Június 26-a és 30-a között tartották meg a Bácsfeketehegyi Nemzetközi Művésztelep keretében a képzőművészek műhelyét, melyet Gyurkovics Hunor festő vezetett. A több mint tíz évvel ezelőtti (1996--1998) próbálkozás újraélesztése volt a cél, illetve a helybeli fiatal tehetségek és műkedvelők bevonása a munkába. A műhelyben megfordult: Boros György és Molnár Imre (Szabadka), Fecsó Szilárd és Komjáti Zsolt (Szlovákia), Kiss Butterer Márta (Újvidék), Mezei Erzsébet (Zenta), Mohácsi Zoltán (Kishegyes), Penovác Endre és Zsáki István (Topolya), Slajf Sándor (Veternik), Kasza Soma (HU), valamint bekapcsolódtak a helybeliek is: Janó Kornél, Ludrován László, Pero Mandić, Móricz Lajos és Szilágyi József.

Fényképezte Szabó Attila

Pár héttel később, július 4-e és 13-a között tartották meg az Amfora Nemzetközi Keramikus Találkozót Nemes Fekete Edit keramikusművész ötlete alapján. Ebben a műhelyben is neves alkotók jöttek össze: Antal András és Kemp Zsuzsa (HU), Gajda Szilvia (Zenta), Drago Handanović (Doboj), Holló Borbála (Horgos), Milorad Josimović (Törökbecse), Sinkovics Erzsébet (Palics), Vékony Lajos (Szabadka).
Mindkét táborban megfordultak iskolás gyerekek is. A téma -- jóllehet nem volt meghatározva -- főképp a nyár, a meggy, a szőlő, a kenyér ihletköréből adódtak. A jó munkalégkört tükrözte a szeptember 23-ai kiállítás, melyen Pál Károly, a Feketics ME elnöke köszöntötte a vendégeket. Az új művésztelepek jelentőségét Pannonhalmi Zsuzsa, a 15. évfordulóját ünneplő Hódmezővásárhelyi Alkotótelep vezetője is hangsúlyozta, és egyben abbéli reményét kifejeznie, hogy a jövőben sikerül valamiféle együttműködést is kialakítaniuk az itteni alkotókkal. Antal András keramikusművész Magvak című alkotására asszociálva azt is elmondta: úgy érzi, itt, Bácsfeketehegyen is megkapaszkodnak majd a földbe vetett ,,életcsírák''.
A kiállítást Náray Éva képzőművészeti kritikus nyitotta meg. ,,Elgondolkodtató, miért jönnek létre újabbnál újabb művésztelepek manapság. Hiszen lehet már külföldre utazni tapasztalatszerzés végett -- mesélték, hogy annak idején, amikor Sáfrány hazatért Párizsból, a festők egy évig az ő élményeiből éltek --, a világháló adatbázisai is elérhetőek... Úgy gondolom, hogy a közösségi igény hívja életre ezeket az alkotóműhelyeket. S ennek így van értelme. Ez eredményezhet csak olyan tartalmakat, amelyekben az adok-kapok viszony kiegyenlítődik, s amely olyan szellemi kincseket termelhet ki, amelyek kitágítják a közösség határait.''