Langkawi a Maláj-félszigettől 30 km-re, a thaiföldi határnál fekszik, az Indiai-óceán ölelésében. A sziget központját buja dzsungel takarja, a domboldalakon festői falvak bújnak meg a rizsteraszok között, a partokon pedig fehér, homokos álomstrandok várják a látogatókat.

Az Air Asiának már a fővárosból, Kuala Lumpurból induló helyi, olcsó fapados gépe is épp olyan kényelmes, akár a jóval drágább nagytestvére, a Wizzair. A gépen elég egy kedves mosoly, és máris az ablak mellé ültetik az utast, hogy fentről, azaz madártávlatból gyönyörködhessen Langkawi szebbnél szebb tájaiban. És ha már itt tartunk, nyugodtan elmondhatjuk: Malajzia muzulmán ország, s a malájok általában elég nyugodt, csendes, szerény, mosolygós, szolgálatkész emberek. Ami a helyi muszlim nőket illeti, ők teljesen befedik a testüket, az arcukat azonban nem. Mindegyikük kendőt visel. Sokszor ruhában, kendővel a fejükön fürödnek, de elmennek a motorcsónakkal vontatott ejtőernyővel repülni is. A technika más modern vívmányait sem vetik meg, az ő kezükben is gyakran villan a kis digitális fényképezőgép, hogy aztán megcsodálják, amit megörökítettek. Egyébként muzulmán országban nem nagyon volna szabad a nőket fényképezni, de azért ezt is eltűrik, ha az ember nem nagyon erőszakos. 

Megfigyelhetők itt teljesen feketébe öltözött asszonyok is, akik az Emírségekből jönnek ide nyaralni, leginkább Abu Dabiból. Közel is van nekik (félórányi repülés), meg az övékhez hasonló muszlim világban otthonosabban mozognak. Sokszor jobban érzik itt magukat, mint, mondjuk, Európában. Ami pedig a többi turistát illeti, igencsak vegyes a társaság. Az arabokon és a kínaiakon kívül legnagyobb számban oroszok vannak, de a nyugat-európai országokból is elég sokan képviseltetik magukat.

A képek sok mindenről árulkodnak.