A 159 éves 1848-at Arany Jánosra emlékezve ünnepeltük, aki az idén lenne 190 éves. Az ő szerepe is jelentős volt a 48-as eseményekben, noha 48-as költészete nem olyan szenvedélyes és robbanékony, mint Petőfié. A megemlékezésen felolvasott versei egyértelműen bemutatják szerepét a forradalmi eseményekben, sőt az összeomlás utáni években is. Ezt igazolja egyik legismertebb költeménye, A walesi bárdok.
Az előadásból megtudhattuk, hogy a két eseményt, a forradalmat és a forradalom utáni háborút nem szabad összemosni, ami sajnos a köztudatban már nagymértékben megtörtént. A forradalom óriási jelentősége a hűbéri társadalom megbuktatása, amit a szlovén iskolákban is tanítanak, hiszen itt is ez a forradalom szabadította fel a jobbágyokat.
Az így létrejött új társadalmi rendszert és új államot támadó háború ismerete azért fontos, mert ennek az új polgári államnak a védelmére alakult meg a világtörténelem első nemzetközi hadserege. Noha nem sikerült megmenteni az új államot, jelentősége óriási, mert a feudális társadalmat már nem tudták visszahozni. Ezért nagyon igazságtalan és káros a szabadságharcot csak magyarnak minősíteni és úgy ünnepelni.
Ez ennek a forradalomnak a szerencsétlen sorsa az 1867-es kiegyezés után, egészen napjainkig. Még a mai Magyarország is a nemzeti oldalát emeli ki 48-nak. Így aztán a magyarság körül élő népek is csak ezt látják benne, aminek az a következménye, hogy ők ma csak kívülről nézik, hogyan ünneplik a magyarok ezt az internacionalista szabadságharcot. Pedig ez az övéké is. Hogy ezt nem tudják, annak kizárólag a magyar történészek és politika az oka.
A szlovéniai magyarságnak például viszonylag erős értelmisége van, köztük szembetűnően nagy a történész doktorok száma. De ahelyett, hogy arra irányítanák munkásságukat, hogy a körülöttünk levő nemzeteknek így mutassák be a 48-as eseményeket és megosztanák őket velük, mint ahogy annak idején, 1848-ban tettük, csak helyi eseményekkel foglalkoznak, ami a mai helyzetben inkább káros, mint célravezető és hasznos, mert nem járul hozzá sem a kisebbségek helyzetének javulásához, sem az úgynevezett államközi hidak pilléreinek építéséhez, a jövőről nem is beszélve.
A megemlékezést 48-as dalok éneklésével fejeztük be.