Az idén is megemlékeztek Bajmokon az Akácfánál az 1944-ben ártatlanul kivégzettekről. Talán a kedvező időjárásnak hála, vagy talán a közelmúltbeli esemény miatt -- mely a magyarságra újból a kollektív bűnösség bélyegét sütötte volna rá -- telt meg az impozáns emlékpark helybeliekkel és távolabbi vidékekről érkező emlékezőkkel. Elsőként Mojzes Antal szólt a jelenlévőkhöz az 1944 gyászos őszét megelőző eseményekről szóló beszédében. Ezután a bajmoki származású dr. Hornyák Árpád, a történészekből álló magyar-szerb vegyes bizottság titkára mondott beszédet:
''Nekünk, bajmokiaknak a mintegy 250 ártatlan áldozatot követelő mészárlás a legfájdalmasabb, mely kínzó, maró emlék, feldolgozása pedig még napjainkra sem teljes. Pedig nekünk, a szerbiai magyarságnak az 1944/45 őszén-telén az egykori Jugoszláviában a magyarokkal szemben elkövetett igazságtalanságok, jogtiprások és kivégzések feltárása, megmagyarázása a legfontosabb.'
Dudás Károly író emlékbeszédében visszatekintett a húsz esztendővel ezelőtti első megemlékezésre, majd párhuzamot vonva az akkori és a mostani események között, így folytatta:
''Ma sem mondhatok mást, mint amit húsz esztendővel ezelőtt itt mondtam. A halottakat méltóképpen el kell temetni. A görög tragédiák legsúlyosabb konfliktusa, hogy a halottat nem engedi eltemetni a hatalom. Temessük el végre halottainkat, és gyászoljuk meg őket méltóképpen.” Dudás Károly a közelmúltban történtekre utalva a következőket mondta: ''(...) az oly régóta várt megbékélés és elégtétel kinyilvánítása helyett olyan szégyenbélyeget sütöttek a homlokunkra, amely sajogni fog életünk végéig: a kollektív bűnösség lelkünkig hatoló bélyegét. Jogos felháborodásunk és határozott kiállásunk meg Európa felvilágosultabb tájairól érkező némi nyomás hatására régi jó bizánci szokás szerint próbálnák most elmaszatolni, másként értelmezni, meg nem történtté tenni, ám a ránk sütött bélyeg által kiváltott fájdalom, kétely és bizalmatlanság örökre megmarad. Akárcsak ártatlanul tömegsírokba mészárolt hozzátartozóink iránt érzett fájdalmunk és gyászunk.'
Ezután Ágoston András, a VMDP elnöke mondott beszédet, majd a nagyszámú részvevő elhelyezte az emlékezés virágait, koszorúit. Köztük volt Rab Márton, a szabadkai Magyar Főkonzulátus képviseletében, Pásztor István, a VMSZ, illetve Ágoston András, a VMDP elnöke is.

- Szalai Attila felvételei

A hagyományokhoz híven pontban 15 órakor kezdődött az ökumenikus istentisztelettel egybekötött megemlékezés, melyet a szabadkai Zentai úti temetőben levő Vergődő madár emlékműnél szervezett a szabadkai önkormányzat. Saša Vučinić polgármester, akárcsak az előző négy esztendőben, most sem tartotta fontosnak, hogy megjelenjen a rendezvényen. Az előző évekhez hasonlóan az idén is Némedi Imre konferálta be az emlékműsort, s neveket olvasott fel az áldozatok névsorából. Az ökumenikus istentiszteletet a katolikus, a református, az evangélikus, az iszlám és a zsidó hitközség képviselői tartották meg.
Az önkormányzat nevében az idén is dr. Sepsey Csaba, a szabadkai vkt elnökhelyettese szólt az egybegyűltekhez. Megrökönyödésének adott hangot a közelmúltban elfogadott vagyon-visszaszármaztatási törvény azon pontjával kapcsolatban, mely a magyarságot kollektív bűnössé nyilvánította. Az emlékezés virágait többek között Korsós Tamás, Magyarország szabadkai főkonzulja, Egeresi Sándor, Vajdaság Autonóm Tartomány parlamentjének elnöke, Pásztor István, a VMSZ elnöke helyezték el számos civilszervezet és politikai párt képviselőivel.