Régen november 30-án, András napján kezdődtek a disznóvágások, ezért nevezték disznóölő Szent András napjának. A disznótor nem csak a téli hónapokra és részben a következő évre szánt húsnak a bekészítését foglalta magában, közösségi esemény is volt. A munkát a rokonság és a család barátai közösen végezték, a tennivalók között megvolt a férfiak, a nők és a gyermekek feladata is. A napot általában vacsorával és mulatozással zárták az egybegyűltek.
Manapság már faluhelyen is ritka az igazi, régimódi disznótor, a családok inkább hentesre bízzák a disznó leölésének és feldolgozásának szakszerű és gyors elvégzését. A hagyomány megtartását a művelődési egyesületek, civil szervezetek vállalták fel.
Az esős időjárás sem vette el a kedvüket a padéiaknak, hogy november 29-én hagyományos disznótort rendezzenek a helyi Takáts Rafael Magyar Kultúrkör szervezésében. Amikor megérkeztem, az egyesület székházának udvarán, nagytermében és konyháján szorgosan folyt a munka. Az üstökből még a szabadtéri színpadra is jutott. Az épületben azonnal megtaláltam a hájaskiflit készítő asszonyokat. Éppen egy újabb adag tésztát nyújtottak, kentek meg hájjal és hajtogattak, ami érdekes látvány volt, de a figyelmemet elvonták a tálcán sorakozó porcukros, lekváros, a tűzhely melegét még őrző kiflik. A szíves kínálást elfogadva el is mélyedtem a kóstolásukban, felidézve a rég tapasztalt ízeket.
Komáromi Róbert, a kultúrkör elnöke elmondta, ez már a negyedik disznótor, mely a szervezésükben, a tagság összefogásával történik. Az esemény a jószág leszúrásával, pörkölésével, szétbontásával kezdődött.
— Hagyományosan, szalmával pörköltük. A torkaalja, máj, vér megy a reggelibe, a többiből készül a hurkának- és a kolbásznakvaló, és paprikás is fő majd. Mindenkinek megvan a feladata. A kisebb gyerekek bent vannak a játszósarokban a melegen, a nagyobbak kint szaladgálnak, de aki szeretne közülük vagy a fiatalok közül segíteni, dolgozni, azt sem utasítjuk vissza, mindent ki lehet próbálni. Én imádom a disznótort, de ezek a gyerekek már a faluban sem igazán látnak ilyet. A legtöbben hentest fogadnak, aki a saját udvarában dolgozik, otthon nincs piszok, sár, mosogatás. Itt viszont nem sietünk, van idő a közös étkezésre, reggelire, ebédre. Beszélgetünk, meghallgatjuk egymást. Minden hagyományos, például a régi, kézi darálókat használjuk, és arra is ügyelünk, hogy a rendezvényt a maga idejében, vagyis november 30-a, disznóölő Szent András napjának környékén tartsuk meg. A mi családunkban még vannak hagyományos disznóvágások, és a régi szokás szerint a szomszédoknak is viszünk kóstolót.
Komáromi Róbert arról is beszámolt, készülnek a december 20-ai karácsonyi műsorra, amikor egyesületük névadójának, Takáts Rafael szerzetesnek, nyomdásznak és szakírónak az emléknapját is megtartják. A szentmise után megkoszorúzzák a templomban lévő emléktáblát, majd a székházukban fellépnek a kultúrkör csoportjai, a citerások, a táncosok, az énekesek és az asszonykórus. Vendégeket is várnak, a ludasi énekcsoportot és a csantavéri Mendicus tamburazenekart.
— A gyerekeket majd kézműves-foglalkozásra várjuk, ahol megsütik a karácsonyi csomagokba kerülő mézeskalácsot. Az idén két szakkörünk van, a vesszőfonás és a makramé. Az utóbbi tagjai vállalták, hogy a szakköri munkán kívül minden csomagba készítenek egy kis makramé-karácsonyfát. Emellett édesség is kerül a 150—170 ajándékcsomagba, melyek nem szoktak nagyok lenni, de minden gyerek kap, aki eljön a műsorra, és örömmel fogadják.
A kultúrkör elnökét egy rövid évértékelésre is felkértem.
— Nagyon sikeres év van mögöttünk, minden benyújtott pályázatunkat pozitívan bírálták el. Tavaly két klímaberendezést vásároltunk a nagyterembe, most ismét lehetőségünk nyílt, hogy újabbakat szerezzünk be, újítjuk a viseleteinket, a szakkörösök munkája rendben lesz, legalábbis ami a támogatást illeti, de sajnos továbbra is csökken a falu lakossága. Az a legnagyobb baj, hogy fogyatkozunk. A fiatalok a középiskola megkezdésével a városokba kerülnek, és a kivándorlás sem szűnt még meg. De szerencsére még vagyunk elegen szülők, akik tenni akarnak a közösségért, és gyerekek, akiket érdekel a népművészet. Jelentős évforduló előtt állunk, hiszen a Takáts Rafael Magyar Kultúrkör 2026-ban lesz harmincéves, amit méltó módon szeretnénk megünnepelni. A tervezés megkezdődött, egyelőre gyűjtjük az ötleteket.
A beszélgetés után Róberttel csatlakoztunk a reggelizőkhöz, minden nagyon finom volt, nekem leginkább a sült máj ízlett, melyet házi savanyúsággal kínáltak — a hájaskiflibe kerülő lekvárt és a savanyúságot a kultúrkör tagjai hozták. Az étkezés utáni beszélgetésnek még a végére sem értünk, amikor kisült a tepertő, melyet azon melegében meg is kellett kóstolni. A szervezők sült kolbászra, hurkára és disznótoros paprikásra is marasztaltak, de azokat már nem vártam meg.
