A közönség soraiban helyet foglalt Tankóczi Zsombor Attila, Magyarország szabadkai főkonzulátusának konzulja és Koncz Hunor János, Zenta egyik testvértelepülésének, Székelykeresztúrnak a polgármestere. 

— Amikor azt mondják, 1848. március 15-e, akkor azt feleljük rá, forradalom. Ha azt mondják, 1848—49, azt válaszoljuk, függetlenségi harc, szabadságharc. Az évszámok jelentős szerepet töltenek be a népek, a nemzetek életében. Minden egyes évszám mindmegannyi kopjafa, élő mementó a nemzet tudatában. Mérföldkövek, cölöpök, melyek biztos támpontot jelentenek, amelybe a nemzet megkapaszkodhat. A nemzetet alkotó emberek érezhetik, tudhatják, honnan jöttek, hová tartoznak, és talán azt is, hová tartanak. A közös akarat együvé formál bennünket, összetartozást, barátságot és együtt gondolkodást eredményez. Köszönjük Székelykeresztúrnak, hogy itt vannak, együtt ünnepelhetünk, és együtt tekinthetünk közös jövőnk formálására. Az évszámok és a hozzá kötődő történelmi események olyanok, mint a szőlő mellé állított karók, megtartják a mélyről táplálkozó fiatal hajtásokat, hogy bő termést hozzanak, és a gyökereik minél mélyebbre hatoljanak. Ha azt mondják, 1848. március 15-e, azt mondjuk, márciusi ifjak, Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi, Pilvax kávéház, 12 pont, Landerer Nyomda, Nemzeti dal, Táncsics, Nemzeti Múzeum, sajtószabadság, Kossuth, Bécs. Mindmegannyi jelzőtábla, melyeket kiváló emberek tettei, gondolatai fűznek össze történelemmé és válnak meghatározóvá az egyén és a nemzet tudatában. Felszabadult büszkeség tölti el a magyar ember szívét, és valahol legbelül érezzük mindannyian magyarságunk lényegét, hogy jó magyarnak lenni csak úgy, önmagáért, amibe a nemzet megkapaszkodhat — hangsúlyozta ünnepi köszöntőjében Czegledi Rudolf, Zenta község polgármestere. Beszéde folytatásában felidézte az 1849 februárjában lezajlott zentai eseményeket, melyeknek mintegy 2800 áldozatuk volt. — Mint megannyi sorcsapást, ezt is túlélte nemzetünk, kevesen maradtak, de szívósan és határozottan kiálltak érdekeikért. Mert itt volt, van és lesz az otthonuk. Mint ahogyan Tamási Áron mondja: „Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.” S nekünk, zentaiaknak Zentáért dobog a szívünk.

Az ünneplő közösséghez Koncz Hunor János, Székelykeresztúr polgármestere is szólt.

— Az 1848-as forradalom és szabadságharc nemcsak a magyar nemzet, hanem minden, szabadságra vágyó nép számára örök példa lett. A bátorság, az összetartozás és az önrendelkezés iránti vágy, amelyek e napot jellemezték, és ma is útmutatást nyújtanak számunkra. Székelykeresztúr és Zenta mint testvértelepülések ezen értékek fényében ünnepelnek közösen. A két közösség közötti kapcsolat példázza az egymás iránti tisztelet és a közös célok iránti elkötelezettségüket.

A vendégszónok egyebek között kitért az 1697. szeptember 11-én lezajlott zentai csata jelentőségére is, majd egy kívánságot fogalmazott meg: 

— Legyen ez a nap tehát nemcsak a múlt ünnepe, hanem a jövőbe és a megújulásba vetett hitünk alapköve. Egy jövő, amelyben közösen dolgozunk a béke, a szabadság és az egyetértés megőrzéséért. Nemcsak magunkért, hanem a következő nemzedékekért is. Hadd zárjam szavaimat azzal a kívánsággal, hogy legyen március 15-e mindnyájunk számára a bátorság, az összetartozás és a szabadság örök emlékezete.

Az ünnepi műsorban fellépett Szabó Szonya népdalénekes, majd a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ Szikra és Ispiláng néptánccsoportja Cseszák Korcsik Anikó és Cseszák Balázs felkészítésében mutatta be a Szép a huszár című összeállítását, klarinéton és gitáron Zsoldos Ervin működött közre. Nagy sikert aratott és hatalmas tapsot érdemelt ki a székelykeresztúri Forgórózsa néptáncegyüttes produkciója is László Anna Ildikó és László Zsolt művészeti vezetésével.

Az ünnepi rendezvény fő szervezője és támogatója Zenta Község Önkormányzata és a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ volt.