Folyamatos átalakulás jellemzi a világgazdaságot, miközben a történelem csak olyan formában ismétli önmagát, hogy hasonló folyamatokat lehet beazonosítani, ugyanolyan mintázatokat produkálnak a történések. Birodalmak, különböző kultúrák felemelkedése és bukása jellemezte ismert történelmünket, és a jelek szerint ez továbbra is így lesz majd. A világgazdaság jelenlegi átalakulását több tényező is befolyásolja.
A technológiai fejlődés, a globalizáció, illetve az újabban kibontakozó antiglobalizáció, a demográfiai változások és a klímaváltozások mindig is jellemzői voltak történelmünknek. Az 1970-es évek óta a termelékenység jelentősen megnőtt, de az első nagy ugrás az első ipari forradalom időszakában történt. Az elektronika és a számítástechnika fejlődése hozott most igazi forradalmi változásokat az élet minden területén. A hagyományos iparágak háttérbe szorulnak, de ez a folyamat szintén évezredek óta beazonosítható. A különbség az, hogy egykor egy-egy emberöltő alatt nem sokat változott a világ. Most viszont a generációs különbségek és különbözőségek már néhány évnyi korkülönbség esetén is szépen megmutatkoznak. A jövőben pedig a digitális gazdaság, a zöldátállás és az új gazdasági nagyhatalmak megjelenése fogja meghatározni az átalakulást.
A nyugati országok dominanciáját itteni perspektívából sokan természetesnek tekintik, pedig történelmi léptékben viszonylag új és rövid jelenség. A történelem során — évszázadokon keresztül — a közel- és a távol-keleti régióban volt földünk gazdasági centrumainak túlnyomó része. Olyanok, mint például a mongol gazdasági centrum, a bagdadi kalifátus, az ókori Kína vagy Egyiptom. Ennek tükrében a világgazdaság súlypontjának Ázsiába való visszahelyeződése úgy is felfogható, hogy csupán egy korábbi egyensúly látszik visszaállni. A hidegháború időszakában a két ellentétes társadalmi-gazdasági berendezkedésű országcsoport egymás közötti vetélkedése évtizedeken át alapjaiban hatott a világgazdaság térszerkezetére. Észak-Amerika országai, az integráció útjára lépett nyugat-európai államok, illetve Japán és a köré csoportosuló délkelet-ázsiai országok együttesen alkották a XX. század második felében a fejlett piacgazdaságú úgynevezett első világot.
A Szovjetunió által vezetett keleti blokk rendszere a tervutasításos gazdaság elképzelésén alapult. Azokra a gazdaságilag többnyire elmaradott államokra, amelyek egyik politikai-gazdasági tömörüléshez sem tartoztak, a harmadik világ megnevezést használták. Aztán a történelem ezzel mégsem ért véget, hiszen a XX. század végén lezajlott politikai változások, a XXI. század elején kibontakozó társadalmi-gazdasági folyamatokkal megspékelve, napjainkra egy többpólusú világgazdasági rendszer kialakulásához vezettek. A 2000-es évek elején azt jósolták, hogy a világgazdaság új motorjai az úgynevezett BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-afrikai-Köztársaság) lesznek. Mára ezen országok gazdasági növekedése lelassult, Brazília és Oroszország gazdasága pedig recesszióba esett. A korábban sikeres gazdaságpolitikai modell a 2001-beli terrortámadással, majd a 2008. évi válsággal is kapott egy-egy nagy pofont. Mindez mély sebeket ejtett az úgynevezett amerikai modellen, miközben egyelőre nem látszik, melyik olyan modell válthatná fel, amely a nagy tömegek számára is jólétet hozhat.
