A bácskossuthfalvi színház épülete az 1950-es évek közepén épült meg, az akkori szövetkezeti otthonnal párhuzamosan, és hosszú időn át természetes része volt a település kulturális életének. Az elmúlt évtizedek során ugyan történtek rajta kisebb-nagyobb beavatkozások, ám a nézőtér padlózatának cseréjét sokáig nem tudták megoldani, így megmaradt az eredeti fapadló, mely az utóbbi időre olyan állapotba került, hogy több ponton is beszakadt.

Tímár Gabriella

A mostani felújításhoz Magyarország Kormányának és a Magyar Nemzeti Tanácsnak a támogatásával sikerült forrást előteremteni, a munkálatok pedig a tavalyi év végén el is kezdődtek. Először a székeket emelték ki a nézőtérről, majd felszedték a régi padlózatot, és eltávolították az alatta lévő töltőanyagot is, jelenleg pedig az új alap kialakítása és a betonozás zajlik.

Az épületen korábban is végeztek felújítási munkálatokat, javították a tetőzetet, kívül-belül meszelték, 2017-ben pedig új öltözőrész épült a színpad mögé. A mostani kivitelezés pontos befejezési dátumát egyelőre nem tudják megmondani, de a várakozások szerint a felújítás májusra kész lehet, és bíznak benne, hogy még az év első felében ismét igénybe vehető lesz az épület.

A színházat nem használják napi rendszerességgel. A téli időszakban például eleve korlátozottan igénybe vehető, mivel nincs fűtése, ezért inkább tavasztól őszig tud valódi szerepet betölteni. A mindennapi tevékenység központja inkább a művelődési ház, ahol hétfőtől vasárnapig próbák, foglalkozások és programok folynak. A színház inkább akkor kerül előtérbe, ha a művelődési ház foglalt, vagy ha nagyobb eseménynek, vendég előadásnak, népzenei találkozónak vagy civil rendezvénynek kell helyet találni.

A településen egykoron több színtársulat is működött, a helyi színjátszásnak valódi hagyománya volt, mára azonban ez a világ jelentősen átalakult. Felnőttszínjátszás már nincs, az Ady Endre Művelődési Központnak sincs saját társulata, a színházi élet inkább az iskola, illetve a Moravicai Értelmiségi Fórum körül maradt meg. A színház ennek ellenére nem vált kihasználatlan épületté, továbbra is hívnak vendégtársulatokat, szerveznek előadásokat, és igyekeznek évről évre úgy alakítani a programokat, hogy a helynek maradjon valódi funkciója.

Fotó: Miskolci Krisztina

A nézőtéren jelenleg 320 szék van, a balkonon pedig még körülbelül 50 férőhely található, noha azt ma már korántsem használják ki úgy, mint korábban. A színház befogadóképessége tehát ma is jelentős, a közönség azonban megcsappant. Régebben teljesen megtelt a terem, de ma már 150 nézővel is elégedettek. Ez nem pusztán a programok vonzerejéről mond el valamit, hanem arról a demográfiai változásról is, amely az elmúlt években alapjában átrajzolta a falu életét.

Bácskossuthfalva lakossága az utóbbi évtizedben jelentősen csökkent: az egykor ötezer-egynéhány fős közösség mára háromezres nagyságrendűre apadt. Sok fiatal elment, kevesebb lett a gyerek, a település elöregedett, és ez a közművelődésben is naponta érezhető. Nehezebb az utánpótlás megszervezése, kevesebb az aktív résztvevő, és mind nagyobb feladat azoknak a megszólítása, akik már kisodródtak a közösségi életből. Ebben a helyzetben minden kulturális kezdeményezés túlmutat önmagán: nemcsak programot kínál, hanem kapaszkodót is.

