A kis hercegből készült már színpadi mű, rajzfilm, de soha nem tudtam magam rávenni, hogy bármelyiket is megnézzem, mert mindenkinek megvan a fejében a saját kis hercege. Táborosi Margaréta rendezte az előadást, az ő kis hercegét megnézni remek választás volt, Ferenc Ágota rajzoltat ugyanis bárányt, és ámul rá a felnőttek buta világára, szelídít, és mesél a rózsájáról. A pilóta szerepében pedig Mészáros Árpád kíséri útjára a herceget.

Játékos báránytipológiával indít az első jelenet, öreg, beteg vagy éppenséggel nem is bárány, hanem kos. Aztán elkészül a bárány dobozban. Fény derül a pilóta elnyomott gyermekkorára, egy kántáló felnőttkórus jelenik meg a szokásos szidalmakkal, nevelési célzattal elhangzó mondatokkal, melyekkel a szülők rendszerint ügyesen tönkreteszik a gyermekek önbizalmát. De a kis herceg nem felnőtt. Ő látja az óriáskígyóban az elefántot. És elkezdődik a csodálatos utazás a bolygók között. Érdekes mód először gondolkoztam el rajta, hogy hogyan tudnak a szereplők utazgatni, amikor a sivatag kellős közepén csücsülnek. Ez eddig valahogy mindig egyértelmű volt számomra. Képzeletben, vagy ez mind csak a kis herceg meséje? Viszont a bolyongás „kézzel láthatóan” megkérdezteti velem, hogy akkor hogy is van ez. A repülőgép nem működik. Valóban utaznak? Vagy ha nem, akkor miért tesznek úgy, mintha utaznának? Természetesen ezt valahogy a színpadon láttatni is kell, nem üldögélhetnek a színészek ölbe tett kézzel.
A kis herceg rózsája Elor Emina. Ragyogóan piros ruhában, elegánsan pimasz rózsamozdulatokkal lengedezik a színen. És sorra jönnek a nem lényeges dolgokkal foglalkozó felnőttek. A csodálatra vágyó piperkőc, a könyveibe bújó tudós, aki nem mozdul foteléből, hogy megtapasztalja a világot. Mint egy elméleti írásokat szobából író bölcs ész. Jön az üzletember, aki csillagokkal üzletel, és jön az iszákos, aki azért iszik, hogy felejtsen, hogy elfelejtse, szégyelli magát, mert iszik. És mind magányosak. Rózsa- és vulkánnélküliek.

Majd megjelenik a személyes kedvencem, a róka. És az előadás kulcsjelenete. A lassan kibomló búzamezővel és a világirodalom talán legszebb mondataival.

Az előadás, ahogyan a könyv is, korhatár nélkül ajánlott mindenki számára, remek kis előadás született a színház tejútrendszerében. Találó színészi játék, izgalmas rendezői megoldások. Látványban egy picit lehetett volna varázslatosabb, egy picit néha a földön maradtam, mely helyről tudjuk, hogy eléggé unalmas tud lenni, viszont a B—612-es kisbolygó és a király kerekded bolygója nagyon találóra sikeredett. Talán lehetett volna több kerekdedség a színpadon, hiszen tudjuk, hogy minden, ami kerek, az pozitív, és melegséget áraszt. Talán. Talán éppen így volt kerek.

Az előadásban Banka Líviát, Crnkovity Gabriellát, Elor Eminát, Ferenc Ágotát, Gombos Dánielt, Huszta Dánielt, Kőrösi Istvánt, Berta Csongort, Jaskov Melindát, Krizsán Szilviát, László Juditot, Magyar Attilát, Mészáros Árpádot, Német Attilát és Sirmer Zoltánt láthatjuk. A dramaturg Góli Kornélia volt, a díszlet és a jelmez Gadus Erika tervei alapján készült. Kovács Adrián zenéjére Kiss Anikó mozgatott, amiben Klemm Dávid segédkezett, Táborosi Margaréta asszisztense pedig Szalai Bence volt. Mindenkinek javaslom a darabot, főleg azoknak, akik az Újvidéki Színház társulatát már megszelídítették, hiszen ne feledjük: felelősek vagyunk azért, amit megszelídítünk.

Molnár Edvárd felvétele