hónapos. A család nagy természetkedvelő, kedvenc helyük pedig éppen közelsége és érintetlensége miatt a kelebiai erdő, illetve a Majdáni-tó.

— Nyáron rengeteget fürdünk a tóban, húsz-huszonötször is kimegyünk. Télen jókat lehet csúszkálni a jégen, hemperegni a hóban, vagy egyszerűen élvezni a téli tájat, tavasszal, ősszel pedig homokozni, erdőt nézni — sorolja az édesapa. — A Majdánt azért szeretjük, mert gyerekeknek ideális, homokos, nem mély, nagyon tiszta a vize, nincs benne semmi anyag, mely allergiát okozna, ellentétben a fürdőkkel, medencékkel. Tele van náddal, halakkal, átlátszó a víz. Mivel nem nagy és mély, ha három napig 30 fok van, nagyon felmelegszik a vize, azok számára is kellemes, akik nem szeretik a hideget.

Az a baj, hogy sokan otthagyják a szemetet, néha a vízbe is belekerül — panaszolja.

— Mi megpróbálunk jó példát mutatni, a gyerekekkel sokat beszélgetünk a természetről, a szemetelésről, mely egyrészt csúnya, másrészt veszélyes. Arról is szót ejtünk, hogy a lebomló anyagokat, mint amilyen például egy almacsuma, nyugodtan eldobhatjuk, mert azokból a növények, állatok táplálkoznak, de ami műanyag, azt nem szabad, mert nem hasznosul. Ezt a hozzáállást ők természetesnek veszik, nem szemetelnek, magukévá tették ezt a gondolkodásmódot.

A Kecskés család a befagyott tavon örül a télnek 2017-ben (Kecskés István felvétele)
 

Horváth Eleonóra a Szerb sor legvégén lakik, a kelebiai erdő alatt, férjével, a pásztói preparátorműhelyben dolgozó és ingázó Flóriánnal. Három gyermekük van, és mindannyian nagyon kötődnek az erdőhöz. Az édesanya arról is mesél, hogy amikor a párja Magyarországon vállalt munkát, felmerült, hogy az egész család követi, viszont nem tudtak elszakadni otthonuktól.

— Itt maradtunk, kitartunk, mert nagyon kedveljük Szabadkát, az erdőt és környékét. Szeretünk az erdő mellett lakni, itt élni, ez volt a vágyunk, apósom jóvoltából hála istennek sikerült, és már hat éve itt vagyunk. Ide szoktattuk a házunkhoz az őzeket, emellett baglyok, fácánok költenek körülöttünk, jönnek a vadnyulak, vadkacsákat, gémeket látunk, a minap rengeteg gólya körözött felettünk! Minket ez boldogsággal tölt el! Majdánra is sokat járunk, horgászni, nyáron fürdeni. Előfordul, hogy megfőzzük a kávét, termoszba rakjuk, kibiciklizünk a tóhoz, és ott fogyasztjuk el. Hétvégén elég népes a környék, rengeteg család kimegy feltöltődni.

Eleonóra elmeséli, hogy a gyerekekkel szinte minden délután sétálnak egy órát az erdőben.

— Csak az az elszomorító, hogy ehhez hozzátartozik a szemétgyűjtés is, zsákokkal megyünk, és összeszedjük, amit találunk. Ezt az állatok miatt is tesszük, hiszen találtam már vadkacsát, melynek a csőréből, torkából kellett kihúzni a zacskót. A háztartási hulladéktól kezdve az építkezési törmeléken át az elpusztult állatokig mindent leraknak az emberek az út végében. A köztisztasági vállalat a mi utcánkból már nem szállítja el a szemetet, sokan így szabadulnak meg a hulladéktól. Mi zsákokba szedjük, bevisszük a városba a konténerbe, a szomszédokét is összegyűjtöm, ha autóval vagyok. Magosi Zsuzsanna polgármesteri tanácsos támogatásával május második szombatján a Zorka helyi közösséggel együttműködve szemétszedési akciót tartunk. Mi itt élünk, a gyerekeinket itt neveljük, muszáj valamit tenni, mert ha nem csinálja senki, és csak ülünk otthon, akkor elborít bennünket a szemét.

A Majdáni-tó megszépült környéke (Kartali Róbert felvétele)
 

A Majdáni-tó környéke a napokban megszépült, szemeteskukákat is kihelyeztek a kirándulóhelyre.

— A Majdáni-tavat nagyon sokan használják kirándulóhelyként, habár természetvédelmi szempontból ez nem a legjobb történet, hiszen egy valamikori homokbányáról van szó, így a tó valójában az erdőtől veszi el a vizet, mert a vízerek, melyek az erdőt kellene hogy táplálják, ebben az akkumulációban gyűlnek össze. Ha viszont már úgy alakult, hogy a tó létrejöttét a kellő időben senki nem fogta vissza, és az embereknek ez egy közkedvelt kirándulóhelye lett, akkor a város úgy érezte, lépnie kell, és rendezni a környezetet, hogy az odalátogatók a lehető legjobb módon tudják eltölteni az időt a Majdáni-tó környékén — nyilatkozta Dobó Márta, a Palics—Ludas Közvállalat igazgatója. — A tavalyi évben eszközöket látott elő a város a költségvetésében, ez valójában egy tervdokumentáció kidolgozását célozta, illetve padok, asztalok, szemeteskosarak kihelyezését meg egy kisebb játszótér kialakítását. Az idei évben Szabadka város ismét pénzt irányozott elő erre a fejlesztésre, és a meglevő tartalmakat fogjuk bővíteni. Vannak még elképzeléseink, például tájékoztató táblákat szeretnénk kihelyezni, a gyerekek szórakoztatására pedig további tartalmakról gondoskodnánk. Azt is megfontoljuk, hogy megfelelő tűzgyújtási felületet alakítsunk ki. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a nyílt láng használata továbbra is tilos, a nagy szárazságra való tekintettel kérjük az odalátogatókat, hogy ezt tartsák tiszteletben, hiszen az erdő nagyon könnyen lángra lobban.

Dobó Márta emellett azt is hangsúlyozta, hogy nagyon jó lenne, ha a most kihelyezett padok, asztalok és a játszótér az utókor számára is megmaradnának, és nem tennék őket tönkre a randalírozók. Azt is hozzátette, hogy noha a szabadkai erdőkben nem kívánatosak a kvadok és a krosszmotorok, sokan éppen itt élik ki magukat, amivel az erdőt veszélyeztetik, hiszen akadnak olyan részek, ahol fák fognak elpusztulni, kidőlni, mert a homokréteget, mely a megkapaszkodásukat segíti, kitaposták a motorkerekek.
 

Szeméthegyek az utca végében, a pesti vasút mellett (Horváth Flórián felvétele)