A Zentai Városi Múzeumban nagy gondot fordítanak a látogatói utánpótlás nevelésére, ezért gyakran szerveznek foglalkozásokat az általános iskolák alsós és felsős diákjainak. Ezek az alkalmak szólhatnak a közösség számára fontos eseményekről, évfordulókról, kapcsolódhatnak kiállításokhoz, az állandó tárlathoz, annak egyes tárgyaihoz, de a kézművesek is teret és bemutatkozási lehetőséget kapnak.
Legutóbb „A játék az különös, gömbölyű és gyönyörű…” című, hagyományos játékszereket bemutató összeállítás megnyitóján várták a gyermekeket, majd nem mindennapi programmal készültek a múzeumok nemzetközi napján is. A felsős tanulók egy kortársukkal találkozhattak és beszélgethettek, aki már kézművesnek vallja magát. A Hagyományápolás, kézügyesség című múzeumpedagógiai foglalkozáson a búzaszemes zsinórhorgolás technikáját a tizenhárom éves, zentai gyökerekkel bíró Jakovljević Marko mutatta be. Az ügyes fiatalt, aki a szegedi Szabad Waldorf Általános Iskola és Gimnázium Alapfokú Művészeti Iskolájának hetedik osztályos tanulója és a zentai Rozetta Kézműves Társaság legfiatalabb tagja, Juhász Lassú Kornélia könyvtáros kérdezte.
Marko előtt az asztalon ott sorakoztak az általa zsinórhorgolással készített szebbnél szebb táskák és tárolók, a levendulával töltött zsákocskák és szívecskék, de hozott a más technikával készített kézművestárgyaiból is, pl. fa madáretetőket és mécsestartókat, valamint játékdobozt – az egyik első munkája, mellyel a húgait lepte meg –, de a gyöngyfűzés sem áll távol tőle.
Az iskolájáról megtudtuk, vannak kézműves- és hangszeres órái is, az oktatásban pedig nagy szerepet kap az alkotótevékenység. A jelen lévő anyuka – Kalmár Ildikó, aki mesekönyvet illusztrál, pilatesoktató és dizájnfalfestő – és a két nagymama, akik közül az egyik, Pető Piroska kézműves, ugyancsak a Rozetta egyesület tagja, elmondták, az alkotás iránti vágy és szeretet Markónál már kisgyermek korában jelentkezett, a családja pedig támogatta, és ma is mellette áll ebben a tevékenységben. Azt is elárulták, az üzleti vonal inkább az apukához kötődik.
Arra a kérdésre, hogy hol találkozott ezzel a horgolási technikával, és miként tanulta meg, a fiú egy igazi, mai kamaszhoz illő választ adott. Természetesen a világhálón bukkant rá – megtetszett neki, a videófelvételek tanulmányozásával és követésével sajátította el a szakmai fogásokat. Hozzátette, mindez nagyon hasznos volt számára, de voltak olyan részek, mint a munka megkezdése egy-egy tárgynál, illetve a befejezés, melyet szinte neki kellett kitalálnia és kikísérleteznie, mert a felvétel nem magyarázta el elég alaposan. Egy éve foglalkozik a búzaszemes zsinórhorgolással, melyben a többi közt az tetszik neki, hogy az így készült dolgok, táskák, tárolók nagyon szépen megtartják a formájukat, ami más, általa is kipróbált horgolt mintára nem jellemző. 5 milliméteres zsinórfonallal dolgozik, melynek a közepében van egy szál, mely keményebbé teszi. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy a fonalat újrahasznosított anyagból állítják elő, és műszálmentes. Az általa kedvelt táskamodellekhez két gombolyagot használ fel, és egy-egy darabot nyolc óra alatt horgol meg, a tárolókhoz pedig egy-másfél óra is elég. Az ügyességét a jelenlévők előtt is bizonyította, hiszen miközben válaszolt a kérdésekre, akkor is járt a kezében a horgolótű, és úgy szaporodtak a sorok, hogy szinte oda sem pillantott. Mindezt a Thurzó Lajos Általános Iskola ötödikesei is megcsodálhatták, akik Pék Domonkos Ibolya tanárnővel érkeztek. Azt is megtudtuk, hogy két különböző vastagságú horgolótűre van szükség, az egyikre a kezdéshez és a befejezéshez, a másikra pedig a készülő tárgy törzséhez. A 25 × 25 centiméter nagyságú, bőrfüllel és -alappal készült táska akár 50 divatos színben is megalkotható, ekkora színskála tartozik a fonalhoz, melyet ugyancsak az interneten rendel meg Marko. Ő egy táskához csak egy színt használ, illetve van egy saját tervezésű darabja, melynek az alsó része bőrből van. A környezetbarát tárolók alja fa, a tapintásuk puha, a színük kellemes, és egy helyen őrzik azt a sok apróságot, amely mindig elkallódik a házban, de akár a kulcsokat, szemüvegeket is tarthatjuk bennük.
Játékdoboz
Marko szerint a búzaszemes zsinórhorgolás elsajátításához – de más kézműves-tevékenységhez is – türelem, kitartás, akaraterő, ügyesség és idő kell. Úgy véli, bárki megtanulhatja, de ajánlatos kisebb munkákkal kezdeni. Nehézségnek csak az időhiányt tartja.
Az asztalon lévő szívekről és zsákocskákról kiderült, azokat saját termesztésű levendulával töltötték meg. Otthon 400 tő levendulájuk van, Marko pedig lelkesen segít a palántálásban, a locsolásban, a szedésben és a szárításban is. És ha valaki kételkedne benne, hogy mindezek mellett a fiúnak jut-e ideje a tanulásra is, megnyugtatjuk, semmi gond nincs az osztályzatokkal. Az időből pedig még sportolásra, pontosabban falmászásra is marad. A kis kézműves az iskolaév alatt inkább tanul, a termékei hétvégén és szünidőben készülnek. Mivel sokan dicsérik a munkáit, a tervei között bemutatók, workshopok tartása is szerepel, mert úgy érzi, erre is lenne érdeklődés.
A diákok is érdeklődve hallgatták a kis kézművest
Marko most úgy gondolja, asztalos szeretne lenni, tavaly nyáron már járt is egy asztaloshoz tanulni a mesterséget, de mint mondja, ez az elképzelés még módosulhat. Azt azonban már most megállapíthatjuk, hogy a kedves és szerény fiú története tanulságos példa arra, hogyan lehet az időt okosan és ügyesen beosztani, hasznosan eltölteni – a mobiltelefon folyamatos nyomogatása és digitális játékok nélkül.
Az érdeklődők természetesen a közösségi médiában is megtalálják a Marko portékái elnevezésű oldalát, de MILDI márkanévvel – a betűszó a saját és az édesanyja nevéből állt össze – értékesíti is a munkáit a különféle fesztiválokon, vásárokon. Mint mondta, szereti a vásárok hangulatát, ismerkedik más kézművesekkel, tanul tőlük, és ebben nagy örömét leli. Az idei Tiszavirág Fesztiválon egy osztálykirándulás miatt sajnos nem tud jelen lenni, amit nagyon sajnál, de a városnapi és a decemberi kézműves-kirakodásra már nagyon készül.
Marko a Zentai Városi Múzeumban (a szerző és Jakovljević Marko felvételei)
