Életének nyolcvanadik esztendejében Budapesten elhunyt Beke György Magyar Örökség- és József Attila-díjas erdélyi író, újságíró, szociográfus, lapunk barátja és munkatársa.
Beke György az erdélyi Uzonban született 1927. augusztus 3-án, magyartanári diplomáját a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerezte. Az irodalom világával, a népi írók mozgalmával még Móricz Zsigmond ismertette meg. A második világháborút követően a Bukarestben megjelenő Romániai Magyar Szó újságírója, majd a kolozsvári Hét főmunkatársa lett.
A Ceausescu-rendszer utolsó hónapjaiban költözött Budapestre, ahol számos lap munkatársa, szerkesztője, a Magyar Írószövetség Választmányának tagja volt.
Életpályájában és munkásságában meghatározó szerepet játszott szülőföldje: írásai, könyvei az erdélyi magyarság sorsának fontos dokumentumai. Beke Györgynek Romániában negyven, Magyarországon tizenöt kötete jelent meg.
Legismertebb művei a magyar kisebbségi sorsproblémákat feldolgozó szociográfiai riportok, a többi között a Tolmács nélkül, a Csángó passió és a Barangolás Erdélyben című sorozat.
Búcsúsorok Beke Györgyhöz
Ki törődik most már velünk, drága Gyuri bátyám?! Elmentek sorra mind, ti a legjobbak, akiknek igazán szívügye volt a határokon túlra szakadt magyarság sorsa. Ki ír most már könnyes búcsúsorokat hozzánk ott az anyaországban, ha hirtelen halaszthatatlan dolgunk akad odaát?! Hűséges atyai, testvéri tekinteted Erdélyed mellett a délvidéki magyarságon is mindvégig rajta tartottad. Igazán nagy tisztesség, hogy rajtunk is, rajtam is. Amikor hetilapunk végveszélybe került, jelenléteddel, írásaiddal álltál mellénk (Herceg János, Illés Sándor bátyánkkal együtt), mindennél világosabban jelezvén, hogy velünk vagy, a három közül a magyar Hét Nappal, ahogyan Te mondtad. Megtiszteltetés volt a számunkra az is, hogy elsősorban lapunkból tájékozódtál a délvidéki magyarság életéről, mert hitelesnek tartottad a benne foglaltakat, s erről a Nyugatai Magyarságban és egyéb újságokban megjelenő rovataidban folyamatosan hírt is adtál. Köszönjük Néked, Gyuri bácsi.
Azt vallottad, hogy az írónak, a publicistának, a szociográfusnak - különösen a kisebbségi létben - mindenkor a humánum, a becsület és tisztesség védelmezőjének kell lennie, cselekedeteinek és műveinek pedig az önvédelmi harc szolgálatában állniuk.
Köszönjük neked a könyveiddel, a tetteiddel, az egész életeddel felmutatott példát, igyekszünk nem elbitangolni tőle.
Isten nyugosztaljon, Gyuri bátyám.