A Dombosi történetek — remix a dombosi fesztiválélet kiemelkedő színfoltja, ahol hazai és külföldi szerzők, irodalmárok beszélgetnek, könyvbemutatók és fontos eszmecserék zajlanak. Ez nemcsak az irodalomkedvelőknek hasznos és fontos élmény, hanem a szerzőknek is, hiszen a Dombos Wine Club udvarában bőven van miből inspirálódni. A Dombosi történetek szervezője, Virág Gábor elmondta, hogy szerették volna megőrizni a folytonosságot, hogy ne múljon el év a Dombosi történetek nélkül.

Irodalom a löszfal oltalmában (a szerző felvételei)

— Sokáig nem lehetett tudni, mire lesz lehetőség, egy ideig úgy tűnt, hogy meg lehet tartani a könyvbemutatókat, az irodalmi beszélgetéseket, különféle online variációkban is gondolkodtunk, és az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy mi az, ami megtörténhet. Mindennek ellenére úgy érzem, hogy sikerült megőrizni a folytonosságot, illetve valamiféleképpen visszatértünk a gyökerekhez, a ’90-es évek közepén ugyanis a dombosi diskurzusból egy kötet is született Dombosi történetek címmel, mely elindította ezt a mozgolódást. A ’90-es évek közepén volt a Campus építészeti tábor, melyhez folyamatosan csatlakoztak képzőművészek és írók is, majd abból alakult ki 2001-ben az első fesztivál. Ennek az volt az elsődleges célja, hogy valamiképp felrázzuk a települést, illetve hogy más dimenziót adjunk az ittlétnek, és úgy gondolom, hogy az elmúlt években ez sikerült. A 2000-es évek elején itt járt Min Tanaka, és azzal hirdettük meg az eseményt, hogy meg fogja mászni a falat, amiben a helybeliek egyáltalán nem hittek. Tanaka butoh tánca egyfajta szimbóluma volt az emberi törekvéseknek, valamint annak, hogyan kell arra törekedni, hogy megmásszuk a megmászhatatlan falakat. Tavaly a Flock Projekt táncát láthattunk a falon, ami szintén egy bizonyítéka volt annak, hogy a legmeredekebb falakat is meg lehet mászni. A tavalyi év egyfajta lezárása annak, amit mindeddig csináltunk, de valójában ezt nem feltétlenül lezárásként, hanem egy új kezdetként is meg lehet élni. Az irodalmi tábor résztvevőinek listáján a születési évszámokat nézve tudatosult bennem, hogy felnőtt egy új generáció, mely lehetőleg továbbviszi majd a fesztivál szellemiségét. Nagyon örülünk, hogy a Dombosi történetek folytatódott, illetve párhuzamosan zajlik a Dombos Visual is. A kezdetektől fogva összművészeti jellege volt az egésznek, és mindig szükség volt egy helyi erőre, aki fontosnak tartja, hogy a saját művészeti területével kapcsolatban legyenek történések. A Dombos Visualt immár ötödik éve Vass Szabolcs szervezi, és a képzőművészeti műhelyről szintén elmondható, hogy egy új generáció tagjai alkotnak, és bemutatják az elképzeléseiket.

Domi költészete a fűben

A Dombosi történetek a Próbaterhelés elnevezésű kreatívírás-műhelyt foglalta magában, melyet Bíró Tímea és Oláh Tamás vezetett. A két Híd Kör-tag nyolc, irodalom iránt érdeklődő és tollforgató fiatallal dolgozott három napon át. Mivel két nagy szerzőnk, Domonkos István és Tolnai Ottó az idén töltik be a nyolcvanadik életévüket, az ő munkásságukkal is foglalkoztak, elemezték a szövegeiket, és a hatásukra próbáltak újakat alkotni. A főként középiskolásokból álló, fiatal csapat a saját szövegeit is a boncasztalra tette, hogy együtt véleményezzék, szerkesszék őket. Antalovics Péter költő Kupuszináról, Bagdal Zoltán Zentáról, Szűcs Dóra Magyarkanizsáról, Gandis Csongor Csantavérről, Dudás Robert, Greguss Lilla, Szabó Réka Dorottya és Tóth Szilárd pedig Szabadkáról érkezett a táborba.

