Tartalmas, élményszámba menő irodalmi estet tartott pénteken a szabadkai Városi Könyvtárban a muzslai Sziveri János Művészeti Színpad gondozásában 2004 decembere óta megjelenő Sikoly című irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztősége. Legújabb, tavaszi számát és magát ezt a sajátos, a helyi, a regionális és nemzeti, valamint a világirodalom felé is nyitott szellemi műhelyt mutatta be Sándor Zoltán főszerkesztő és Csík Mónika szerkesztő. Mint elhangzott, fennállásuk nyolc éve alatt 30 számuk jelent meg, s több mint háromszáz szerzőt vonultattak föl, tekintet nélkül a „szekértáborok”-ra. A pénzszűke a többi között műhelymunkák, tematikus számok készítésére késztette őket, ami viszont csak hasznára vált a lapnak, rendkívül izgalmas, színvonalas írások érkeztek a megadott témákra a legkülönfélébb habitusú alkotók tollából, rácáfolva azokra a kritikusokra, akik a provincializmus vádjával illették a lap szerkesztéspolitikáját. A provincializmus fogalma különben is idejétmúlt kategória, hangzott el az esten. Bármennyire globalizálódik is a világ, provinciákból tevődik össze, s másképpen működnek már a dolgok, mint pl. a Monarchia idejében. Ha nem félünk a vitától, ha tiszteletben tartjuk mások véleményét, de vállaljuk önmagunkat, s a saját utunkon járva minőségre törekszünk, akkor semmilyen címkét nem ragaszthatnak ránk az ügyeletes skatulyázómesterek.

A műsor vendége a hetvenéves Gobby Fehér Gyula volt, akivel Fekete J. József irodalomkritikus, a lap állandó munkatársa beszélgetett, a moderátor szerepét pedig Berényi Emőke doktorandusz vállalta.

A folyóirat legutóbbi száma Gobby Fehér Gyula elbeszélő, drámaíró, újságíró, az első magyar rockopera szerzője előtt tiszteleg Telepi Boccaccio címmel, Fekete J. Józsefnek a vele készült nagyinterjúját közli életről, irodalomról. Ezúttal is érdekfeszítő párbeszéd hangzott el irodalmunk két nagyszerű alkotója között. A többi közt arról a sajátos parabolisztikus világról, amit az író a novelláiba beépített. S ami nem olvasmányélményeiből ered, hanem veleszületett sajátosság, jegyezte meg az ünnepelt. A valóság nem az, amire otthon nevelnek, véli, úgy is lehet gondolkodni, hogy minden mögött valami más van, s könnyebb az életet elviselni iróniával. „Az Újvidéki Dekameron hősei az újvidéki Telep jellegzetes alakjai, férfiak és nők egyaránt, sokszor bumfordi figurák, akik az élet nehezebben viselhető oldalát sajátos humorba, a legkézenfekvőbb megoldásokba fordítják, a közben folyamatosan jelen levő fájdalmat pedig megjátszott naivitással leplezik. A humoros fordulatok, az előre- és visszautaló tőmondatok által keltett feszültség feloldása az iróniában mutatkozik meg, a hősök nagyképű vagánykodása Rejtő Jenő legjobb regényoldalait idézik” — vélekedik Fekete J. József Gobby Fehér Gyula munkásságáról. Majd az író dráma- és hangjátékírói tevékenységéről is szó esett: „Nagyon szeretek drámát írni — mondta —, a novelláim többsége is drámát ábrázol, olyan szituációt, amikor felizzik a lélek... Igazi novellák ezek, minimalista eszközökkel megírt tragédiák, drámák, élmények. S az olvasó akkor lesz elégedett velük, ha saját világából hozzájuk tudja adni azokat a részleteket, amelyekkel nem foglalkozom.”