Márton László az MTI-nek felidézte, hogy a Faust első részét Rényi András, az azóta megszűnt Ikon Kiadó vezetőjének felkérésére fordította le több mint 20 évvel ezelőtt. Az 1994-ben megjelent fordításnak rádióváltozata is készült, valamint bemutatta az Egri Gárdonyi Géza Színház is.

A második rész fordításába 2013 végén Schilling Árpád rendező megkeresésére fogott bele, akinek a rendezésében a budapesti Katona József Színházban mutatták be a Faust I-II című előadást 2015 májusában. Az előadás szövegéül Márton László újrafordítása szolgált, amelyet a Színikritikusok Díjával ismertek el.

„Folyamatosan küldtem Schilling Árpádnak az elkészült jelenteket” — emlékezett vissza az író. Mint fogalmazott, a rendezőnek címzett műfordítói elemzései — amelyek az Irodalmi Jelen című folyóiratban jelentek meg — sokat segítettek a színpadi előadás koncepciójának kidolgozásában.

Márton László hangsúlyozta, hogy drámaként fordította le a Faustot, nem költeményként. „Már az elején fel kellett tennem a kérdést, hogy miben tudok másmilyen lenni tiszteletreméltó elődeimhez, Jékely Zoltánhoz, Sárközi Györgyhöz vagy Franyó Zoltánhoz képest, akik ezt a munkát már elvégezték.”

Mint fogalmazott, Jékely Zoltán például „nagyszerű költészetének minden vívmányát” belevitte Faust-fordításába, de éppen ezért színpadilag nehezen mondható a szövege. Saját műfordításában Márton László elsősorban olyan szöveget kívánt formálni, amely megállja a helyét a színpadon, és nem ragaszkodik feltétlenül a formahűséghez az értelmi egység rovására. 

Fontos volt számára, hogy a kész szöveg szentenciaszerű legyen, az egyes jelenetekbe könnyedén illeszkedjenek az elhangzó kijelentések, a rímek pedig „úgy csattanjanak, hogy az hatalmi viszonyokat fejezzen ki”. Emellett komoly feladatnak nevezte az eredeti mű stílusszintjeinek felmérését is.

Hozzátette: azzal, hogy egy kötetben jelent meg a Faust mindkét részének fordítása, a Goethe által fiatalon írt, önálló műnek nem tekinthető Ős-Faust, valamint a mondakört világirodalmi útjára indító 1587-es népkönyv is, a kétrészes mű egységének, valamint a szöveghalmaz egybetartozásának hagyományát szeretné erősíteni.

Márton László kitért arra is, hogy az elmúlt két évtizedben jelentősen változott a műről alkotott képe. Az első rész fordításakor például még kevés figyelmet fordított arra, hogy Goethe élete során miként alakította át újra és újra a Faust koncepcióját a már meglévő változatok érvénytelenítése nélkül, emellett korábban nem gondolkodtatta el a dráma második részének dramaturgiája sem.

„Ez egy nagyon nagy, ormótlan és rendhagyó mű, amelyben bizony vannak színházilag nehezen értékesíthető részek is” — jegyezte meg. Hozzáfűzte: más helyeken viszont Goethe „rejtélyes módon” képes volt megoldani, hogy a színtiszta költészetnek is legyen színpadi funkciója. Ilyen részlet például Márton László szerint Lünkeosz toronyőr búcsúdala, amely az író-költő időskori lírájának egyik legszebb darabja, és „rettenetes drámai feszültséggel telítődik a rákövetkező tűzvész miatt”.

A műfordító elmondta, nagyon sok örömmel járt a Faust fordítása, valamint a vele járó kutatómunka. Mint fogalmazott, a legnehezebb talán annak megszabása volt, hogy mi az az információ, amely még segíti az olvasót Goethe művének megértésében, és mi az, amit már nem érdemes belefoglalni a magyarázó jegyzetekbe. Ennek eldöntésében Márton Lászlót felesége és felnőtt gyermekeinek visszajelzései segítették.

A Faust című kötetet csütörtökön este mutatják be a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), ahol a fordítóval Margócsy István irodalomtörténész, Mészáros Sándor, a Kalligram főszerkesztője, valamint Tóth-Czifra Júlia, a kiadvány szerkesztője beszélget. A művek fordítását a budapesti Goethe Intézet támogatta.