A VMSZ elnöksége közleményben reagált Varga észrevételeire. A párt szerint a politikus Mi történik? című írásának az a lényege, hogy Varga a továbbiakban nem vállal semmiféle közösséget a VMSZ-szel — ennek ellenére a VMSZ frakciójának tagja kíván maradni, és nem szándékozik abból kilépni.

* Miért most?

— Minden olyan kísérlet, amely azt célozta meg, hogy az írásomban kiemelt jelenségekre megoldást találjunk, kudarcot vallott. Az alelnöki tisztségemből való felmentéssel bebizonyosodott, hogy az előző hónapok gyakorlata folytatódik, nincs szándék arra, hogy bármi megváltozzon. Ezért éreztem úgy, hogy ez az a pillanat, amikor lépni kell.

* Ön azt állítja, hogy a gondokról a VMSZ korábbi hivatalos fórumain is beszélt. Az elnökségi közlemény az ellenkezőjét állítja. Kinek higgyen az ember?

— Nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy jómagam korábban nem beszéltem a problémákról hivatalos, VMSZ-es fórumokon. A múlt pénteki közleményemben dátum szerint, tételesen felsoroltam azokat az elnökségi üléseket — és más üléseket is —, amelyeken beszéltem a levelemben is felvetett álláspontjaimról.

* Pásztor István elnöki pozícióját a VMSZ Tanácsa megerősítette. Úgy látszik, hogy ön egyedül maradt a véleményével, holott szerzői írásában állítja: több volt és jelenlegi elnökségi tag, tanácstagok is hasonlóan vélekednek. Talán ők meggondolták volna magukat?

— Nem én voltam az egyetlen, aki szót emelt mindaz ellen, ami a VMSZ-en belül történik — elsősorban a döntéshozatali mechanizmusokra és az ügykezelésre gondolok. Hogy mások mikor fognak a nyilvánosságot is felvállalva nyilatkozni, arról nem tudok beszélni. De biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb ők is megnyilatkoznak.

* Vagyis továbbra is azt állítja, hogy a VMSZ-en belül a véleményével nincsen egyedül?

— Igen, többünkben is megfogalmazódott mindaz, amit a szerzői írásomban említettem. A megjelenése óta tömegével érkeztek hozzám — a pártból is — egyetértő visszajelzések. De ami ennél is fontosabb, hogy senki nem cáfolta meg azokat az állításokat, amelyeket felvetettem. A VMSZ elnöksége egyetlen tartalmi megállapításomat sem vonta kétségbe. A párt mostani vezetősége azt a látszatot próbálja kelteni, hogy az elmúlt hónapokban minden döntést megszavaztam. Ez valóban igaz minden olyan kérdés tekintetében, amely napirendre került. Az írásomban azonban olyan döntésekkel kapcsolatban fogalmaztam meg kételyeket, amelyek úgy születtek meg, úgy lettek végrehajtva, hogy előzőleg semmiféle testületi jóváhagyást nem kaptak.

* A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke állítja, hogy párton kívüliek akarják megmondani, a VMSZ hogyan politizáljon, vagyis ezek szerint ön csak eszköz egy bizonyos szűk csoport kezében. A végső cél a VMSZ meggyengítése és ezzel egyidejűleg egy új magyar párt létrehozása…

— Akik figyelmesen elolvasták a szerzői írásomat, azokban biztosan nem olyan kép alakult ki rólam, hogy én bárkinek a kezében eszköz lehetnénk. Aggályos jelenségnek tartom az effajta lejáratást, kiváltképp bizonyos szolgálatok emlegetését. Az ilyen típusú rágalmak túllépnek azon a határon, amelyet az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint egy közszereplőnek, egy parlamenti képviselőnek jogkövetkezmények nélkül el kell tűrnie. Azokkal a kérdésekkel kellene szembesülni, amelyeket a levelemben megemlítettem. Világosan fogalmaztam, amikor a minapi közleményemben arról írtam, hogy nem kívánok kilépni a VMSZ frakciójából, egyszersmind élni fogok a VMSZ hatályos Szervezeti és működési szabályzata által előírt különvéleményre való joggal. Annak nem látom semmi értelmét, hogy egy hetedik vajdasági magyar párt jöjjön létre, de arra érzek egy erőteljes közösségi igényt, hogy sok minden alapjaiban változzon meg.

* A VMSZ-en belüli töréssel együtt gyengülhet a vajdasági magyar közösség érdekérvényesítő ereje is. Nagy a tét. Ön szerint valóban ekkora volna a baj?