Tímár Gabriella elmondta, hogy az Ady Endre Művelődési Központ ennek ellenére továbbra is széles tevékenységi kört tart fenn. Három néptánccsoporttal dolgoznak az óvodásoktól az ifjúsági korosztályig, és a csoportok most is az idei fesztiválokra, minősítőkre készülnek. Emellett működik népzenei szakosztály, asszonykórus, kézművescsoport, mézeskalácsszakkör, textilműhely, kiállítótér és nyári tábori foglalkozás is. A folyamatos működés mögött megannyi nehézség áll: kevés a csoportvezető, a középiskolába kerülő fiatalok közül sokan már nem tudnak rendszeresen visszajárni, ezért különösen fontos a kapcsolat a helyi általános iskolával, mely segít abban, hogy legalább részben meg legyen oldva az utánpótlás.

A kulturális munkát nemcsak az emberhiány, hanem a finanszírozás bizonytalansága is nehezíti. A működési támogatások rendszere úgy épül fel, hogy az előző évi pénzeket év végéig fel kell használni, az új pályázati források viszont sokszor csak hónapokkal később érkeznek meg. Ezért az év elején az egyesületnek saját erőből kell átvészelnie egy olyan időszakot, amikor az épületeket fenn kell tartani, a rezsit fizetni, programokat is kellene szervezni, a biztos bevétel viszont még nem áll rendelkezésre. Ezt részben tagsági díjakból, részben az Ady-bálból származó bevételekből próbálják áthidalni, de ez nyilvánvalóan nem stabil megoldás.

A helyi közösségi élet fenntartásában ezért ma már meghatározó szerepe van az összefogásnak. A faluban 24 civil szervezet működik, és szinte mindegyik ugyanazzal a gonddal szembesül: kevesebb emberrel kellene egyre több feladatot ellátnia. Emiatt vált egyre fontosabbá, hogy bizonyos rendezvényeket közösen szervezzenek meg. A farsangi mulatság például az Ady, az Életfa Nagycsaládosok Egyesülete és az Ifjúsági Tanács együttműködésében valósult meg, és hasonló összefogásban készülnek más eseményekre is. Ez nemcsak praktikus megoldás, hanem közösségszervező erő is, mert különböző közegeket tud egymás mellé terelni.

Közben a helyi kulturális munka kapcsolatrendszere jóval túlmutat a falun. A bácskossuthfalviak részei a nagykun hímzőközösségnek, helyi hímzők közreműködtek a budapesti Nemzeti Színház függönyének elkészítésében, jelenleg pedig egy szűcshímzéses ruhakollekción dolgoznak, melyet 2027-ben szeretnének bemutatni. Korábban a református egyház számára készítettek templomdíszítő kollekciót, az idén pedig a római katolikus közösségnek terveznek új fehér hímzéses együttest. Mindez azt mutatja, hogy a helyi kulturális élet nem elzárkózott, hanem minden nehézség ellenére képes kapcsolódni tágabb szakmai és közösségi hálózatokhoz is.

Biztató jelnek tekintik a közművelődési mentorprogram bácskossuthfalvi nyitányát is, melytől azt remélik, hogy erősebb szakmai kapcsolatokat hoz létre a vajdasági közművelődés képviselői és a magyarországi szereplők között, illetve segít abban, hogy a különféle közösségek ne maradjanak magukra a gondjaikkal. A Látóutak és a máshol már bevált jó gyakorlatok korábban is adtak olyan ötleteket, amelyeket helyben tovább lehetett gondolni és a helyi igényekhez igazítani.

A bácskossuthfalvi színház felújítása ezért nem csupán arról szól, hogy eltűnik a régi padló, majd a helyére új kerül. A beruházás jelentősége ennél sokkal tágabb, magasabb célt szolgál. Arról szól, hogy egy csökkenő lélekszámú közösség továbbra sem mond le azokról a terekről és alkalmakról, amelyekben kifejezheti önmagát. Ha a felújítás a tervek szerint alakul, akkor nemcsak egy épület újul meg, hanem arra is esély nyílik, hogy a színház a következő években ismét a bácskossuthfalvi kulturális élet egyik fontos helyszíne legyen.