Márványgöröngyök Kosztolányiékról

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Márványgöröngyök Kosztolányiékról

Szabó Attila fotójaTavaly jelent meg a szabadkai Grafoprodukt kiadásában Bogdán József törökkanizsai plébános, költő A Kosztolányi család közelében című könyve, amely más jellegű ugyan, mint az addigi munkái, de mégis a rá annyira jellemző stílusban íródott. A kötetről első pillantásra láts...

Szabó Attila fotója

Tavaly jelent meg a szabadkai Grafoprodukt kiadásában Bogdán József törökkanizsai plébános, költő A Kosztolányi család közelében című könyve, amely más jellegű ugyan, mint az addigi munkái, de mégis a rá annyira jellemző stílusban íródott. A kötetről első pillantásra látszik, hogy nem az irodalomtörténeti feltárás vagy értelmezés szándékával keletkezett, inkább egy emlékkönyvre, fényképalbumra utal. A szerző, aki vallja, hogy nem a tudományosság, hanem az érzelmi kötődés vezérelte, rendbe rakta a Kosztolányi-hagyatékból neki jutott tárgyakat és dokumentumokat. De hogyan kerültek ezek a relikviák egy vajdasági papköltő tulajdonába? -- kérdeztem Bogdán Józsefet.
- Teljesen véletlenül. 2002 augusztusában is helyettes plébánosként Budapesten töltöttem egy hónapot a budai Szent Gellért-plébánián. A közelben található a Szent László kórház, ahova papot kértek egy súlyos beteg nénihez. Nagy Ildikó, a beteg unokahúga fogadott, és megtudtam, hogy akihez igyekszem, az nem más, mint a Kosztolányi család hagyatékának őrzője, Mostbacher Ödönné, Szalai Rózsa. Azt hittem, beszélgethetünk majd a költőről, de a látogatásom után néhány napra átadta a lelkét az Úrnak. Ugyanez év szeptemberében Szalai Rózsa unokahúga, Nagy Borbála Ildikó, aki a jogutód lett, elhívott, hogy megmutassa a Kosztolányi-hagyatékot. Abban a házban lehettem, ahol minden szinte átitatódott Kosztolányi Dezső és családja emlékétől. Egy nagy, poros, málladozó kartondobozban nagyon sok dokumentumot, jegyzetet, levelet és képet találtam, de bizonyos tárgyak is a birtokomba kerültek. Az anyag nagy része Kosztolányi Dezső fiával, Ádámmal és a feleségével, Kosztolányi Dezsőné, Harmos Ilonával kapcsolatos. Könyvemben ennek egy kis részét dolgoztam fel, nem az irodalomtörténész, inkább az olvasó szemével. Nem tudományos elemzések ezek, inkább olyan érzelmi kötődések, amelyek csak bennem vannak.
* Melyek ezek a tárgyak?
- Mint páratlan drága kincset, úgy őrzöm Kosztolányi Dezső pipáját. A kezembe veszem, és a törökkanizsai plébánia kertjében sétálgatva felidézem magamban a költőt, aki ugyanerről a pipáról írta a Bús férfi panaszai című versciklusában a következő sorokat: ,,Pipámba sárgálló dohány, / a füstje kék volt, halovány. / A fák alatt egy kerti széken / aludt szelíden feleségem.” Előttem van a kép, a Logodi utcai ház kertje, látom a kis Ádámot is, aki akkor hároméves. De az is eszembe jut, hogy a költő apja, Kosztolányi Árpád tanár úr 1926-ban egy levélben figyelmeztette a fiát, hogy hagyjon fel a cigarettázással - naponta negyven darabot füstölt el -, és térjen át a pipázásra, mert az nem károsítja annyira az egészségét. Itt van nálam Arany János egy bekeretezett, üveggel védett kézirata. Amikor a kezembe veszem, úgy érzem, testközelbe kerülök Kosztolányi Dezsővel, aki több helyen leírja, hogy naponta odament ehhez, és megsimogatta. Arany Jánost tartotta a legnagyobb magyar költőnek, még a halálos ágyán is az összes költeményeit kérte. Majdnem úgy halt meg, hogy átölelte Arany János egyik kötetét. Nézegethetem Kosztolányi Ádám ellenőrzőfüzetét és az elsős, másodikos és harmadikos füzeteit, amelyek szintén hozzám kerültek. A kis Ádám ellenőrzőfüzetében ott található Kosztolányi Dezső aláírása, mert ki kellett védenie csintalan fiát, aki sokszor kapott intőt. Vagy a birtokomban van például Kosztolányi Dezső gyűrűje, egy rubintos gyűrű. Én ezeket ereklyéknek tartom. A könyvem egyébként inkább Kosztolányi Dezső feleségéről és a fiáról szól.
* Milyen ember volt Kosztolányi Ádám és Harmos Ilona?
