Az elmúlt hónapokat meghatározta az orosz—ukrán háború, melynek regionális és globális hatásai mindinkább érezhetőek. De az a leginkább aggasztó a dologban, hogy egyáltalán nem sejthető, hogyan lesz ennek vége. Hogyan tudnak a felek ebből úgy „kimászni”, hogy mindenki győztesnek tekintse magát. Lehet-e ennek az egésznek kevésbé rossz végkifejlete? Mert jó az eleve nem lehet. Mindkét fél továbbra is mondja a magáét, a terepen történik, ami történik, mert azt sem lehet tudni a propagandaháború miatt, hogy mi az igazság.
Az orosz stratégiai cél a többségében oroszok lakta területek elfoglalása és megtartása, a Krím végleges megszerzése. Emellett Ukrajna semlegességének elérése, mely egyre valószínűtlenebb, éppen az orosz hadműveletek miatt. Sajnos a térség és vele együtt az egész bolygó a jelek szerint a jövőben nem lesz egy békés hely. Talán nem is olyan régen még kevesen hitték, hogy éppen Európában lesz a potenciális harmadik világégés gyújtópontja. Az amerikai stratégiai célok eléréséről sok helyen cikkeznek. Mert nekik érdekük, hogy Oroszország tartósan bennragadjon „az ukrán mocsárban”, miközben Európa is gyengül, ők pedig a máséval a csalánt elv alapján „csipkedhetik” az ősi ellenségnek számító nagyhatalmat.
Hogy a világ, illetve elsősorban annak nyugati fele meddig fogja ontani a pénzt és a fegyvert Ukrajnába, valamint hogy mi lesz ezeknek a fegyvereknek a sorsa a háború után, ma még bizonytalan. Az orosz politika most a Nyugat részéről jövő embargóval szemben új, keleti nyitásban keresi a kiutat. Megélénkülnek a kapcsolatok Kínával, Indiával, valamint az ázsiai térség több államával is. A világpolitikában ez most valóban a súlypontok áthelyezését eredményezi. Nehezen képzelhető el olyan végkifejlet, amelynek mindenki nyertese lenne. A hadiipari fejlesztések a múltban, a konfliktusok csillapodása után, sokszor az emberiség hasznára is váltak, de félő, hogy ezúttal végül a károk lesznek túlsúlyban.
Nemcsak az USA, de Kína számára is előnyökkel jár a háború. A mások által vívott háború. Miközben az orosz, az ukrán és velük együtt az európai gazdaságok is szenvednek, mert áruhiány és infláció van, Kínában a növekedés továbbra is folyamatos.
Sokan hiszik, hogy mindaz, ami történik, Oroszország gyengüléséhez vezet, ez azonban egyáltalán nem biztos. Még ha rövid távon meg is szenvedi a fejlemények hatásait, hosszabb távon csak megerősödik. A korábban bevezetett szankciók is annyira „ártottak” Moszkvának, hogy nettó gabonaimportőrből viszonylag gyorsan nettó gabonaexportőrré vált. Most pedig arról cikkeznek a szakértők, hogy valójában nem is olyan korszerű az oroszok fegyverzete, és a hadviselési stratégiájuk sem tökéletes. Ami azonban most történik, az csak ahhoz járulhat hozzá, hogy ilyen téren is gyorsabban fejlődnek majd?
Nagyon úgy fest, hogy most is az egyébként „nem is létező háttérhatalom” mozgatja a szálakat. De nem kell összeesküvés-elméletet feltételezni minden esemény hátterében. Mert biztosan van, illetve vannak, akik a háttérből próbálják befolyásolni az eseményeket. Mindig is voltak, akik ezt több-kevesebb sikerrel véghez vitték, de az is mindig benne volt a pakliban, hogy az események kicsúszhatnak az ellenőrzés alól. Más kérdés, hogy az sem szolgálja mindenki érdekét, ha az események végül mégis úgy alakulnak, ahogyan eltervezték.
