Közösségi akarat megnyilvánulása volt ez, mert — bár belső súrlódások vélhetően akkortájt is elő-előfordultak — az e tájra/vidékre telepíttettek utódai csalhatatlanul ráéreztek, csakis jószomszédi összefogódzással átitatott és sziklaszilárd elszántsággal felvértezett tenni akarással maradhatnak meg. Nevet, rangot, megbecsülést és tiszteletet is nyerve. Ország és világ előtt. Gondoltak tehát egy merészet, léptek és kértek, kérésük pedig meghallgattatott. A megszerzett engedély (a pakszus a kereskedelmi minisztériumban állíttatott ki Budapesten, 19 500 forintért) birtokában Debeljácsa községi hivatala a soron következő kalendáriumi év (1873) márczius 16-a déli tizenkettő és 19-e déli tizenkettő között országos, József-napi vásárt hirdetett. A hirdetmények szövege magyar, német, illetve szerb (cirill betűs) nyelvű volt. Ebben a sorrendben.

A jubileumot jelen esztendő földanya havának második péntekén (szeptember 8-án) méltatták Torontálvásárhelyen, a József Attila Művelődési Otthonban, a falu helytörténeti múzeumában, majd pedig a jelenlegi Vásártéren. A nyitányban felhangzó szerb és magyar himnuszok után Kabók Erika, az MNT Végrehajtó Bizottságának tagja szólt az egybegyűltekhez. Külön kiemelve az összefogásnak, a hagyományok ápolásának és minden olyan erőfeszítésnek az óriási jelentőségét, amely a közösség fennmaradását szolgálja.

— Nem az a dolgunk, hogy azokat sirassuk, akik elmentek, másik hazát választottak maguknak, hanem az, hogy akik itt maradtak, azokért tegyük meg a legtöbbet — hangsúlyozta.

A műsorban fellépők mindegyike — a helyi Magyar Művelődési és Művészeti Központ Gyökerek vegyes kara, az iskolások énekkara, valamint az Árvalányhaj néptánccsoportja, a Banatsko Kolo Hagyományápoló Társaság néptánccsoportja, a még a tavasszal meghirdetett tematikus irodalmi pályázatra jelentkező legsikeresebb tizenéves tollforgatók — a vásárt méltatta. A vizualitásra is építkező ünnepi hangulat szerves részét alkotta továbbá a falumúzeum közelmúltban részben restauráltatott tárgyainak megtekintése, újbóli felfedezésének lehetősége. Mi több, textuálisan is! Lévén a gyűjtemény létrehívójának, Jolánka tanárnőnek figyelme eleve erre is kiterjedt annak idején. Scripta manent...

„A vásár előtt megjavították az utakat, rendbe hozták a vásárteret, [...] a falubeliek rendbe hozták saját falujukat. [...] Egy 1891-ben kibocsátott körlevéllel, a nagy versengés miatt, megtiltották az idegen kereskedőknek és iparosoknak a nem kézi kidolgozású árucikkek eladását a piacon. [...] A vásár hozzájárult ahhoz, hogy Debelyacsán kifejlődjön a kisipar és kereskedelem. Oly módon, hogy Bácskából és a környékbeli szerb falvakból ideköltözzenek az emberek. 1884-ben 30 kisiparos volt, és 1890—1900 között már 346 volt a faluban.”

Párhuzamokat húzni/állítani ugyan nem lehetetlen, ellenben... Per pillanat az eddig megtett út méltatása került fókuszba. Közös erőbevetéssel és logisztikával, mely elképzeléshez kiemelten a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Mezőgazdasági, Víz- és Erdőgazdálkodási Titkárság, valamint Antalfalva Község Önkormányzata nyújtott anyagi háttértámogatást.

Az éjszakába nyúló vásártéri koncert hangulatfelelőse az Atlantic együttes volt.