A 150 évvel ezelőtt Temesváron megalapított Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővérek Kongregáció szerzetesi rend tagjai 1947-óta élnek és tevékenykednek Nagykikindán, miután a II. világháború után a tulajdonukban levő óvodát és iskolát Nákófalván is államosították. A novemberben megkezdődött ünnepség egy részére február utolsó vasárnapján került sor a nagykikindai konventben. A hála és köszönet kinyilvánítása, a szívbeli gratulációk napja volt ez -- az ünnepi mise előtt és közben. Halász Margit, Bernadette nővér, Csúszó Erzsébet, Alix nővér, Fűzér Veronika, Jácinta nővér és Nagy Margit, Hildegárd nővér munkája és tevékenysége nélkül aligha képzelhető el a fogyóban levő községben a munka, legyen az hitoktatás, kántorkodás, irodai tevékenység, lelkiségi mozgalmakban való részvétel, cserkészekkel való foglalkozás, bibliaiskola vezetése. Hildegárd nővér, az ,,imahátvéd”, Isten kegyelméből a 89. évében van, és kézimunkával járul hozzá a napi megélhetéshez. Az iskolanővérek megfogyatkozva bár, de napjainkig végzik a rendalapító Gerhardinger Karolina, Mária Terézia anya társadalmat és jövőt formáló, folyamatos nevelői munkáját.
A szentmise elején. ft. Botka József plébános megköszönte a nővérek önfeláldozó tevékenységét, és felhívta a jelenlevőket, foglalják bele őket az imáikba, hogy ez a rend a jövőben is létezzen. Ulrik Mária Mónika tartományi főnöknő szavai ugyancsak a köszönetet közvetítették. A tartomány szinte minden házából érkeztek nővérek, így Budapestről, Debrecenből, Szegedről, Makóról, Csókáról. A kezdetekre emlékeztetve Mónika nővér rámutatott a kétségekre, amelyekkel Teréz anyának és nővértársainak meg kellett küzdeniük.
A Szegény Iskolanővérek Kongregáció több mint 30 országban működik. A jubileum egyben alkalom volt arra, amikor együtt adhattak hálát a 150 évi kegyelemért, amely az isteni irgalomból árad a városra, a népre, a püspökségre.
Ezen a vasárnapon, amelyet a Jóisten gyönyörű napsütéssel tett tündöklővé, valamennyien megköszöntük azoknak a nővéreknek, akiket ismerünk, vagy esetleg már el is felejtettünk, hogy a magyar nép szolgálatára állnak. Bernadette nővér hálája a nővértársaknak szólt, mert eljöttek, valamint a makói énekkarnak, mert megszépítette az ünnepet. A jeles nap, amelyet több közös fénykép örökített meg, a templomkertben rendezett szerény szeretetlakomával zárult.