Oláh Tamás szerint amikor költők és írók munkásságát tárjuk a fiatalok elé, akkor arra kell törekedni, hogy valamilyen mértékben meg lehessen érteni a szerzők világszemléletét, hiszen ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy magunkévá tegyünk különféle világolvasási stratégiákat, és kialakítsuk a sajátunkat.

— Domonkos és Tolnai esetében két nagyon erős, eredeti világolvasási stratégiáról és autentikus írói nyelvről beszélünk. Kiválóak arra a célra, hogy olyan témákról beszélgessünk, mint a regionális irodalom, a vajdasági irodalom, vagy hogy hogyan lehet a közös valóságunkat irodalommá tenni. Úgy gondolom, talán ez a fajta közös gondolkodás a legfontosabb, amely egy táborban létrejön, hiszen ebből olyan tanulságok születhetnek, amelyeket haza lehet vinni. Nem hiszek abban, hogy vezényszóra lehet írni, és ezt nem is szabad elvárni. Mindenkinek megvan a saját ritmusa és közege, melyben alkot, és ezt kár volna megváltoztatni. Néhány beszélgetés talán többet ér, mintha folyamatosan írással foglalkoznánk, vagy feladatokat adnánk. Természetesen csak úgy születhet gyakorlat, ha gyakorolják az írást, arra pedig időt is kell szánni, de mivel ezek a találkozások nagyon sűrűek, sokkal később találkozunk a hozadékaikkal bizonyos szövegekben — mesélte Tamás.

A Dombos Visual alkotásai

Dudás Robert, a Dombosi történetek egyik résztvevője rendszeresen ellátogat a szabadkai Próbaterhelés műhelyébe, a karantén mellett ez volt az egyik inspiráló ok, mely a táborba csalogatta.

— Szeretem megpillantani a kishegyesi vonatállomást, sok ellentét találkozik azon a helyszínen, ami vonzó számomra. A foglalkozáson belül rendkívül szimpatikusnak találom, hogy Tolnai és Domonkos mertek lázadni, kimondták a véleményüket, nem ijedtek meg a kísérletezéstől, úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos az irodalomban.

Vass Szabolcs képzőművész, a Dombos Visual vezetője elmondta, hogy a korábbi évekhez képest visszafogottabb tábori élet folyt az idén, mivel mindössze öten látogattak ki a megszokott helyszínre.

— A témaválasztás szabad volt, csak a technika lett megszabva. A Dombos Visual idei elnevezése Black Light Project, melynek keretében fluoreszcens festékekkel festünk nagy méretű vásznakra, melyeket UV-lámpával világítunk meg. Mindenki különböző módon kísérletezett ezzel a technikával. A résztvevőkről és a munkáikról elmondanám, hogy Becskei Anikó autoportré-szerű portrét készített, Munjin Andrea apró papírlapokból kollázst alkotott egy nagyobb vásznon, Raffai Ingrid egy absztrakt képbe építette bele a fluoreszcens festéket, Violetta Iván egy női aktot készített, én pedig egy fluoreszcens nyulat festek egy kromoszóma-búzamezőben koronavírus-pipacsokkal. Mivel az idei évben elmaradt a megszokott, utolsó napi kiállítás, a művek a jövő évi Dombos Festen kerülnek a publikum elé.

Annak ellenére, hogy Kishegyes utcáin a megszokottnál nagyobb volt a csend, mégis ott motoszkált a levegőben az alkotási vágy, mély sóhajokat fújva ki magából abban bízva, hogy jövőre hangosabb, élettel telibb és népesebb lesz a Dombos Fest. A löszfal nem tágít!

Az alkotóműhelyek az Interreg—IPA Magyarország—Szerbia határon átnyúló együttműködési program támogatásának köszönhetően jöhettek létre.