Budapest, Belváros — 2022. december 27.

1852. március 17-én született Zalaegerszegen, majd Nagykanizsán nevelkedett. Az érettségi után Budapesten és Bécsben végzett jogot. Közben megtanult németül, franciául, olaszul és angolul. Egyetemi tanulmányai végeztével 1875-ben tért vissza Nagykanizsára, ahol apja mellett kezdett dolgozni a törvényszéken mint gyakornok. Miután letette az ügyvédi vizsgát, Pestre költözött, fogalmazóként helyezkedett el a bíróságon, majd az igazságügy- minisztériumban. Innen folyamatosan haladt felfelé a ranglétrán, s az országos királyi főügyész helyettese lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1892-ben választotta rendes tagjává. Akadémiai székfoglalóját 1887-ben tartotta, A bizonyítás tana a bűnvádi eljárásban címmel. 1891-ben kinevezték a budapesti egyetem büntetőjogi tanszékének professzorává. 1895. január 15-étől 1903. november 3-áig töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszteri pozíciót, három egymást követő kormányban. Igazi „nagy” miniszter volt, a minisztersége idején a modern Magyarország történetének több fontos törvénye született meg, így például az izraelita vallás elfogadásáról és a szabad vallásgyakorlásról szóló polgári törvények. Ő vezette be Magyarországon a nyomdatermékek köteles példány rendszerét (amikor minden kiadott könyvből egy példányt le kell adni az Országos Széchényi Könyvtárnak), valamint jelentős népiskolai fejlesztésbe kezdett. Ennek keretében miniszteri ideje alatt mintegy félezer községben nyitottak meg új elemi iskolát. Zalaegerszeg városa már 1895-ben díszpolgárává választotta. (Külső hivatkozás: zaol.hu)