— Olyan sok intézmény van érintve a folyamatokban, illetve azok elszenvedője, hogy ha nem változik meg a közösségi ügyek intézésének gyakorlata és a közhangulat, akkor a baj hamarosan sokkal nagyobb lesz. Mindaz, ami most történik, visszafordíthatatlanná fog válni. Most láttam elérkezettnek a pillanatot, hogy nyilvánosan beszéljek a dolgokról. Mások ezt már korábban megtették. A leváltásomról döntő tanácsülésen idéztem a magyar miniszterelnök ama meggyőződését, mely szerint a kormányzás középpontjába az erő helyett a figyelemnek kell kerülnie. Pontosan ezt az elvet tartanám jónak a vajdasági magyar közösségre vonatkoztatva is, tehát sokkal több figyelemmel, nyitottsággal, a bírálatokra való sokkal nagyobb rugalmassággal kellene az ügyeket intézni. Egyetlen parlamenti képviselő nem képes rá, hogy egy párton belül törést idézzen elő, az viszont biztos, hogy sok tekintetben fellazult a közösségi kohézió. Hogy ennek mi lesz a következménye, azt nem tudom.

* Ilyen körülmények között, ekkora belső feszültséggel lehet-e eredményes munkát végezni?

— Jó volna, ha félre tudnánk tenni minden érzelmet, ellenérzést, és visszatérnénk azoknak a tartalmi megállapításaimban foglalt gondoknak a megoldásához, amelyekre írásomban rámutattam. Elsősorban az ügykezelés terén kellene nyitottabbnak lenni. Hogy erre vajon van-e esély, azt most nem tudom. Válság van az országban sok tekintetben, és az is igaz, hogy a VMSZ lehetőségei korlátozva vannak, de arra a közhangulatra, amely a vajdasági magyar közösségen és a vajdasági magyar közéleten belül uralkodik, egy másként működő párt tudna hatni.

* Szerzői írásában a többi közt azt is állítja, hogy az MNT elveszítette vezető szerepét a szerbiai nemzeti tanácsok között.

— Visszagondolva az elmúlt 15 év autonómiaépítési folyamatára azt lehet megállapítani, hogy ez azokban a pillanatokban volt erőteljes és sikeres, amikor a magyarságnak olyan parlamenti képviselete és nemzeti tanácsa volt, amely otthonosan mozgott a belgrádi parlamenti és kormányzati körökben. Ebben a 15 évben volt olyan időszak, amikor a vajdasági magyarságnak a fővárosban nem volt parlamenti képviselete, ez egy borzasztóan nehéz periódus volt. De még akkor is lehetett sikert elérni, mégpedig olyan módon, hogy az akkori MNT az élére állt a nemzeti tanácsok céljai képviseletének. Emlékeztetőül, a nemzeti tanácsok akkor harcolták ki a működésük költségvetési finanszírozását. Hasonlóan kulcsfontosságú időszak volt, amikor az MNT zászlóvivőként közigazgatási perek útján kényszeríttette ki azoknak a hatásköröknek a gyakorlati alkalmazását, amelyeket a törvény szavatolt. Most olyan érzése van az embernek, hogy a Belgráddal szembeni MNT-s kishitűség abba a fázisba juttatta vissza a vajdasági magyar politikai érdekérvényesítést, amelyben akkor volt, amikor nem volt parlamenti képviselete az itteni magyarságnak. Most van ugyan, de nincs Belgrádban otthonosan mozgó MNT-je. Erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy a Magyar Nemzeti Tanács bezárkózott. Mindezzel összefügg az Európa Kollégium esete is. A szakmaiság hiányával és a bezárkózottsággal is. Az MNT úgy fogadta el az Európa Kollégiummal kapcsolatos, minden bizonnyal jogsértő határozatát, hogy arra a négy jogász végzettségű tagja közül egy sem szavazott. Az MNT vezetőinek helyében én ezen elgondolkodnék. Az is tény, hogy a 2014. áprilisa végén a Szerb Haladó Párttal megkötött koalíciós szerződés értelmében a haladók vállalták, hogy a kollégium bekerül az állami finanszírozási rendszerbe. Én is úgy gondolom, hogy nem lett volna felállítható egy olyan jogi konstrukció, hogy az Európa Kollégium működtetését teljes mértékben a szerb kormány vállalja úgy, hogy az intézménynek csak magyar nemzetiségű lakói legyenek. De az új összetételű MNT, tudomásom szerint, kísérletet sem tett rá, hogy miniszteri vagy felsőbb szinten tárgyalást kezdeményezzen a legalább részleges állami finanszírozásról. Sőt, az MNT által elkészített előzetes koncepcióban az MNT azt javasolta, hogy a tartomány is mentesüljön a működtetési költségek viselése alól. Remélem, hogy a tartománnyal kötött végleges szerződésből kikerült az önkéntes lemondás legalább a tartományi forrásokról.

* Lát-e kiutat a válságból?

— Igen, ha sor kerülne a szembesülésre mindazzal, amit a szerzői írásomban említettem, és amit többen a VMSZ-en belül megfogalmaztunk. Nem vagyok optimista, hiszen az elmúlt napok történései nem ebbe az irányba terelik a dolgokat. Egyelőre úgy tűnik, hogy marad az izomból való politizálás, az önkritika pedig elmarad.

Tekintse meg a szerző adatlapját is:
Tomek Viktor