Kosztolányi Ádám (1915-1980, Budapest) kiváló képességekkel rendelkezett, de sajnos idegbeteg volt, hajlamos az alkoholizmusra. Recenzense volt egy kiadónak, esszéket írt, nagyon jól beszélte a francia és a német nyelvet. A fiú ugyanolyan nagy akart lenni, mint az apja, de inkább annak az árnyékába szorult. Ő is írt egy verseskönyvet, de azt nem találtam meg. Az irodalmi lexikonokban nem szerepel, pedig majdnem minden újságban jelentek meg esszéi, politikai elemzései, valláspszichológia jegyzetei. Kosztolányi Ádámról a tékozló fiú története jut eszembe. Apja halála után összecsomagolt, és világnak indult. Párizs, London, Róma, Bécs hoteljaiban szállt meg. Szinte naponta írt levelet édesanyjának, melyekben nemcsak kéri, hanem követeli is a pénzt. Az írói társadalmat is megpróbálta kihasználni, egyszer Márai Sándort is meglátogatta, kölcsönkért tőle, azzal, hogy majd az édesanyja rendezi a számlát. Ilona asszony egy ideig eleget tesz fia erőszakos kéréseinek, de aztán elhatározza, hogy egy őszinte levélben rendre utasítja. A géppel írt levél hátlapján azonban ez áll: ,,Nem küldtem el Ádámnak.” Ezt a levelezést is közlöm a könyvemben. Az iratokat megkíséreltem sorba rakni, de nem változtattam rajtuk. Kosztolányi Dezsőné, Harmos Ilona (írói álnevén Görög Ilona, 1885-1967) megtalálható minden irodalmi lexikonban, őt jó színésznőnek és jó írónak tartották. Novellái a Szép Szóban és a Nyugatban jelentek meg. A legismertebb könyvét a férjéről írta.
* Több száz levélről van szó, amelyekből minden bizonnyal családi titkok is kiderülnek. A kötetbe válogatáskor hogyan kezelte ezeket?
- Kosztolányi Ádám és az édesanyja közötti levelezésről van szó. Mindet nem akartam megjelentetni, mert valóban kiderülnek belőlük olyan titkok, amelyek csak a családra, és nem a nyilvánosságra tartoznak. Vannak azonban olyan prózai dolgok is, amelyekről addig én sem tudtam, és csak a hagyatékban bukkantam a nyomukra. A náci Magyarországon üldözték a Kosztolányi családot, mert Harmos Ilona katolicizált zsidó volt. Többször rájuk törtek a nyilas karszalagosok, letartóztatták őket, pénzt vittek el, és emléktárgyakat, közöttük azt a gyűrűt is, amelyet említettem, hogy most nálam van. A közvélemény felhördülésére ezeket később visszaadták. Kosztolányi Ádám ezután is tart a támadástól és a betöréstől, mert 1948-ban önvédelmi célból fegyvervásárlási engedélyért folyamodik a belügyminiszterhez.
* Ön is szabadkai gimnazista volt, de a hagyaték egy részének a birtokában bizonyára másképpen szemléli a várost.
- Nemcsak azért, mert horvát gimnáziumba jártam, de akkor mindez még számomra nem volt ennyire egyértelmű, most viszont sokkal inkább kötődöm Szabadkához is. Tavaly a Kosztolányi-konferencia előtt elmentem a költő szobrához. Úgy álltam meg előtte, hogy a táskámban voltak a felesége levelei, a fia füzetei, a kezemben viszont a pipája. Csodálatos élmény volt. Akit szeretünk, annak kedveljük a tárgyait, az emlékeit, a leveleit, mindazt, ami vele történt az életben. Ha kimegyek a temetőbe, ahol Kosztolányi Dezső szülei és a kistestvére van eltemetve, az nekem olyan, mint egy oltár, mert annyi emlékem van róla. A Fánika című elbeszélésében leírja a Szent Teréz-templomot, az előtte lévő teret, a bejáratát, a pitvart, ,,ahová három süppedt, a hívők lépteitől, csókjaitól kivölgyelt vörösmárvány lépcső vezet”. Itt találkozott később, amikor ő már pesti úr volt, az egykori dajkájával, az azóta már megvakult és kolduló csantavéri asszonnyal, aki kezet akart csókolni neki. Most már én is úgy megyek a Szent Teréz-templom elé, hogy itt járt Kosztolányi Dezső. Egyszer meg is simogattam ezeket a ,,kivölgyelt” vörösmárvány lépcsőket. Ez is érzelmi kötődés, amelynek semmi köze az irodalomtörténethez. Göröngyök az alcíme könyvem egyik fejezetének. A márvány gyönyörű anyag, csodálatos alkotások, szobrok készülnek belőle. Aki azokat szereti, annak bizonyára értékes a márvány egy kicsi göröngye is. Ilyen értelemben szántam az olvasóknak A Kosztolányi család közelében című kötetemet.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Facebook

Támogatóink